Mengyán András Lézer animáció képi adaptációja 1. című műtárgya.
Régóta keresel a lakásod enteriőrjéhez illő műtárgyat? Vagy csak szeretsz gyönyörködni a művészetben? Az OCTOGON és az Art Advisory Budapest közös sorozatában – az aktuális online tematikához kapcsolódóan – mindig egy-egy újabb hazai művészre és alkotására hívjuk fel olvasóink figyelmét. A szeptemberi technológia és digitális kultúra fókuszunknak megfelelően ezúttal Mengyán András Lézer animáció képi adaptációja 1. című műtárgyát mutatjuk be.
Hogyan jutunk el egy átfogó képzethez valamiről, ami összetett, amit soha nem láttunk teljes egészében és ugyanabban a pillanatban? Milyen mechanizmusok hozzák létre számunkra a személyes, szubjektív benyomást?
Mengyán András művészete ezeket a kérdéseket vizsgálja, miközben az egyidejűleg észlelt környezetről szerzett tapasztalatok sokrétegű felfogásával, az észlelések a környezeti változásokat magába foglaló integrálásával és vizuális rögzítésével kísérletezik a háromdimenziós struktúra segítségével.
Mint tudjuk, az érzékelés rendkívül összetett folyamat. Egy városban tett sétánk során minden érzékszervünk aktív, és egyszerre regisztrálja a körülöttünk zajló eseményeket. Mivel a környezetünk folyamatosan változik, és mi magunk is mozgásban vagyunk, újra és újra nagyszámú egyidejű ingerületet érzékelünk. Több ezer ilyen szekvenciára volt szükségünk ahhoz, hogy áttekintést alkossunk a városról. Képesek vagyunk holisztikusan érzékelni a környezetünket, mert az agyunk integrálja az észleléseinket, és kitölti a hiányzó információkat.
Ezek az észleléssel kapcsolatos megfigyelések vezettek el egyfajta vizuális megoldáshoz a művész munkájában, amelyet „polifonikus vizuális térnek” vagy „szimultán térszemléletnek” nevez. Számára a „polifonikus vizuális tér” a térben zajló, gyakran egymástól független események egyidejű és egymást követő összehangolását jelenti. A megoldások vizuális megjelenítését segítő fogalmakat keresi, például: sztereometria, szimultaneitás, szegmentáció, többdimenziósság, több nézőpont és rétegződés. Ezek a vizuálisan kifejezett gondolatok Mengyán minden munkájában jelen vannak, akár egyenként, akár kombinálva.
Az alkotó számára azért fontos a geometriai formanyelv, mivel pályája kezdetétől fogva a természetet kezdte vizsgálni, hiszen úgy érezte, hogy a természet gazdagságán és változatos formáin túl olyan közös tulajdonságokkal rendelkező esszenciákat vagy törvényszerűségeket fedezhet fel, mint a szerkezet, a mozgás, a ritmus, az intervallumok, az arányok stb. Ezért kezdte el tanulmányozni a geometriát, az egyik legpontosabb tudományt. A geometriát és a geometriai formákat kiváló eszköznek találta arra, hogy vizuálisan fejezze ki gondolatait, elkerülve ezzel a természeti világ konkrét tárgyaira való utalásokat. Rájött, hogy a geometriai formákon keresztül bármit ki tud fejezni, új világot teremtve.
A geometriai formák kölcsönhatásán keresztül egyszerű és összetett, magas esztétikai értékű „történeteket” tud elmesélni, amelyek a szemlélő fantáziáját és absztrakt gondolkodását idézik meg, serkentik a kíváncsiságukat, új felfedezésekre és alkotásokra ösztönzik őket.
Alkotásaiban a vonalak (koordináták) száma határozza meg a formák és a határolt terek dimenzió értékét, amely a térbeli pontok összekötéseiből jön létre. Ha összekötnénk az összes Univerzumban található objektumot képzeletbeli vonalakkal, azok meghatározott formákat és tereket hoznának létre – és ha azokat részben vagy egészben kitöltjük anyaggal, úgyszintén meghatározott terek és formák képződnének. A két sík, mint azonos referenciarendszer mellett jelen van itt egy új koordinátákkal, új téri testet leírt referencia, ami egyfajta körmozgás eredménye.
Mengyán András: Short statement (2015)
A sorozat szakmai partnere az Art Advisory Budapest.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
