Max Hidalgo Quinto szerkezete óriási szerepet kaphat a vízhiány enyhítésében.
Hordozható szélturbinát tervezett a perui Max Hidalgo Quinto. Az eszköz napi 300 liter vizet képes kinyerni a légkör páratartalmából, és hosszú távon komoly segítség lehet a vízhiány kezelésében – nem véletlenül kapott érte díjat a 30 éves feltaláló.
A fenntartható technológiák közt egyértelműen helye van a levegő páratartalmát „lecsapolni” képes eszközöknek: egy éve az arizonai Zeromasswater cég hidropaneljéről írtunk, most viszont az ENSZ Young Champions of the Earth díjasai közt bukkantunk Max Hidalgo Quintóra és az ő Yawa nevű startupjára. Ez a többfunkciós szerkezet napi 300 liter víz előállítására képes, és értelemszerűen óriási segítség lehet mezőgazdasági és erdészeti projektekben, katasztrófahelyzeteknél. Ugyanakkor a Yawa szerepe a (közel)jövőben értékelődhet fel igazán: az ENSZ szerint 2040-ben mintegy 30 országot sújthat majd vízhiány.
Hidalgót – aki Peru egyik félreeső falujában született – a szülei 13 éves korában elküldték otthonról, hogy minőségi oktatást kaphasson. Sokszor szinte elviselhetetlen honvágya volt, ám a szülők áldozata nem volt hiábavaló.
„Tudományos tanácsadó, feltaláló és vállalkozó vagyok. És a Yawa igazgatója – mutatkozott be Hidalgo a díj honlapján. – A szüleim súlyos áldozatvállalása nélkül sosem juthattam volna el idáig. Meggyőződésem, hogy a társadalmi és környezeti fókuszú tudomány és technológia segítségével egy jobb világot építhetünk.” A berendezéssel már több díjat is nyert a 30 éves feltaláló, akit Miriam Hinostroza, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) energetikára, éghajlatra és fenntartható fejlődésre szakosodott környezeti közgazdásza így méltatott:
„Max Hidalgo példázza azt a fajta ötletességet, amelyre szükségünk van, hogy a közösségeink reagálhassanak a klímavészhelyzetre. Megfizethető és skálázható megoldásokra van szükségünk, hogy a szegényebb közösségeink is felkészülhessenek az éghajlatváltozásra.”
A többféle változatban és méretben kapható Yawa neve a quechua víz (yaku) és szél (waira) szavakból származik, merthogy az eszköz szélturbinát használ a pára kondenzálására. A vízhiánytól különösen fenyegetett Peruban máris hatalmas szükség van a berendezésre, miután „egyes közösségek már 20 éve küszködnek a problémával. Teherautókon viszik oda a méregdrága, és kétes minőségű vizet.”
A Yawa ellenben egy jó példa a körforgásos gazdaságra. A turbina újrahasznosítható anyagokból épül, minimális műanyag felhasználásával, könnyű használni, és még a helyi levegő minőségéhez is adaptálható. De mindenekelőtt a technológiát használhatja, javíthatja és birtokolhatja is a közösség, melyet szolgál, és a javításhoz nem kell tisztában lenni a működési elvével.
„Eleinte, amikor kis falvakban teszteltem a gépet, nagyon sok időt szántam a mögötte álló technika és tudományos összefüggések magyarázására – emlékezett Hidalgo. –
Egy ponton az egyik nő megállított, a szemembe nézett, és azt mondta: ’Fiatalember, én csak vizet szeretnék’ Ekkor észbe kaptam, és azóta egyszerűsítésre törekszem.”
Ám az „egyszerűsítés” nem jelent távolságtartást, Hidalgo továbbra is úgy tartja, hogy aki innovációval, technológiával szeretne merész célokat elérni, annak feltétlenül el kell hagynia a laboratóriumot, és kapcsolatba kell lépnie helyi közösségekkel.
Hidalgónak ráadásul nem ez az első találmánya. Miután lenyűgözi a természet, sok ötlete annak megfigyeléséből jön, így tervezett elektromos generátort egy helyi virág formája alapján, illetve egy mobiltöltésre alkalmas virágcserepet. Jelenleg egy méhsejt formájú, tehát masszív, kompakt biológiailag lebomló csomagoláson dolgozik.
A Young Champions of the Earth díj az ENSZ környezetvédelmi programjának meghatározó kezdeményezése, amely a fiatalok figyelmét a legégetőbb környezeti problémák megoldására irányítja. 2020 decemberében hét győztest hirdettek ki, akiknek a kezdeményezéseit anyagilag és mentorálással is támogatják. A díj 2017-es bevezetése óta 28 új kezdeményezést díjaztak a Föld minden szegletéből.
Nemrég mutattuk be az afrikai győztest, egy 29 éves kenyai nőt, Nzambi Matee-t, aki újrahasznosított műanyagból készít térköveket, méghozzá a betonnál olcsóbb, erősebb és könnyebb darabokat. Rajta kívül a görög Lefteris Arapakisról is írtunk, aki 700 halásszal együttműködve napi 20 ezer kiló műanyaghulladéktól szabadítja meg a tengert. A díj további győzteseit ezen az oldalon találod.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
