A 120 éves magyar film történetét bemutató nagyszabású tárlat nyílt a Ludwig Múzeumban.
Az első, megrendezett jeleneteket is tartalmazó magyar filmet, A tánczot 1901. április 30-án mutatták be a budapesti Uránia Tudományos Színházban. Ezt az időpontot tekintjük a magyar film születésnapjának. Az évforduló alkalmából 2021. július 23. – november 14. között, a Ludwig Múzeumban megrendezett Nagylátószög című kiállítás nagyívű áttekintést nyújt a magyar mozgókép történetéről a kezdetektől napjainkig. A kiállítás a Nemzet Filmintézet szakmai közreműködésével valósult meg.
A tárlat különleges utazásra invitálja a látogatót, amely a film megszületésétől napjainkig vezet. Bemutatja a mozgókép megszületése előtti korszak kísérleteit, az ekkoriban népszerű optikai játékokat és a magyar némafilmek csodálatos világát. A kiállításon eddig soha nem látott minőségben kerülnek közönség elé az első Magyarországon forgatott filmfelvételek, amelyeket a Lumière-cég megbízottjai készítettek Budapesten, 1896 májusában. A filmek megörökítik a Lánchídon áthaladó forgalmat és a millenniumi felvonulást a várbeli Dísz téren. A lyoni Lumière Intézettől kölcsönkapott, 125 éves filmtekercsek 4K felbontású digitalizálását a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatóság végezte.
Ez az a tárlat, ahová csak hidegcsomaggal felszerelkezve szabad elindulni. Egy menetben végigjárhatatlan és befogadhatatlan, de mentségére szóljon, hogy hallatlanul gazdag az alapanyag, amit feldolgozni kíván. A feladat nyilván lehetetlen, ha csak a saját kedvenc filmjeinkre, a retinánkba égett képkockákra gondolunk, már végtelenített kópia forog.
A tárlat pedig mindnyájunk film-élményét szeretné a Ludwig termeibe sűríteni. Ennek folytán a falakat tetőtől talpig beborítja a werkfotókból, filmkockákból, plakátokból és információs szövegekből álló montázs, monitorokon itt-ott ikonikus filmek és filmrészletek futnak, a termek közepét díszletek, jelmezek és moziszékek foglalják el, és ha mindez nem lenne elég, vitrinekben személyes relikviák, és a magyar film összes díja megcsodálható, méghozzá eredetiben. És csak nézünk, mint a moziban..
A rendezés elve alapvetően kronologikus. A kiállítás első terme bemutatja a mozgókép megszületése előtti korszak kísérleteit és az ekkoriban népszerű optikai játékokat, míg a második terem a magyar némafilm kezdeteire, kiemelkedő alakjaira és az első stúdiókra koncentrál. Ezután egy egész terem mutatja be a hangosfilm kezdeteit, fontosabb eredményeit, a kétverziós filmeket, a korabeli sztárokat és egy eredeti mozigépet. Egy speciális szobában azt is kipróbálhatjuk, hogy milyen a világot fekete-fehérben és színesben látni.
A szocialista filmgyártás a kurátorok három korszakra szekcionálták. Az újrakezdéstől a forradalomig (1945–1956) eltelt időszaknak szentelt teremben a korszak stílustörténete és fordulópontjai mellett különleges montázs mutatja meg az 1956-os eseményeket megörökítő filmfelvételeket, és helyet kap az animációs film is. Az 1957-68-ig tartó időszak a Nyitás címet viseli. A kádári konszolidáció a kultúrpolitikában is enyhüléshez vezetett.
A filmgyártás decentralizációja és a kulturális nyitás kedvezően hatottak a hatvanas évek új utakat kereső alkotóira. Ikonikus filmek sora készült ebben az időszakban, megújult a magyar animációs filmek forma- és témavilága, és újabb virágkorát élte a közönségfilm is.
Irodalmi klasszikusok nagyszabású adaptációi és fergeteges vígjátékok követték egymást a mozik műsorán, kétségkívül egyfajta virágkorát élte a magyar film, máig élményt adó alkotások születtek ebben az időszakban.
1969-től 1989-ig, a rendszerváltásig ehhez képest egyfajta nihilt és kiábrándultságot detektálnak a kurátorok a filmkészítők szemléletében, nem véletlenül kapta ez a terem a Menekülés a moziba címet.
Generációk történelmi tapasztalata, életérzése tükröződik a korszak filmjeiben, és a magyar film sikerrel lép ki a nemzetközi porondra.
A kortárs filmeknek szentelt tér olyan sokszínű, mint maga a filmművészet, a teremben a Saul fia Oscar-díja mellett bemutatják a film jelmezeit, és Rajk László filmszobrait is.
A kronológián túl külön összegzéseket szenteltek az alkotók a magyar filmgyártás különböző tematikus aspektusainak is. Saját termet kapott a cenzúra, közvetlen mellette a Balázs Béla Stúdió független filmes világa, a nemzetközi filmgyártásban sikeres magyar alkotók, és maga gyártási folyamat, amely legalább olyan izgalmas és regényes terület, mint a filmek képzeletbeli világa.
Az információözönnel elárasztott nézőt kikapcsolódásként játékra is invitálják a kortárs teremben: a filmképekből összeállított asszociációs feladvány mellett akár filmkészítésre is lehetőség nyílik Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton a korai és modern mozgóképes technológiát ötvöző interaktív műalkotása, a Merengő – Interaktív zoetróp segítségével.
De aki csak lerogy egy képernyő elé, és bámulja a mozgó képeket, az is garantáltan megérez valamit abból a hallatlan gazdagságból, amit a magyar film elmúlt 120 éve jelentett, és megérzi, hogy olyan nemzeti kultúrkincs birtokosai vagyunk, amire méltán lehetünk büszkék a nemzetközi porondon is.
   |
Kurátorok: Balogh Gyöngyi †, Barkóczi Janka, Boronyák Rita, Czirják Pál, Erdős Emese, Fazekas Eszter, Hussein Evin, Kurutz Márton, Löwensohn Enikő, Orosz Anna Ida, Ráduly György, Takács Rita, Torma Galina, Varga János – a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum munkatársai.
Szakmai partnerek: Országos Széchenyi Könyvtár, Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Kaposvár, MTVA – Archívum, Institut Lumière, Lyon,INSEP – Institut National du Sport, de l’Expertise et de la Performance, Academy Film Archive, University of South Carolina, Országos Színháztörténeti Múzeum Intézet, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Hadtörténeti Intézet és Múzeum
További kényelmes bámészkodás a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
