Christo 84 évesen, a New York-i otthonában hunyt el.
Vasárnap a New York-i otthonában meghalt Christo, a land art egyik legismertebb figurája. A bolgár származású művész 84 éves volt, néhány hónapja magyar mozi is vetítette az egyik utolsó munkájáról szóló dokumentumfilmet.
Hriszto Javasev a bulgáriai Gabrovóban született, 1957-ben disszidált, két évvel később Párizsban ismerte meg a későbbi feleségét és alkotótársát, Jeanne-Claude Denat de Guillebont. Noha Christo számtalan területen alkotott (szobrász, tájművész, performanszművész volt), legismertebb művei a csomagoláshoz, eltakaráshoz, befedéshez kapcsolták.
Még szülőhazájában kellett fiatalon nagyobb utak mentén eltakarnia mindazt, ami a szocializmus kevésbé szép arcát mutatta volna, majd a csomagolást művészi rangra emelte, új meg új formában alkalmazta gyakorlatilag élete végéig. A legismertebb munkája a Reichstag jégfallá alakítása volt, illetve a coloradói hegyek közé kifeszített óriásfüggöny (Valley Curtain).
Művészet vagy üzlet, tehetség vagy ügyesség?
Projektjeikhez politikai jártasságra, nagy szervezőkészségre és pénzbevonó képességre egyaránt szükség volt, ugyanis iszonyú pénzeket emésztettek fel az alkotásai. Minden műhöz csatoltak egy reklámkampányt, amely kiállításokból, reklámspotokból, dokumentumfilmekből és könyvekből állt, és eleve az alapötlet sem volt kis volumenű. A csomagolás motívuma Christónál kezdetben a hagyományos műalkotás fogalmának idézőjelbe tételét jelentette, a későbbiekben azonban környezetkritikai jelleget is kapott.
A házaspárnak fél évszázad alatt 23 műalkotása valósult meg, negyvenhétre azonban nem kaptak engedélyt. Jeanne-Claude 2009-ben elhunyt, ezzel pedig egy időre Christo is visszavonult.
„Minden projektünk művészi alkotás. És valamennyi teljesen haszontalan. A létezésüket annak köszönhetik, hogy Jeanne-Claude-dal meg akartuk valósítani őket”
– mondta Christo az Úszó sétány (Walking on water) című filmben, amelyet nálunk is bemutattak a tavalyi Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon. Christo és a felesége még 1970-ben kezdte tervezni a projektet, amelyet több országban meg akartak valósítani, de nem kaptak rá engedélyt. A művész aztán 2013-ban leporolta a terveket. A 220 000 polietilén kockából készült lebegő mólók sétányt alkottak az olasz Alpok lábánál fekvő Iseói-tó tükrén 2016. június-júliusában, így a látogatók kényelmesen, „aranyjárdán” sétálhattak át a szárazföldön lévő Sulzano faluból a közeli szigetekig. Andrey M Paounov dokumentálta az egész folyamatot, a tervektől egészen látogatók előtti megnyitásig.
Ebben a filmben láttuk Christo sztárstátuszát, ahogy azt latba veti a bürokrácia mozgásba lendítése érdekében; láttuk a közvetlenségét, a humorát, ahogy jólesően fogadja a közönség szeretetét és könnyen feltalálja magát gyermekek között is. És láttuk a művészt, aki egyszerre precíz és gondos alkotó, ugyanakkor sokszor elviselhetetlen, tanácsot el nem fogadó karakter, aki nem rest elmebetegnek titulálni a munkatársait.
Az olaszországi projektre sokkal többen voltak kíváncsiak, mint amivel eredetileg kalkuláltak (több, mint egymillió ember gyalogolt végig a lebegő mólón), végül a hatóságokhoz kellett fordulniuk, nehogy tömegbaleset legyen a zsúfoltságból.
Christo legutóbb a párizsi Diadalív becsomagolására készült, de a projektet el kellett halasztani a koronavírus-járvány miatt. Ma már tudjuk: a nagy performer a vízen lebegő aranyjárdával búcsúzott tőlünk.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
