Interjú Kas Oosterhuis építésszel.
November 6-ig látogatható a Határtalan Design kiállítása a Kiscelli Múzeumban, ahol idén a holland származású építész, Kas Oosterhuis munkájával is találkozhatunk. A Bálna építésze által tervezett Body Chair nevű szék Oosterhuis építészeti munkásságára jól jellemző parametrikus design lehetőségeit mutatja be. A parametrikus rendszerek alkalmazásáról, az interaktív építészetről és az örökké dinamikus tárgyak és terek víziójáról a tervezőt kérdeztük.
A Határtalan Design kiállításon idén az ön által tervezett Body Chair szék, illetve a felesége, Ilona Lénárd által tervezett Omniverse projekt is szerepel. Valóban az egyik projektet egyikükhöz, másikat a másikukhoz köthetjük, vagy házastársként és tervezőpartnerként besegítettek egymás munkájába?
Sok projekten közösen dolgozunk, de mindig van egy vezető köztünk. A művészeti projektekben Ilona, az építészeti munkákban én vagyok az. Figyelembe vesszük a másik meglátásait és egymás szakterületének sajátosságait. Művészként tiéd a teljes felelősség és a saját univerzumodat építheted fel. Az építészetben ez nem így van, ott a felelősségen többen osztoznak, mérnökök és programozók közös munkája az eredmény. Ilona Omniverse kárpitjai azért is érdekesek, mert habár absztrakt műalkotások az alapjai, azok kárpitba ültetett digitális verziói a tilburgi Textile Museumban zajló mérnöki munka eredményei.
A Body Chair is számítógépes tervezés eredménye. Az első verziói hat évvel ezelőtt készültek el. Hogyan fejlesztette azóta a bútort?
Leginkább a piacra dobásán dolgoztunk. Sok pénzt öltünk a fejlesztésébe, de volt egy pont, ahol úgy döntöttünk, megállunk vele. A szék jelenleg rendelésre készül, nem árulja viszonteladó.
Legtöbben a parametrikus tervezéssel készülő építészeti munkáiról ismerik a nevét. Miért döntött úgy, hogy a formatervezés, tárgyalkotás területén is kipróbálja magát?
A Body Chair a „test” fogalma mentén értelmezhető, ami nem előzmény nélküli a munkámban. Az építészetben azt szerettem volna elérni, hogy az épületeknek teste legyen. Az ipari formatervezés eredményei – legyen az egy autó, repülőgép, vonat vagy akár egy borotva – mind testtel vannak felruházva. Ezt a gondolatot akartam integrálni az építészetbe, ez a gondolatiság köszön vissza a Curaçaoba tervezett Space Experience Center és a budapesti Bálna esetében is. Egy adott ponton úgy gondoltam, ezzel a módszerrel tárgyakat is tervezhetek.
A Body Chair az űripar technológiáján alapszik – csak ott van anyag, ahol mindenképpen szükséges. Éppen emiatt a tárgy először a Launch Chair nevet kapta egyfajta reakcióként az űrhajók kilövésére, ami kiejtéskor a lounge chair tárgytípusra is visszautal.
A szék a test fogalmához máshogyan is kapcsolódik: a parametrikus tervezés által a tárgy méretei a test méreteihez igazíthatóak a designfolyamat során. Mi ennek a pontos menete?
A testnek valóban kettős jelentése van ennél a tárgynál. A szék személyre szabott formát ölthet, minden tárgy egyedi darab. Parametrikus tervezéssel készül, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha megadjuk például a lábszárunk hosszát, akkor a székterv ahhoz mérten alakul át. Egy alkalmazást fejlesztettünk ehhez, azon keresztül lehet változtatni a méreteket, az app az adatokat pedig rögtön továbbítja gyártásra.
Melyek azok a helyzetek vagy funkciók, amelyek megoldásához vagy ellátásához a parametrikus tervezés a legjobb út?
Szinte mindenhez használható. A parametrikus design nem csupán bonyolult geometriájú szerkezetek tervezésében tud segíteni, akár már egy téglalap alaprajz optimalizálásában is segítséget tud nyújtani. A parametrikus tervezés valójában annyit jelent, hogy a komponensek között kapcsolatot teremtünk. Például ha egy szoba méretét megváltoztatjuk, akkor a többi szoba mérete azzal arányosan változik, amennyiben megadtunk egy maximális négyzetméterszámot.
Olyan ez, mint egy madárraj. Amikor a madarak vonulnak, az egymás mellett repülők figyelik a másikat – egymás sebességét és irányát követik. Ezek a szabályok még akkor is összekötik őket, ha a köztük lévő távolságok időről időre változnak.
A Body Chair ugyanígy működik – mindegyik elem a mellette lévő másik elem függvényében változik a tervezés során.
  |
Vannak szemüvegmárkák, akik a parametrikus design segítségével terveznek személyre szabott szemüveget, és a divatipar is használja a módszert. De a városokra is gondolhatunk: minden helyzet, ami egy városban felmerül, folytonos alakulásban van, tehát akár megtervezhetnénk a házak DNS-ét is, amelyek formája mindig változik az adott igényektől függően. Nem tudok olyan szituációt elképzelni, amelyben a parametrikus tervezésnek ne lehetne létjogosultsága.
Ez a gondolat már az interaktív építészetbe vezet át, amely lehetővé tenné, hogy a városstruktúrák állandó mozgásban legyenek. Munkásságában évekig kutatta ezt a területet. Milyen eredményekre jutott?
Az interaktív design a parametrikus tervezéssel együtt jól tud működni. A parametrikus design a designfolyamat dinamikussá tételéről szól, de az eredménye általában statikus. Az interaktív építészettel viszont megőrizhetjük az így létrejövő tárgyak vagy terek mozgását azáltal, hogy továbbra is hozzáférnek adatokhoz, amelyek által változtathatóak. Ez azt jelenti, hogy továbbra is figyelik a környezetüket, és az egymással szomszédos elemek alakulását.
Az interaktív építészetet 1998 körül kezdtem kutatni és olyan dinamikus struktúrákat vizsgáltam, amelyek a környezetből kinyert adatok alapján valós időben tudnak formálódni. Ha például a csomópontokban a követ és az acélt dugattyúkra, a burkolatokat pedig rugalmasabb anyagra cseréljük, könnyebben létrehozhatunk interaktív épületeket. A 2000-es évektől a Trans_Ports projektekbe és hallgatókkal együtt készített beltéri installációkba ültettük át ennek logikáját. Mindazonáltal még mindig nehéz piacot találni ennek a területnek, pedig ez tűnik a következő logikus lépésnek:
ha már a tervezés dinamikussá vált, a következő lépés az eredményt is mozgásban tartani. Még nagyon az elején vagyunk ennek a folyamatnak, bizonyára csak évek múlva jöhet el a piaci áttörés ezen a területen.
Hogyan működhetnek a folyamatosan változó terek a gyakorlatban?
Képzeljünk el egy 50 négyzetméteres lakást, melybe ha belépünk, egy üres teret látunk. A helyiségnek vastagabb padlója, falai és mennyezete van, 30 cm helyett például 120 cm-es falvastagsággal számolunk, melyekben programozott beépítések, például rejtett bútorok találhatók. A tér attól függően lesz osztályterem, házimozi vagy konyha, hogy éppen melyik programot kérjük, a bútorok eszerint jelennek meg. Ha szeretnéd, mindent elrejthetsz, amit általában egy lakásban találsz. A tárgyak ehhez mérten lennének tervezve, lényegében kibomlanak, ahogy előjönnek a térbe.
Ez komolyabb pénzügyi befektetést igényel, de az az 50 négyzetméter ezáltal sokkal több dologra használható, tágasabb teret eredményez. Luxusszolgáltatásnak tűnhet, hiszen teljesen programozhatónak, adaptívnak és személyre szabhatónak kell lennie a lakásnak, de egyúttal izgalmas kihívás is lenne, mert teljesen át kellene gondolnunk, hogyan építünk fel tereket. Ennek ugyancsak meg kell találni még a piacát, de ez az idő is el fog jönni, különösen azért, mert az emberek egyre inkább a nagyvárosokba költöznek, ahol drágák az ingatlanok.
2011-ben egy TED Talk során már a parametrikus tervezés építészeti gyakorlatokat átalakító erejéről beszélt. Most, 2022-ben a módszert a legzöldebb építészetként, a jövő útjaként is említik. Ön hogy látja a parametrikus tervezés fejlődését, valóban ez a jövő építészete?
A parametrikus tervezés a jelenünk. Szét kell néznünk, mi van körülöttünk, és használnunk kell a rendelkezésre álló technológiát – ez a tervező dolga. Nem mi találtuk fel ezt az eljárást, mi csak használjuk azáltal, hogy különböző helyzetekben, a művészet, az építészet és a design területén alkalmazzuk.
Én soha nem használom azt a szót, hogy futurisztikus. Mi mindig az „itt és most” alapján tervezünk. Nem fantáziálok a lehetséges jövőképeken.
A parametrikus tervezés nem ér semmit, ha nem kapcsolódik a gyártáshoz. A cél, hogy működőképessé tegyünk dolgokat, hogy megvalósuljon, amit elterveztünk. A parametrikus design a robotikával történő gyártásban kifejezetten alkalmas arra, hogy energiát és alapanyagot spóroljunk.
A fenntarthatóságra való törekvés a Body Chair esetében is tetten érhető, például a nyitott csomópontok alkalmazásában, amely lehetővé teszi az átalakíthatóságot, és amely egyszerre esztétikai és technikai szempont is. Ahol általában zárásokat alkalmaznak, ott mi nyitva hagyjuk a kapcsolódást. Továbbá fontos tényező az összeszerelés módja is. Az egyes elemek előre el vannak készítve, fel vannak számozva és más csak össze kell illesztenünk őket. Olyan, mint egy IKEA bútor, annyi különbséggel, hogy itt komplex alakzatok jönnek ki és teljes mértékben az egyén igényeire van szabva. Emellett a teljes struktúrát egy részletre építjük fel. A struktúra és a felszín szinkronizálásáról szól a folyamat, ami nagyban különbözik azoktól a hagyományos építészeti gyakorlatoktól, ahol a struktúrától a homlokzat kialakítása merőben eltér. A parametrikus tervezéskor minden egyes összetevőt – beleérve a nyílászárókat is – a rendszer részévé teszünk, nem választunk külön katalógusból elemeket.
Kas Oosterhuis | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
