A Field of Sparks falakon megjelenő világáról a projekt grafikai vezetőjét, Majorosi Zsófit kérdeztük.
A Szikra Mező Alkotóhét Ipolytarnócon ( 2024. június 29 - július 7.) egy műfajteremtő kezdeményezés, amely kézzelfogható, megmászható és megcsodálható dolgok mellett kulturális és etnikai együttműködést, és közösségi értékeket épít. Idén először a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Ipolytarnóci Ősmaradványok parkkal is létrejött egy kollaboráció.
Hogy kezdődött az együttműködésetek? Mi fogott meg téged a Szikra Mező kezdeményezésben?
Öt évvel ezelőtt az Eszterházy Károly Egyetem tervezőgrafika mesterképzésére jártam, amikor jött egy megkeresés a Száz Szikra Egyesülettől: volt egy elképzelésük és egy 32 méter hosszú faluk, ami szinte kiáltott azért, hogy alkossanak rá. Terveztünk, eljöttünk és megvalósítottuk - meglepően meditatív tevékenység 20 centiméterről bámulni egy üres falat és lassan megtölteni élettel, közben beszélgetni az alkotótársakkal és az arra sétáló helyiekkel. Cementtel vakolt felületekre festünk mészfestékkel, ennek külön technikája van. A mészfestéket egy kicsit máshogy kell felvinni mint a klasszikus falfestéket, először szürkés egy kicsit, mikor megszárad kivilágosodik és vakító fehér lesz. Ha túl sokat kenünk fel megrepedezik, figyelni kell rá, ez is lelassít és a jelenbe hoz.
Hogyan és mikor vált szorosabbá ez a kapcsolat?
Az első festésünk nagyon jól sikerült, ez megalapozta a későbbi együttműködést. Szabadúszó grafikusként sok, különböző képességeket igénylő feladatot kell megoldanom így különösen foglalkoztat az a kérdés, hogy az ehhez kapcsolódó kreatív energiákat honnan, hogyan tudom visszatölteni, mi az ami segíti ezt a folyamatot. Arra jutottam, hogy a legjobb módja az, amit amúgy is mindenki tud: ki kell menni a szabadba valami teljesen mást csinálni, süsse az embert a nap (vagy szakadjon rá 10 napig az eső - megtörtént eset, ez kevésbé élvezetes, de ugyanolyan hatásos), mozogni, másféle feladatokat megoldani, olyan emberekkel beszélgetni, akik amúgy kívül esnének az ember hétköznapi buborékján. Itt Ipolytarnócon ez mind adott, így természetesen alakult úgy, hogy azóta minden évben itt töltöm ezt a pár napot - ők hívtak, én meg szívesen jöttem, így lassan kialakult a „mi”.
Mi a története ennek a megkapó grafikai világnak?
Az első festés 2019-ben Sztojka Melissza és Bodnár Dorottya érzékeny, a hely jellegzetességeire, hangulatára rezonáló tervei alapján készült. Azóta sok dolog történt, a célok változtak, egyre tisztábbak lettek, a tervezés nagyrészt az én feladatom, a grafikai világ pedig lekövette mindezt a változást. Mára kialakult egy olyan gazdag vizuális nyelv, amellyel gyakorlatilag bármilyen történetet fel tudunk festeni úgy, hogy azt mindenkinek érthető és élvezetes legyen kibogarászni, legyen az tősgyökeres tarnóci lakos, vagy pl. ghánai cserediák. Mindez egyébként tervezőként is nagyon érdekes kihívás, örülök, hogy részt vehetek egy ilyen komplex grafikai világ tervezésében, amely évről-évre bővül.
Kikből áll most a grafikai csapat?
Az idei már egy jól összeszokott csapatnak számít, Cserpák Martin és Fuchs Tamru már jó néhány éve fáradhatatlanul festenek, állványokat cipelnek, ecseteket mosnak és kapnak napszúrást a nyári melegben, Fenyvesi Zsófi, a projekt művészeti vezetője pedig minden szabad percében szívesen bekapcsolódik vékony vonalakat festeni lélegzetvisszafojtva, hogy a vonal egyenes legyen. Az alapcsapat minden évben kiegészül helyi srácokkal, akik évek óta velünk festenek, szinte láttuk őket felnőni, idén például Rácz Márió és Oláh Olgi minden nap fest velünk. Szuper a csapat!
Milyen idén először együttműködni a Bükki Nemzeti Parkkal az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi területen?
Nagyon örülök, hogy megvalósult ez az együttműködés, a helyszín gyönyörű ilyenkor, Szarvas Imrével, a Park geológusával és Juhász Tamással pedig öröm volt dolgozni. Köszönjük nekik a lehetőséget! Ez az első olyan alkalom, amikor a grafikai világunk az itteni épületek falain is megjelenthet.
Milyen állatok és lények szerepelnek most a terveken?
Idén a grafikai világ még több fosszíliával, állkapcsokkal, nekünk szinte misztikusnak tűnő ősvilági emlősökkel egészült ki. Mivel Nógrád megyének ez a része gyakorlatilag egy „ősvilági Pompei”, hiszen 17,5 millió éve egy vulkánkitörés rendkívül gazdagon megőrizte az akkori élővilág nyomait, így hatalmas a motívumvilág, amivel grafikailag dolgozhatunk.
Terveztek folytatást?
A Field of Sparks grafikai részét ugyanolyan fontosnak látjuk, mint az építészeti részt, sőt ebbe a részbe még könnyebb fiatalokat, érdeklődőket bevonni. Reméljük, hogy sok falon és felületen megjelenhet még ez a világ és ezzel is támogatjuk az egész projekt művészeti és társadalmi egyenlőségért folytatott törekvéseit.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
