Mysterlight Iris 2/3 című műtárgya.
Régóta keresel a lakásod enteriőrjéhez illő műtárgyat? Vagy csak szeretsz gyönyörködni a művészetben? Az OCTOGON és az Art Advisory Budapest közös sorozatában – az aktuális online tematikához kapcsolódóan – mindig egy-egy újabb hazai művészre és alkotására hívjuk fel olvasóink figyelmét. A decemberi fény fókuszunknak megfelelően ezúttal Mysterlight Iris 2/3 című műtárgyát mutatjuk be.
A Mysterlight – NagyMolnar művészcsoport (Nagy Krisztián és Molnár Csaba) alkotásai az az érzékszervi tapasztaláson alapuló belső intuícióra fókuszálnak. Az alkotópáros által készített Mysterlight-sorozatának speciális tükrökből és láthatatlan fényforrásokból konstruált, immerzív és deliráló vizuális élményt közvetítő fényobjektjei egy sajátos párbeszédet alakítanak ki a kitapintható valóság és a fizikailag nem érzékelhető jelenségek között.
Kozmikus asszociációkat keltő, tekintetünket a kép belseje felé szippantó ábrázolásokat látunk, amelyekben a meghatározhatatlan irányból érkező fény rajzolja ki a kútba dobott kő hullámvetéséhez hasonlatosan képletezett koncentrikus formákat, a toronyszerűen egymásba csúszó vagy kristályszerű szeletekből összeálló térrácsokat, az irracionális tengely körül tornádó módjára tekergő tér-idő alagutakat és a tölcsérszerűen a kép mélye felé tartó fényspirál sugárzó energiamezőinek a fonákjaként elképzelt fekete lyukakat.
Az Iris-sorozat, szemben a többi Mysterlight alkotással, egy organikus struktúrát elevenít meg, amelyek geometrikus stílusban készültek. A művek erejét az egyszerű, elemi formákból felépített struktúrák lenyűgöző komplexitása adja. A képi elemek egymáson való elforgatásával, lépcsőzetes eltolásával és méretbeli skálázásával jön létre az a sajátos vertigo-hatás, amelynek dinamikáját a fény egyszerre testies, az alakzatoknak mélységi kiterjedést kölcsönző, másrészt illuzórikus, csak közvetetten érzékelhető jellege hoz létre. A fény az, amely egyrészt megteremti, létrehozza, de ezzel egy időben cseppfolyóssá is teszi, elanyagtalanítja saját környezetét.
Nagy Krisztián és Molnár Csaba műveinek mágikus geometriája, a kompozíciók terét kaleidoszkópszerűen kitöltő alakzatok, melyek formailag távoli pulzárokat, bolygókat és galaxisokat idéznek, a populáris kultúrával, az elektroakusztikus zenével, a különféle galaktikus utazásokról szóló olvasmányokkal és a tudományos-fantasztikus filmekkel feltételeznek összefüggést. A művek által közvetített felkavaró vizualitás üzenethordozó szerepben tetszeleg, legyen az valamilyen fizikai törvényszerűség vagy egyszerű színtani alapvetés.
A kompozíciók megtervezéséhez használt formai repertoár minden esetben egy heurisztikus alkotófolyamat eredményeként jön létre. A NagyMolnar páros ennek tudatában használja műveiben kvantitatív és kvalitatív módon a fényt – a rendelkezésre álló eszközökkel bármilyen színt képesek a kívánt amplitúdóval és frekvenciával előállítani.
A sorozat szakmai partnere az Art Advisory Budapest.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
