„Nekem az ékszer attól ékszer, hogy hordják”

Bemutatjuk Szilágyi Sapi ékszertervezőt és a BUDAI SMUKK kollekciót.

• Szöveg: Mayer Kitti
• Fotó: Fotók: Lakatos Péter, SAPI
• Olvasási idő: …

Szeptember 18-án ért véget a nyolcadik Budapest Jewelry Week, amikor is hét napon keresztül Budapest szerte (valamint Szentendrén és Pécsett is) a kortárs ékszereké volt a főszerep. Az OCTOGON mint az esemény médiapartnere a programsorozatba bekapcsolódó remek kiállítások közül választott egyet, amit most részletesen is bemutatunk. Vigyázat: kulisszatitkok!
 

Szilágyi Sapi BUDAI SMUKK névre keresztelt színes, rekeszzománc technikával készült ékszereiben egyszerre van jelen képzőművészet, iparművészet, design és zene is – a tárgyegyüttes az Ivan & The Parazol zenekar BUDAI POP albuma által ihletődött. Kíváncsiak voltunk minden részletre – a „smukkok” tervezésén túl arról is faggattuk Sapit, mit tapasztalt a kortárs ékszerrel kapcsolatban külföldön és idehaza, mit tart izgalmasnak egy kortárs ékszerben, és arról is beszélgettünk vele, hogyan viszonyulunk ma, 2022-ben a férfiékszer jelenséghez.

A SAPI Jewelry márkanevet bizonyára sokan ismerik: Sapi legszívesebben a természetből merít ihletet ékszerei készítésekor – fülbevalóin, nyakláncain és gyűrűin visszatérő szereplők a méhek, molylepkék, falevelek, ágak és a tölgyfa termése is. Most azonban (elsősorban) nem ezekről lesz szó. A SAPI STUDIO-ban vagyunk, ahol immár három gyöngyöt formázó Budapest Jewelry Week alkalmával elnyert OCTOGON különdíj is pihen az egyik polcon, előttünk az asztalon pedig az a bizonyos rajongói füzet, amelyet Sapi a BUDAI SMUKK kollekció tervezésére készülve állított össze az Ivan & The Parazol tagjairól.
 

Kortárs „ékszerkalandok” a Budapest-Hildesheim-Valencia tengelyen

Sapi szerint a kortárs ékszertervezés elképzelhetetlen lenne anélkül, hogy az ember ismerné és művelné a szakmáját. „Először azt kell megtanulni, hogy hogyan kell csinálni és csak utána lehet tervezni” – tapasztalatból beszél, hiszen ő maga elvégezte az ötvös-aranyműves képzést a Budapesti Komplex SzC Kézművesipari Technikumban, vagy ahogy az ékszertervezők emlegetik: a „Práter”-ben. „Két évig jártam oda, és számomra is meglepő módon szakmakiváló tanuló voltam – iszonyatosan lelkes voltam és nagyon élveztem minden folyamatot, ezt az egész »készítés« dolgot, és közben szabadidőmben jártam rajziskolába is. A Práter egy vérbeli szakmunkásképző volt, a lehető legjobb értelemben: típusékszereken keresztül tanultad meg a szakmát, és minden, amit ma egy átlagos óra-ékszer boltban látsz, azt megtanították nekünk, hogyan kell gyönyörűen elkészíteni.” 

Hogy pontosan mikor és hol találkozott életében először a kortárs ékszer fogalommal, arra ő maga sem emlékszik, nagy valószínűséggel a MOME-s felvételire való készülés időszakában ismerkedett meg a jelenséggel közelebbről, a kutatómunka során. Kicsivel később, már MOME-s hallgatóként, mindkét Erasmus-ösztöndíjas időszak, amit külföldön (előbb a németországi Hildesheimben, majd a spanyolországi Valenciában) töltött, felszabadítóan hatott rá, és segített neki abban, hogy megerősödjön benne saját tervezői „hangja”, s megtanulja, mi az az attitűd, amivel az ékszerkészítéshez elengedhetetlen. Georg Dobler ékszertervezőre, aki tanára volt, Sapi szívesen emlékezik vissza.

„Lelkes kisdiákként vittem a sok vázlatomat a kurzusra, ő rám nézett kicsit értetlenül és azt mondta: »Jó, ebből kellene most választani«. Tőle tanultam meg, hogy egy tervezőnek az a feladata, hogy válasszon, és nem a tanár mondja meg, mi a legjobb döntés.”

A tökéletességre való törekvés sosem volt számára kielégítő, tudta, hogy az ő útja nem feltétlen a színaranyban és a drágakövekben rejlik, ha ékszert készít, hanem hogy egy tökéletlen dologban is meglássa a szépet. A Spanyolországban töltött időről azt meséli, nagyon hasznos és tanulságos volt, hiszen az itthon megszokott féléves tervezési feladatra ott csupán egy hónap állt rendelkezésre. Igazi versenyhelyzetre edzették a hallgatókat. „A tanárok kinéztek nekünk egy pályázatot: arra fogunk dolgozni, van rá egy hónapunk. Csapatokba osztottak minket, és fel kellett készülni abból, hogy mi volt a pályázat tavalyi témája, kik a zsűritagok, milyen pályamunkák érkeztek rá, és tulajdonképpen egy hónap alatt megtanítottak minket pályázni. Most is ebben élünk: semmire sincs idő, és erre nem baj, ha az embert felkészítik már az egyetem alatt: hogyan tervezz meg és készíts el egy tárgyat, hogyan fotózd be az elkészült anyagot, és hogyan írj hozzá szöveget.”
 

Inspiráló nők: Kiki Smith és Lőrincz Réka

Sapi szívesen emlékszik vissza egy másik feladatra is, amikor minden tanulónak választania kellett egy kortárs művészt, aki bármilyen területen dolgozhatott, kivéve az ékszertervezést. Az ő munkásságát kellett elemezni, és aztán abból inspirálódva készíteni egy tárgyat. „Rohadt izgi volt! Én egy szobrász nőt választottam, Kiki Smith-t, aki minden munkájába beleépítette önmagát, az önarcképét. Én egy fokhagymát formázó ékszert készítettem, aminek az „Az vagy, amit megeszel” címet adtam, a belsejébe pedig belerajzoltam ceruzával a portrémat.” Ezt az általa befejezetlennek gondolt ékszert nekünk is megmutatja.

Mint generációjából sok más ékszertervező számára, Sapinak is Lőrincz Réka volt az a nagybetűs magyar művész, aki megmutatta, milyen sokféleképpen – akár humorosan, viccesen is – meg lehet közelíteni a kortárs ékszert.

„Számomra Réka volt az első üde színfolt a szakmában. Az ő tárgyai kitűnnek a magyar szürkeségből. Ő egy olyan személyiség, akivel ha egyszer beszélgetsz, akkor nem felejted el.”

Sapi hat-hétévesen a nyarakat a Budai Rajziskola táboraiban töltötte. „Arra emlékszem, hogy délelőttönként más-más foglalkozás volt, és egyszer csak jött valaki, akivel gyöngyöt fűztünk. Ő a fogójával felhajlított egy drótot pár mozdulattal, és tökéletes karikákat formázott belőle – én ettől a mutatványtól teljesen odavoltam.” Mint utóbb kiderült, ez a bizonyos valaki Lőrincz Réka volt.
 

Mi a jó kortárs ékszer?

„Szerintem nincsen olyan, hogy jó vagy rossz kortárs ékszer, ugyanúgy, ahogy a művészetben sincs olyan, hogy jó vagy nem jó. Olyan van esetleg, hogy számodra van-e valamilyen üzenete vagy nincs – ez egy teljesen szubjektív dolog. Azok szokták mondani egy kortárs ékszerre (vagy akár bármi másra), hogy rossz, akik nem értik. Nincs olyan, hogy nem jó, legfeljebb, hogy nem ad annyit, vagy nem tetszik.” Sapi azt mondja, van, hogy egy kortárs ékszer egész egyszerűen az esztétikája miatt tetszik meg neki, vagy lát benne valamilyen technikai ötletet, bravúrt, amit frappánsnak talál, de van, hogy a tárgy üzenete, története szólítja meg.
 

„Ami nekem legjobban tetszik egy kortárs ékszerben, az talán az, hogy mindig tud újat mutatni mindenegyes alkalommal, amikor újra és újra ránézek.” 

A kortárs ékszerekkel kapcsolatban gyakran vetődik fel a hordhatóság kérdése: vajon mindenképp viselhetőnek kell lennie az adott darabnak vagy sem? „Nekem az ékszer attól ékszer, hogy hordják. Ha a fiókban van, vagy az ékszertartó vitrinedben, akkor az az ékszer nem él – akkor él, hogy ha a funkcióját betöltve valaki viseli. Ebből a szempontból fontos, hogy hordható legyen egy kortárs ékszer, miközben sok esetben annak van nagyon erős üzenete, ha direkt nem hordható.”
 

A kortárs ékszer(tervező) értéke

Spanyolországban például azt is meg kellett tanulnia, hogyan árazza be a munkáit. Akkori kurzusvezető tanára szerint egy kortárs ékszer, ha diákmunka, akkor is megér 200 eurót. „Az ékszernél  – ugyanúgy, ahogy a képzőművészeti alkotások esetében is – az ár attól függ, hogy milyen szakmai eredményeket értél el, milyen pályázatokat nyertél, hol állítottál ki, van-e magángyűjtőnél vagy múzeumi gyűjteményben tárgyad. Ez az egyik »segédlet« az árazásban, a másik pedig nyilvánvalóan az, hogy milyen anyagból készült az ékszer, amit el akarsz adni.” Azt mondja, azokban az országokban, ahol működnek kortárs ékszergalériák, ott a galerista is segít a tervezőnek az ár meghatározásában – Sapi nem tartja magát ugyan pályakezdőnek, de közben azt is érzi, hogy nemzetközi szinten még bőven van hová fejlődnie. 
 

Néhány évvel ezelőtt Sapi a bukaresti Autoron is bemutatkozott, illetve kiállított már Barcelonában is, 2020-ban pedig egyik kollekcióját az Iparművészeti Múzeum Ötvösgyűjteménye is megvásárolta – ez volt a „Hétköznapi kitüntetések” ékszersorozat, ahol az ezüst melltűkön a Cartoon Networkről ismert animációs sorozat, a Pindúr Pandúrok főszereplői elevenednek meg. Sapi ezeknél az ékszereknél egy a rekeszzománchoz hasonló technikát alkalmazott (vizes üvegpor helyett színezett műgyantát használt), azt megelőzően pedig – a Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíj időszakában tervezett „szentképekhez” – a klasszikus rekeszzománccal kísérletezett. Úgy tűnik, ez a technika egyelőre nem ereszti Sapit: így készült a frissen bemutatott BUDAI SMUKK kollekció is.
 

BUDAI SMUKK // SAPI x IATP

A névadás és maga a teljes kollekció korántsem a véletlen műve. Sapi tudta, hogy olyan kortárs ékszert szeretne tervezni, ami nem a fiókban végzi, hanem hús-vér emberek viselik majd, mindemellett pedig nagyon szívesen tervezett volna férfiékszert is. A feladat tehát adott volt, a potenciális célcsoport pedig kézenfekvő: Ivan & The Parazol. Sapi a Baár Madas Gimnáziumban Beke Istvánt, a zenekar egyik alapító tagját ismerte meg először, majd rajta keresztül Simon Bálintot, később pedig a többieket is. Évekkel később pedig a srácok félig viccesen felvetették Sapinak, hogy tervezzen nekik ékszereket. Az ötlet végül 2021-ben lépett ténylegesen a megvalósítás útjára, amikor immár Sapi jelentkezett a zenekarnál, akik örömmel mondtak igent a kollaborációra, s az akkor már finisben lévő BUDAI POP album számait is megosztották vele. Az első lépés az volt, hogy kifejezetten a fiúknak készüljön egy-egy ékszer, csak ezt követően nőtte ki magát az elképzelés tényleges kortárs ékszerkollekcióvá.

„Mindenki elmondta, hogy mi jöhet szóba. Ivánt (Vitáris Iván – a szerk.) próbáltam rábeszélni egy brossra, mert nagyon hozzá passzolónak éreztem, de ő ezt nem szerette volna. Azt is kijelentette már az elején, hogy ő nem is szereti az ékszereket, nem is hord ékszert, és hogy fémallergiás. De egy medált azért el tudna képzelni, ami színes. Simi (Simon Bálint – a szerk.) nem igazán volt válogatós, végül egy fülbevaló mellett döntött. Sprinyó (Springer Márton – a szerk.) rápörgött a pecsétgyűrűimre, Máté (Balla Máté – a szerk.) pedig egy egyszerű karikafülbevalót szeretett volna.”
 

Hogyan készülhet egy egységes, összetartó kollekció, amiben mégis mindegyik ékszer más és más, és közben színes is kell, hogy legyen? Ráadásul mégiscsak rocksztároknak készül, félisteneknek, ha úgy tetszik. Sapi számára a rekeszzománc tűnt ideális választásnak, formakincs tekintetében pedig – a félisten vonalon elindulva – archaikus antik motívumok jelentek meg előtte.

Eredetileg piros-kék-türkiz árnyalatokat képzelt el, a fiúk azonban felvetették, mi lenne, ha kifejezetten a BUDAI POP lemez színeire hangolná a kollekciót. Így maradt meg a piros, s került be a türkiz helyére a rózsaszín, a fehér és a fekete. Sapi intuitív módon egy-egy szimbólumot is társított a zenekar tagjaihoz (Springer Márton – rombusz, Vitáris Iván – tűz, Simon Bálint – csillag, Balla Máté – kör), ezek a nekik szánt ékszerek formájában is visszaköszönnek, illetve a tervezett merch kollekció medáljai is ezt a formavilágot követik majd.
 

Sapi nem viccelt, komolyan vette a feladatot.

„Először is, a fiúknak szánt ékszerek tervezése előtt csináltam egy kis rajongói füzetet: lefénymásoltam képeket róluk, mindenfélét, ami eszembe jutott beleírtam és – rajzoltam, olyan dolgokat, amiket ők mondtak magukról például a Budai Popcastben. Mindent meghallgattam, felkutattam és elolvastam tőlük és róluk.”

Ezen a ponton a füzet fölé hajolunk („Olyan ruhákban fogunk fellépni, amit utcára nem mernénk felvenni” – olvassuk az egyik oldalon). Ez már önmagában üdítő látvány, pedig az ékszerek ekkor még sehol sincsenek. Sapi nemcsak a zenekar munkásságának járt utána, de a rocktörténelem fénykorába is beleásta magát, és tervezői szemmel fürkészte a felvételeket, például azokat, ahol Mick Jagger épp fülbevalót visel.
 

10 dal – 10 ékszer

„Tulajdonképpen minden számot elemeznem kellett, megnézni a háttérsztorikat, olvasni a sorok között. A srácok által életre hívott novelláskötetet, a Budai Novellákat olvasva elgondolkodtam, miért ne lehetne egy ékszer is zenei inspirációjú?” A magyar nyelvű BUDAI POP albumon összesen tíz magyar nyelven írt dal szerepel, ezeket kellett sorra vennie Sapinak, hogy aztán külön-külön mindegyik számhoz megtalálja azokat a pontokat, amik alapján az ékszer testet ölthet.

Két dal, a „Játék” és a „Mást vártam” kapcsán egyértelmű volt Sapi számára, hogy az előbbihez egy társasjátékot, utóbbihoz pedig egy kitüntetést készít majd. Rengeteget rajzolt, skiccelt a dalok hallgatása közben: például a tűz, a száj és a kéz mint ősi motívumok nagyon erősen kirajzolódtak előtte. Az „Akkor gyere” című számhoz egy önbizalom brosst képzelt el: a „Lehetnék én is jó fiú / Szépen kereső és rövid hajú” sorok arra ihlették Sapit, hogy a haj motívumot emelje be az ékszerbe. A tincsek összeállnak, szinte egy lángoló tűznyalábot formáznak, és persze kézenfekvő, hogy az isteni ihletettség, vagy épp Sámson ereje jusson róla eszünkbe, meg persze a hosszú haj, mint a lázadás egyik szimbóluma is ott van benne. 
 

A zenekar tagjai a „Tartozom még” dalról azt mesélték, hogy a kultikus klub, a New York-i Studio 54 hangulatát idézi meg, ezért aztán Sapi a róla készült filmet is megvizsgálta. „A szám kicsit diszkósabb, a szöveg viszont benne szakítós. Ez a kettősség jelenik meg a láncon is: egy ilyen kis kedves, gyöngyökből és holdacskából álló ékszert csináltam.” Ahogy meséli, a legnagyobb kihívást a „Változol” című számhoz szánt ékszer megtervezése jelentette. „Ez olyan, mint egy Illés-dal, úgyhogy az »Illések és pofonok« lemez borítóját hívtam segítségül: ugyanazok a négyzetek, csak más szimbólumok jelennek meg bennük. Ezt konvertáltam át BUDAI POP-os színekre, s lett belőle nyaklánc.”
 

Ivánékat a „Van aki úgy szeret” dal megírásakor a The Doors hangzásvilága inspirálta, így Sapi is belevetette magát a kutatásba: az egyik filmben szembe jött vele egy grafika, ami nagyon megfogta. A révült szemet Sapi egy szívbe zárta. A „Mik ezek a hangok”-hoz egy szerencsét hozó, óvó erővel felruházott, kézfejet formázó talizmán készült (rajta a lemezborítóról ismert száj motívummal) – Sapinak leginkább a „Fogd meg a kezem és magyarázd el nekem / Mik ezek a hangok a fejemben” sorok szolgáltak segítségül a tervezés során.
 

A madaras kitűzőben manifesztálódott „Fejezd be” című szám története Sapi számára is új volt. „Nekem nagyon szerelmes szám-érzetem volt, mikor hallgattam ezt a dalt, és először szíveket skicceltem fel a füzetembe. Mégis elbizonytalanodtam, és aztán Iván segített. Azt mondta, a szél a kulcsszó, és hogy ennek a dalnak nagyon erős politikai tartalma van, s a világ aktuális állapotáról és problémáiról beszél, mindezt egy szerelmi viszonyon keresztül szemlélve („Elfáradok / És a kétség tengerében egyedül állok / Nem mondhatod / Hogy az ellenszélben nem próbálkozom”). Úgyhogy ennek fényében a szív motívumokat elengedtem és ha már szél, akkor jött helyette a szélkakas, amit nem a szokásos módon akartam megjeleníteni, hanem sokkal finomabban. Így született meg a rózsaszínű madár, rajta a szélirányt jelző nyíllal.”
 

„Milyen kár” – ehhez a dalhoz egy hatalmas virágkompozícióból felépülő nyakék készült. „Azt kerestem, hogy hogyan tudok valami olyat tervezni, ami szép és szomorú egyszerre. Ezért indultam el a virágszimbólumok mentén. Csíkos szegfű (elutasítás, nem, sajnálom, nem lehetek veled), sárga rózsa (beteljesületlen szerelem) és két körömvirág (kegyetlenség, bánat) került a csokorba. Benne van ez a hippi életérzés, de benne van ez a szomorú töltet is.”

Aki járt már Ivan & The Parazol koncerten, az találkozott azzal a jelenséggel, hogy a zenekar a „Sötét” című számot gyakorta összekapcsolja az „István a király” rockopera „Áldozatunk fogadjátok” dalával. Ez először Sapinak furcsa volt, de ahogy beleásta magát a dalba, számára is egyértelművé vált a sámános hangzás. „Ugyanaz a gitár, ugyanaz a ritmus van végig, csak különböző pedálokkal torzítják a hangját, ezért aztán azt találtam ki, hogy erre a ritmusra kellene felfűzni egy láncot. A kis gyöngyszemek követik egymást, s ahol a zenében szünet van, oda csomót kötöttem, s ahogy bejön egy új hang, oda a sorba egy eltérő színű gyöngy került.” Itt is visszaköszön a révült szem, illetve az „Amerre csak jársz / Ujjal mutogatnak / Rád” sorok miatt ismét megjelenik a kéz motívum, szám szerint négyszer.
 

Ahogy haladt előre a tervezés, a BUDAI SMUKK valódi összművészeti projektté nőtte ki magát: a zenei ihletésű tárgyegyüttes darabjai nem posztamensekre, plexibúrák alá vagy üvegvitrinek mögé kerültek be, hanem kollázsokkal olvadtak egybe, s költöztek a Kastner Budapest falaira. Ezen a ponton kell megemlítenünk Lakatos Péter média designert, aki nemcsak a kollázsok, a kollekciót népszerűsítő kisfilm kapcsán segédkezett Sapi mellett, hanem valódi alkotótársként követte végig a teljes BUDAI SMUKK alakulását.
 

Férfiékszer. Mi az?

Miközben a rajongói füzetet és Sapi vázlatait nézegetjük, óhatatlanul szóba kerül a férfiékszer kérdésköre. Egyáltalán: mit jelent ma a férfiékszer? Mernek-e hordani a férfiak más (vagy több) ékszert, mint amit a társadalom nagyobbik fele ildomosnak gondol? Van az a néhány darab, ami egy férfin is elfogadható, (mindenekelőtt) például a karikagyűrű, a pecsétgyűrű, a nyaklánc (bizonyos szituációkban a mandzsetta) – de mi van ezeken túl? S tulajdonképpen mennyire érvényes még 2022-ben férfias és nőies ékszerekről beszélnünk? 

Ebből a szempontból is hallatlanul izgalmas ez az egymásra találás, ami Sapi és az Ivan & The Parazollal történt, hiszen Sapi régóta vágyott arra, hogy férfiékszert tervezzen, a srácok pedig örömmel feszegetik a határaikat, kísérletező kedvűek, outfitjüket és zenéjüket tekintve egyaránt szabadok és hagyománytisztelők, ugyanakkor elegánsak, mégis lazák, rebellisek, stíluskövetők és divatdiktátorok egyszerre, de semmiképp sem konvenciókövetők. Ez tehát egy ideálisnak mondható közeg, ahol szabadon tud kiteljesedni az az alkotói kreativitás, ami Sapi sajátja, s ami maximálisan visszaköszön a BUDAI SMUKK ékszereiben.