A NeighbourART sorozatában neves alkotók vallanak arról, mivel töltik idejüket a karanténban.
A járványhelyzetre való tekintettel a NeighbourART művészeti magazin elindított egy interjúsorozatot, amelyben művészek és designerek vallanak arról, miképp töltik a napjaikat a karanténban, és milyen pozitív hozadéka lehet a ránk szakad időnek.
„Nagyon elkeserítő napokat élünk, ugyanakkor persze próbálunk mégis pozitívak maradni. Éppen ezért kértük meg a NeighbourART-on eddig interjút adott művészeket, alkotókat, hogy írják meg nekünk, hogyan élik meg ezt a jelenlegi helyzetet. Mit jelent számukra ez a fajta ’kötelező’ elvonulás? Milyen pozitív hozadéka lehet ennek az időszaknak az életükben, akár az alkotás területén?" – írta az interjúsorozat indulásakor a NeighbourART.
Szerintük azért is nagyon fontosak a megkérdezettek szavai, mert pozitív válaszaikból mások is erőt tudnak meríteni. Az alkotók közül mindenki egyetért abban, hogy muszáj valamilyen rendszert vezetni a napokba, és lehetőség van arra is, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, amelyekre eddig nem volt idő.
Gergely Gyuricza | festőművész
„Olvasok, alkotok, tanítok. Nyilván hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul, amikor töröltem az összes idei kiállítást. A két kiállításra szánt anyagban összesen 3 év munkája van, amit szerettem volna már exponálni.
De most nem ennek, hanem a befelé fordulásnak és az elfogadásnak van itt az ideje.
Rendeltem 10 vásznat és előhúzok egy régi koncepciót. Hiszek a nyelv valóságteremtő erejében: ha azt mondom, karantén, az fenyegető, nyomasztó, drámai. Ha azt mondom, alkotói elvonulás, az spontán, kreatív, sexy. Ezen túl igyekszek pozitív hatást generálni azokban a helyi közösségekben is, amiknek a tagja vagyok, így elkezdtem összerakni egy olyan ingyenesen megtekinthető e-learning sorozatot, ami a műterem alapanyagait és technikáit kívánja bemutatni, hátha valaki kedvet kap hozzá, hogy a jelenlegi szorongásait vagy reményeit konstruktív módon hozza a felszínre.”
Meixner-Hegyi Etelka | porcelánipari tervezőművész
„Mi változatlanul (eddig is pinceoffice és eztán is) éljük a természetközeli életünket, ami falun nyilván sokkal egyszerűbben kivitelezhető (vadászat nincs, de van gyűjtögetés, három hozzávalós receptek, séta, ahol a madár sem jár, vagy saját birtokhatáron belül) és egyéb túlélő technikák.
Szakmailag - hogy erről is essék szó - mivel jelenleg nem kell túl nagy megrendelésektől tartanunk, végre jöhetnek az agyon halogatott dolgok: felújítások, tervezés, termékfejlesztés és jövőbe vetett hit.
Kvázi teljesen archaikus állapot, pont mint az elején, de egyszer már megcsináltuk. Néhányan évek óta helyi termelő- és alkotóközösségként támogatjuk egymást, van ökofarm és kertészet, ahol minden szükséges beszerezhető és hulladékmentes. A többi nem rajtunk múlik.”
Szalkai Dániel | designer
„A karantén nekem azt jelenti, hogy a család mellett maradtam. Lett volna egy belgiumi tanulmányutam, de nyilvánvaló okok miatt az elmaradt. Talán a sors akarta így, hiszen a kisfiam is átesett egy komolyabb lázas időszakon (igen, pont most), valamint az idősödő édesanyám esetében is nagyon figyelni kell. Jelenleg Miskolcon segédkezem a Miskolci Autista Alapítványnál, ahol kijárási- és látogatási tilalom van érvényben.
A MAACRAFT műhelyt ideiglenesen be kellett zárnunk, hiszen több olyan dolgozónk is van, aki immunhiányos állapotban van vagy gyenge az immunrendszere. Ez a gyengeség ugye az állapotból fakadó társult fizikai problémákból adódhat. Több terápiás foglalkozást beszüntetett az alapítvány; pl.: az Autistic Art művészetterápiás programot. A srácok, művészeink, dolgozóink nehezen viselik a tétlenséget, de igyekszünk kitölteni a napjaikat. Készülünk a teljes lezárásra, kijárási tilalomra. Addig is a MAACRAFT műhelyben belekezdtünk a textil szájmaszkok gyártásába, amiket a MAA lakóotthonában élő- és dolgozó közösség segítségére készítünk.
Én személyesen a krízis kezelésével és tervezgetéssel töltöm a napjaimat. Van mit intézni. Sajnos tervezni, alkotni, olvasni jelenleg nincs időm, remélem, ha kicsit normalizálódik a helyzet, akkor én is flowba tudok kerülni.
Megragadnám a lehetőséget, hogy kérjek mindenkit, hogy figyeljen a környezetére, hiszen a szociálisan hátrányos helyzetű csoportok (idősek, fogyatékkal élők, krónikus betegek) egy ilyen helyzetben sokkal sebezhetőbbé válnak. Minden segítség javíthat embertársaink körülményein.”
Aniko Herbert | vizuális művész
„Én első körben dühöt éreztem, mert bár voltak jelek, nem vettük komolyan. Tavaly ősszel hasonló szituációba kerültem. Feküdtem a földön fekve a fájdalomtól a reptéren és éreztem, hogy ez így nem fog menni tovább. Mindig is tervezős voltam és ráadásul ehhez nagy álmaim is párosulnak, még ha repülni másodpercekig tudok csak.
De térjünk vissza a reptérre. Szóval, érezted már úgy magad, hogy a fájdalom csak akkor enyhül, ha a földön, a hátadon fekszel és mély levegőt veszel? Én úgy gondolom, a testünk egy időzített bomba, főleg, ha rosszul bánunk vele. Emellett egy roppant intelligens szenzor.
Ha keressük, megtaláljuk és figyelünk a belső hangra, ismét harmóniába kerülhetünk.
A fájdalom pedig segít tudatosítani, hogy élünk, de nem kell, hogy az életünk állandó szereplője és vezetője legyen. Hogy mit csinálok karatén idején? Egyrészt papírból koronát, mert ugye, ahol megjelenik a motívum, ott másnak helye nincs. Másrészt, ami a dolgom az élettel."
Sarolta Kiss | designer
„A legfontosabb, hogy ezzel a helyzettel egy olyan dolgot kaptunk, amiből mindig kevés volt - mindenkinek. Ez az IDŐ. Most van időnk. Amit mindig hiányoltunk, ami elől- vagy után futottunk, ami miatt stresszeltünk, és ami folyamatosan korlátozta az életünket. Most szabadok vagyunk, szabadságon vagyunk, persze nyilván nem úgy, ahogy mi arra vágytunk. De igazából ezzel nincs gond. Ez óriási fejlődésre ad lehetőséget, csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk ezzel.
Részemről VÉGRE üres a naptáram! - mi egy pár hetes nyaralásból tértünk vissza a karantén helyzetre. A lelassult állapotból egy még lassúbba érkeztünk feltöltődve, kipihenve. Ezek a napok segítenek még jobban lenyugodni és befelé fordulni. Időszerű volt és talán így kapunk iránymutatást arra, hogy igazán magunka és egymásra találjunk, hogy lecsendesedjünk. Új irány ez, és nagyon fontos időszak is. Magányosan, mégis együtt. Kihívásokkal és kreatív energiákkal teli szép, belső utazás.
Bennem sok minden alakul, vannak más terveim a NON+on túl is, természetesen a kreatív szegmensben - eljött az ideje, hogy végre szárnyra kapjon! A NON+ban pedig folyamatosak az újdonságok, ezeknek az adott helyzetre szabása és újratervezése zajlik most. Ami érdekes, hogy valahol legbelül nyugodt vagyok. Mert hiszem, hogy haladunk a lépcsőn felfelé és tanulunk, fejlődünk a ’vírus’ által.”
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
