Ez a város még mindig tud valamit, le se tagadhatná, hogy innen indult világhódító útjára a graffiti. Noha azóta hosszú utat tett meg a műfaj, átalakult, szerteágazott, továbbfejlődött, átváltozott – kinek hogy tetszik – street arttá, urban arttá, mural arttá, bizonyos keretek között még legalizálódott is, sőt mára már trendi, divat és üzlet is. Így azonban maga a klasszikus graffiti talán még erősebben követel helyet magának a rohamos gentrifikáció uralta New Yorkban.
Sok vita zajlik még mindig arról, hogy mi az igazi avagy értékelhető városi művészet, de pont ez (is) a fantasztikus New Yorkban, ebben a metropolisban, hogy bárki megtalálhatja a számítását, a neki tetszőt, a hozzá legközelebb álló alkotásokat. Engem lenyűgöz az urban art bármilyen megnyilvánulása, legyen az festett tűzfal, graffiti, stencil, paste-up, matrica, installáció, kicsi, nagy, hatalmas, azaz kvázi bármi. Számomra a város szabadságfokát és sokszinűségét jelzi, hogy mennyi művészet található az utcán, akár legális, akár illegális formában.
New York mondhatni mennyország az olyan megszállottaknak, elkötelezett fal vadászoknak (mural huntereknek), mint én, de egy kevésbé rajongó típusú ember számára is izgalmas és lenyűgöző a változatos utcakép és a mindenhol kisebb vagy nagyobb formában megbúvó alkotások sokasága. Hatalmas ez a város, nagyon gyorsan változik, hiába jártam már itt többször, még mindig nem láttam mindent. Így a teljesség igénye nélkül egy szubjektív, de sokszínű körképet szeretnék bemutatni.
Ha ki kellene emelni egy művészt a szélesebb közönség számára, aki a legtöbb befogadónak tetszhet és mindeközben kvalitásában is kiemelkedő, a szcénán belül is el-, illetve jól ismert művész, akkor a brazil származású Eduardo Kobra-t mondanám. Egészen nyugodtan nevezhető szupersztárnak a street art-on belül, sőt kívül is. New Yorknak is nagy kedvence, 2012 óta látogatja rendszeresen a várost és használja vászonként. Csak 2018-ban, pár hónap leforgása alatt 18 falat festett meg városszerte, melyek közül még ma is látható szinte az összes. Ez a „Colors of Freedom” – „A szabadság színei” című portré sorozata, melyben Albert Einsteintől kezdve, Michael Jacksonon át még a New York-i tűzoltók is szerepet kaptak. Minden egyes fal egyetemes üzenete a békére való törekvés fontossága és az alkotó, Kobra reményei szerint művei egy mindenki számára élhetőbb világ megteremtésére ösztönöz.
„Tizennyolc falat festettem meg városszerte, melyek célja nem más, minthogy a békére törekvésre sarkaljon bármilyen társadalmi igazságosság érdekében és felszólaljon a rasszizmus és az erőszak ellen.”
Akár a Little Italy, akár Lower East Side, East Village környékén sétálunk szinte biztos, hogy szembetaláljuk magunkat a LISA Project NYC kurálta falak valamelyikével, sőt könnyen lehet, hogy belefutunk egy művészbe éppen festés közben. Kilenc éve, 2012 óta egyre több, helyi és nemzetközi művésznek biztosítanak lehetőséget a bemutatkozásra és szerveznek falfestéseket, kiállításokat és egyéb ingyenes művészeti eseményeket. Kezdetektől fogva elsődleges szempont volt a sokszínűség, a helyi közösség edukálása, a környék élhetőbbé, sokszínűbbé tétele a művészet segítségével. Azóta az állhatatos, kitartó munkájuknak köszönhetően vibráló urban art platformmá, széleskörű művészeti programmá nőtték ki magukat. Többek között nekik köszönhetően New York ezen részei (SoHo, Lower East Side, East Village, Chinatown) folyamatos mozgásban vannak, művészetileg releváns és iránymutató, értékálló alkotásokkal gazdagodnak az utcák. Rengeteg turista, művészetkedvelő látogat ide, hogy akár olyan nagy, ismert neveket lásson, mint: D-Face, Tristan Eaton, Ron English, Conor Harrington, Shepard Fairey (Obey Giant), STIK, Invader.
Ennél a környéknél maradva, LISA Project NYC mellett érdemes megemlíteni a The Houston Bowery Wall projektet. A Bowery Mural egy óriási, jól látható falfelület a Houston Street és a Bowery északnyugati sarkán, Manhattan belvárosi részén. Ez egy történelmi spot, Keith Haring festett ide annak idején először 1982-ben. A Goldman ingatlan mogul család szerezte meg a területet, de a fal történelmének ismeretében szerencsére úgy érezték, hogy kötelességük megőrizni a hagyományt és művészeti alkotásoknak szentelni ezt a grandiózus felületet. 2008-ban Keith Haring ötvenedik születésnapja alkalmából először elkészítették az eredeti Haring fal replikáját, majd azóta évről évre folyamatosan újabb és újabb művész fogalmazhat meg különböző, sok esetben politikai állásfoglalást és üzenhet New York lakóinak ezen az óriás vásznon. Többek között a brazil, OsGemeos (2009) testvérek, Shepard Fairey (Obey Giant) (2010), a francia paste-up művész JR (2011, 2018), Faile (2011), Aiko (2012) is megtisztelték a várost alkotásaikkal. Az egyik legnagyobb dobás pedig 2018 márciusában Banksy felbukkanása volt, aki ezt a frekventált lokációt hatalmas üzenőfalnak használta Zehra Dogan török művész, újságíró és aktivista melletti kiállásként.
Könnyedebb, kevésbé politikai hangvételű művek várnak minket Brooklyn leghipszterebb városrészében, Williamsburg-ben, ahol nyugodtabb, tisztább, kertvárosiasabb hangulatú utcákon sétálva szinte egy open air gallery-ben találjuk magunkat, minden sarkon egy-egy újabb festett fallal. Letisztultabb, figuratív, illusztratív muralok színesítik, törik meg a kávézók, éttermek, üzletek sormintáját. Míg kezdeti években több neves külföldi művész (mint például Eduardo KOBRA, ROA) és helyi művészek alkotásaival kezdett kibontakozni a környék művészi arculata, mára már kimondottan trendinek nevezhető, Instagram barát, tökelétes influencer „háttérként” is működő festéseket is találunk itt, de ettől függetlenül még mindig javarészt minőségi élményben lesz részünk. Reklámügynökségek művészeti vezetőinek játszótere is már Williamsburg, festett hirdetések és óriásplakátok is felbukkannak itt-ott, melyek értelme, illetve művészeti értéke erősen vitatható.
Ha klasszikusabb, autentikusabb graffitire, „koszosabb” street art-ra vágyunk, akkor a Bushwick Art Collective és környéke a mi helyünk. A Bushwick Collective alapítója, Joe Ficalora itt nőtt fel az 1980-as években, amikor még Brooklyn ezen része, Bushwick a bűnözésről, helyi bandák súlyos összecsapásairól és katasztrofális közbiztonságáról volt „híres”. Emiatt vesztette el a szüleit is, gyászában elhatározta, hogy annak szenteli az életét, hogy megváltoztassa és egy békésebb, lakhatóbb hellyé tegye ezt a városrészt. Így született meg az ötlet, hogy művészeket hívjon a környékre és egy nyitott, kortárs utcai galériává varázsolja. Művészettel, kreativitással, szabad alkotási lehetőséggel minőségibb életet teremtsen az itt élőknek és vonzóvá tegye mások számára is oda látogatni, akár csak a festett falak miatt. 2012 óta számos neves, nagy nevű street art művész, úgymint Blek le Rat, Banksy, Shepard Fairey, ROA, Fin Dac, Pixel Pancho fordult meg itt és hagyta itt a névjegyét. A festések folyamatosan változnak, széles skálán mozog a meghívott művészek stílusa, ennek is köszönheti a nem múló vonzerejét és kiemelkedő fontosságú művészeti jelentőségét a szcénában Bushwick. Azt is mondhatnánk, hogy jó értelemben koszosabb, autentikusabb verziója Miami, Wynwood Art District-nek, noha érdekes volt látni, hogy már itt is kezdenek megjelenni a design boltok, specialty kávézók, kézműves sörkertek, éttermek és számos hipszter vállalkozás.
A brooklyni rohamos gentrifikációnak egyik legújabb hozománya az Industry City névre hallgató irodaház – bevásárlóközpont – street food kantin komplexum, mindez nyilván egy letisztult, modernista, indusztriális trendi stílusban kivitelezve. Elengedhetetlen New York-i elemként beemelve a kortárs művészetet, designt és grafikát. Az épületegyüttes kültéri és beltéri művészeti programjának ötletgazdái a The Collision Project, a víziójuk, hogy az Industry City campusát sokszínű és rugalmas tesztelési terepként használják fel és teret adjanak minél több ismert és feltörekvő vizuális alkotónak különböző együttműködésekre, installációknak. A művek esetleges és kissé szétszórt elrendezését tapasztaltam, nem igazán integrálódnak a térbe, de egy látogatást megér az Industry City, ha másért nem, Camille Walala óriás épületfestése miatt.
A street art szerelmeseinek New York egy igazi, folyamatosan újat mutató, megunhatatlan meglepetés. Az egyik nap még egy ember nagyságú Mickey Mouse néz le rád a falról, másnap akár egy teljesen más alkotást találsz ugyanott. Ennél nem is kívánhat többet egy várostól egy urban art rajongó. A street art természetéből adódóan múlandó, semmi sem tart örökké és ez éppen így van jól.
Még több és nagyobb fotók a képgalériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
