Friss diplomás projektek közül szemezgetünk
A nyár eleje a diplomázás időszaka, amikor évről évre fiatal építészek és designerek lépnek ki az egyetemről, tele friss lendülettel és ambícióval. Az OCTOGON online-on az elkövetkező időszakban különböző egyetemekről válogatunk izgalmas diplomaterveket. Varjú Ágnes a MOME Jelmez, Divat-és Textiltervezés szakán szerzett MA diplomát.
Az egyetem Design Intézete idén 4 fő témába sorolta a diplomamunkákat: KRAFT, SOCIAL, EMOCIONÁLIS és FENNTARTHATÓSÁG. Ágnes projektje az EMOCIONÁLIS kategória egyik kiemelkedő példája. A projekt kivonatát a szerző leírásában közöljük.
A maszk elrejt és megmutat, összeköthet és elidegeníthet. A szerepjátszás, maszkhordás, mint fontos társadalmi eszköz és a szimuláció, mint elidegenítő jelenség meghatározza a hétköznapjainkat is. Mestermunkámban szerepköreimet, saját maszkjaimat dolgozom fel. Milyen belső rétegeim vannak? Milyen benyomásokat keltek, vagy akarok kelteni másokban? A testen két réteget, maszkot jelenítek meg, ezek kapcsolódnak egymáshoz, kontrasztban állnak egymással, és különböző módokon rejtik el, vagy fedik fel a testet, hordják magukon a test és – mélyebb értelemben – a személyiségnek a lenyomatait, jellemvonásait.
Mestermunkámban szerepköreim és „én”-jeim sokaságát két rétegre szűkítettem. Az egyik réteg az első benyomásokat, valamint azokat a szerepeimet hordozza magában, amik hangosabbak, amik mögé könnyebb elbújni. A másik réteg egy csendesebb, mélyebb rétegem. A két maszk ugyanúgy a részem, más-más funkciókat töltenek be, és különböző szituációkban máshogyan érvényesülnek.
A felső réteg egy hangosabb maszk, eszköz a benyomáskeltés menedzselésében. Emlékeket, fényképeket, rajzokat gyűjtöttem, életem különböző pontjairól, ezeket a képeket digitálisan összefolyatva készítettem mintákat. A mintákat szublimációs nyomással nyomtattam a textilekre. Ezek a külső maszkok a láttatást erősítik, a megfelelni akarás szorítását is magukban hordozzák. Viselésük sokszor lehet teher, nyújthat menedéket, de elidegenedéshez vezethet.
Az alsó maszk a másik rétegemet fejezi ki. Ez már közelebb van a testhez, hordozza magában a lenyomatait, hordozza a sebeket, megkövült emlékeket, fájdalmakat, lerakódásokat. E gondolatok mentén készítettem mintákat: testformákat folyattam össze, hasonló módon a felső réteg mintáihoz. Ennél a maszknál a digitális minta csak egy útmutató volt, manuálisan dolgoztam meg az alapanyagot. Egy ritkább szövésű hernyóselymet használtam, a mintázatot habnyomópéppel készítettem el, ami hő hatására megduzzad a selyem felületét így megkeményítve. Ezek a megkeményedések jelzik az „énem” sebeit. Míg a felső rétegnél a formai alakítás uralkodik, addig ennél a rétegnél a textúra dominál.
A két réteg kontrasztban áll egymással, olykor egymásnak feszül, eltávolodik egymástól, ugyanakkor van, ahol szorosan összefonódik egymással. Ezeknél a kapcsolódásoknál a digitális mintára rákúszik a selymet beborító habnyomópép. A privát „én” folyamatos hullámzásban van. Olykor ki akar törni a maszkok súlya alól, olykor pedig menedéket keresve bújik a burokba. A dokumentáció során ezt mutatom be, a színpadias fény pedig az én színrevitelének gondolatát erősíti. Lavírozok a szerepeim között a mindennapokban, láthatóvá vált láthatatlan maszkjaim pedig ebben segítenek.
Témavezető: Szűcs Edit
Mestermunka konzulens: Nagy Fruzsina
Forrás: MOME
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.