A nemzetközi design világ egyik legismertebb alakja tette tiszteletét 2016-ban a MOME auditóriumában. Marcel Wanders, a saját neve alatt futó brand tulajdonosa, valamint a MOOOI márka egyik alapítója a 2008-as Design Hét Budapest egyik sztárelőadójaként került kapcsolatba az egyetemmel, ahol 2016 novemberében először adta át saját díját a Design Intézet tehetséges fiataljainak. Mai születésnapjának apropóján felidézzük akkor vele készített interjúnkat a 137-es, 2017/5-ös lapszámból.
Miként jött az ötlet, hogy díjat alapít a MOME diplomásainak?
Sokadik alkalommal járok már Budapesten és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel mindig is kiváló volt a kapcsolatom. Évek óta lenyűgöznek a tradíciókhoz hű, kortárs projektek. Annyira látványosak és fontosak! Ahogy telt az idő, úgy gondoltam nagyszerű volna vissza is adni valamit az intézetnek, ekkor döntöttem úgy, hogy egy díjat alapítok az itt tanuló kezdő tervezőknek. A pályaműveket látva izgatott lettem: a munkák minősége felülmúlt minden elvárást. Pontosan ezért gondolom úgy, hogy többről van szó egy formális díjátadónál. Boldog voltam, hogy ennyi jó munkát látok tehetséges és kiváló képességekkel rendelkező fiataloktól.
Olyan ismert cégeknek tervez, mint az Alessi, a Cappellini, a Baccarat, vagy a Louis Vuitton. Hogyan tudná jellemezni ezeket az együttműködéseket?
A közös munkák eredményét úgy fogjuk fel, mint egy közös gyermeket: minden csemete más és más, mert a szülők is folyton változnak. A másik fél megválasztására nagyon nagy gondot fordítunk. Ha nem találunk megfelelő partnert, nagyszerű eredményt sem várhatunk egymástól. Éppen ezért keressük a közös pontokat, és az olyan érdekes faktorokat, amiket kizárólag a másik tud hozzáadni a termékhez. Ha olyan társaságokkal dolgozunk együtt, mint például az Alessi, vagy a Baccarat, tudjuk, hogy a tárgyakat megfelelő módon kommunikálják majd a közönség felé. A jó kommunikáció kritikus pont. Ha lenyűgöző darabot tervezünk, de az rossz helyen mutatják be egy nem megfelelő cég által, akkor soha nem tud jól működni. Úgyhogy igen, ha szigorúnak is hangzik, vannak kritériumaink azt illetően, hogy kiknek tervezünk. Ez nem olyan dolog, amit csak a legsikeresebb időszakunkban művelünk, mindig óvatosak vagyunk; elvégre az ember nem osztja meg az ágyát akárkivel.
Ismeri a magyar designereket?
A magyar tervezők még nem igazán találtak utat a nemzetközi szférába, de vannak kivételek, mint Gabriella Asztalos. Több munkáját láttam, mióta meghívtam tervezőnek a MOOOI-hoz, de legelőször a milánói design héten találkoztam vele. Ettől kezdve lenyűgözött a kreativitása, a gondolkodása, a stílusérzéke és az elkötelezettsége a design iránt. Bámulatos dolgokat tervezett a saját márkájának, de kreatív igazgatóként is meghatározó a személyisége, több nemzetközileg is ismert brandnek dolgozik. Mindig is támogatni akartam a nőiességet a design terén, mert szükségünk van rá. Az ő munkáiban pedig észrevehető a kivételes minőség. Kölcsönösen bizalmas kapcsolatot építettünk ki vele, amelyből rengeteg energiát és ötletet nyertem magam is. Sokszor megosztja velem a véleményét a magyar tervezőkről, akikről egyre többet tudtam meg ily módon. Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben ők is nyomot fognak hagyni a nemzetközi színtéren.
Miről szól a MOOOI brand?
Maga a név a mooi holland szóból ered, és azt jelenti: szép. Ezt nyomatékosítva adtunk hozzá egy extra „o”-t. A márkát akkor hoztuk létre, amikor sokan nem akarták elkészíteni az ötleteimet. 2001-ben a társammal, Casper Vissers-szel arra gondoltunk, hogy nem csak a saját, de más tervezők munkáit is megvalósíthatnánk. Most már nagyon sok névvel dolgozunk együtt, és most olyan vezető designerekről beszélek, mint a Front csapata, Bertjam Pot, vagy Maarten Baas. Ők mind nálunk készítették el az első munkáikat – meg akarjuk találni a tehetségeket. A tervezőnek nincs pozíciója, míg nem talál helyet az emberek felé. Mi ebben akarunk segíteni.
Stílusában mai napig megfigyelhető egyfajta dekoratív historizálás. Hogyan tud ez működni egy olyan designkultúrában, ami általában az aktuális divattól, s olykor a szigorú funkcionalizmustól is függ?
Mindig is olyan dolgokat szerettem volna tervezni, amelyek közel állnak az emberek szívéhez, elméjéhez. Ez az attitűd, úgy gondolom, ma idegen a design számára. A mai tervezés kulcsszava a funkció, sőt szinte tilos a múltra hivatkozni. Viszont, ha a múlt irreleváns, az valójában mit jelent a mai tárgyak számára? Azt, hogy már másnap irrelevánsak lesznek azok is. Valóban ezt a filozófiát akarjuk követni? Szerintem ez nem helyes. Ez az, amiért kapcsolatot akarok teremteni a múlttal. Nem csak a lányomnak tervezek, de az édesanyámnak és magamnak is. Nincs okunk elvágni a mát a tegnaptól. A tiszta funkcionalizmus ideája valóban fontos, de talán túlértékelt. Alapvetően, ha designról beszélünk a funkcionalitás a legalapvetőbb sztenderd. Itt van például ez a kávéscsésze. Az ember először meggyőződik róla, hogy kifolyik-e valahol belőle a kávé. Nem? Remek, mert ez a legalapvetőbb feladata. A funkcionalisták ilyenkor büszkék magukra. Ez nevetséges! Én olyanra akarom tervezni azt a csészét, hogy minden áron inni akarj belőle. A kávéivás így értékkel gazdagodhat – rávesz arra, hogy mindig ezt a csészét akard majd használni és megosztani a barátaiddal.
A múltra való reflektálást konkrét történelmi stílusok inspirálják?
Kapcsolódom a múlthoz, de személyes és kreatív módon. Arra a romantikus atmoszférára gondolok, amit a múltból merítek. Az Alessinek tervezett Circus Collection között ott van például a diótörésre használt „Strongman”. Sokan kérdezték, hogy egy konkrét modellről mintáztam-e a figurát? Valóban voltak könyveink ezekről a karakterekről és tanulmányoztuk is őket. Minden erőember máshogy nézett ki, a végén mégis egy archetípus állt össze a fejünkben. A konkrét stílusokkal való munka nem az én műfajom. Sokkal szebb feladat megkeresni azt, ami az emberek szívében rejtőzik.
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
