Gresa Márton New (is always) better című festménye
Régóta keresel a lakásod enteriőrjéhez illő műtárgyat? Vagy csak szeretsz gyönyörködni a művészetben? Az OCTOGON és az Art Advisory Budapest közös sorozatában – az aktuális online tematikához kapcsolódóan – mindig egy-egy újabb hazai művészre és alkotására hívjuk fel olvasóink figyelmét. A szeptemberi Technológia, digitális kultúra – tervezés, látvány és valóság, új kihívások fókuszunknak megfelelően ezúttal Gresa Márton New (is always) better című alkotását mutatjuk be.
Gresa Márton a hazai kortárs művészeti színtér ígéretes szereplője. Színes, pop-art montázsai kritikusan reflektálnak korunk digitális univerzumára, a fogyasztói társadalom kliséire. Festményeit erősen áthatja a képregények, filmek, animációk és videojátékok vizualitása, melyek által szemléltetni kívánja a technológiai fejlődés negatív hatásait, jelenünk információs túltelítettségét. Általában az internetről gyűjti referenciáit, melyeket később digitálisan kollázsol, több rétegben egymásra helyez, így alakítja ki a kép vizuális szövetét. Kompozícióiban a szimbolikus feliratok és jelek meghatározó elemként jelentkeznek. Az igaz és hamis kijelentéseket egyforma betűtípussal ábrázolja, ezzel egyenlőséget von a két fogalom között. Vektorgrafikus ábrái leginkább a stencilezés, plotterezés, festékfújás és hengerezés módszerével kerülnek fel vásznaira. Az ecset az utóbbi időben egyre kisebb szerepet játszik munkásságában, festészetét így idegeníti el a megszokott formuláktól.
„Inkább tisztán ipari megoldásokat használok, amik közelebb vannak a digitalitás hideg merevségéhez. Sok esetben, a képek inkább a tervezőgrafikai designok világából inspirálódnak mivel számomra ez sokkal otthonosabb és megélhetőbb közeg, mint a tradicionális festészeti hagyományokból táplálkozó referenciák.”
A 2022-es New (is always) better című festménye a tömegkultúra, és a közösségi média okozta impulzusokra reagál.
„Az alap elgondolásom, hogy a tömegkultúra folyamatosan kitermeli azokat a fogyasztási cikkeket melyek kényszeresen vágyat generálnak az emberekben. Azonban sok esetben ez a vágy csak egy »fear of missing out« érzés, amely azt erősíti bennünk, hogy legyünk folyamatosan naprakészek. Elhitetik, hogy egyes tárgyakon keresztül csillapíthatjuk a szorongást. Az, hogy a félelmet a fogyasztás enyhíti, csupán egy, a média generálta tudatos mechanizmus, ez tartja fenn a kapitalista gépezetet, a gazdaság motorját.”
„Az újnak az érzése nélkülözi a praktikumot és az észszerűséget, elsőrendűen a megkaparintás élménye gyökerezik benne. Végeredményében egy kontraproduktív, fenntarthatatlan önfelszámoló gesztusa a társadalomnak és az egyénnek. A kép valahol szándékos cinizmussal él, hogy rámutasson erre a helyzetre. Annak a tudata, hogy valami új az egy kimerevített pillanat, amint megvalósul talán már abban a pillanatban el is avul. Egy festmény esetében azt állítani, hogy új és jobb, olyan mintha pimasz módon akarná uralni a pillanatot és eltörölni mindent maga előtt tudván, hogy ez egy örök kimerevített pillanat. A totális önellentmondás és a benne rejlő feszültség pont önmaga leleplezése és önfelszámolása.”
A képen látható különböző műszerek allegóriaként szolgálnak.
„Mintha különböző földrengésmérő műszerekre hasonlító készülékek figyelnék a világ rezdüléseit, hogy hol kell bedobni az aktuális újat és melyik vágyát kell az emberekben pillanatnyilag előidézni.”
A rovat szakmai partnere az Art Advisory Budapest.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
