A környezettudatosság, az újrahasznosítás az idei Határtalan Design kiállításon is kiemelt téma. Öt olyan designprojektet emelünk most ki a tárlat anyagából, melyek mindegyike egyfajta zöld alternatívát kínál a természetközeliség jegyében: a finn Aalto University design tanszékének Designs for a Cooler Planet című sorozata, Erőss István Sárga ház című projektje, Katharina Mischer és Thomas Traxler a természetet fókuszba állító Embodied Nature elnevezésű installációja, a nyersanyagok újszerű felhasználását kutató svájci Studio Eidola Ocean Articulated című projektje és Rónai Éva égre és vízre komponált szövés-improvizációi.
Aalto University
Az Aalto Egyetem olyan felsőoktatási intézmény, ahol a tudomány és a művészet a technológiával, a kreativitással, az innovációval, a kutatással és a vállalkozásorientált szemléletmóddal találkozik. Multidiszciplináris megközelítés, azaz a tudományterületek szigorú határait figyelmen kívül hagyó felfogás arra bátorítja a hallgatókat, hogy a jelen összetett problémáira az egyetem egyes szakterületein belül, de akár azokon átnyúlva keressenek megoldásokat. A School of Arts, Design and Architecture 2012-ben kezdte meg működését, a művészeti, a design és az építészeti tanszék egyesítését követően.
Az idei Határtalan Design kiállításon a design tanszék Designs for a Cooler Planet című sorozatán szerepelt munkákból készült válogatás. A tárlat a kreativitás és a fenntarthatóság találkozását járja körül a művészeten és a formatervezésen keresztül, rávilágít a multidiszciplinaritás szükségességére annak érdekében, hogy mélyreható változások és valóban új megoldások születhessenek. A bemutatott művek a különböző erőforrások – például természeti erőforrások, nyersanyagok, energia – felhasználásának képességére összpontosítanak, szem előtt tartva a soron következő generációk és az ökoszisztéma problémáit, valamint a jóllét és a fenntartható fejlődés fontosságát. Az okosdesign tiszteletben tartja a közös jövőt: fellendíti a jóllétet, és gondosan mérlegeli döntéseink hatásait a jövő nemzedékekre, a társadalomra és a biológiai sokféleségre.
A Designs for a Cooler Planet két altémában (a divatipar számára környezetbarát és méltányos megoldásokat mutató Better to Wear, illetve a tömegtermelés terheit enyhítő újrahasznosítást előtérbe helyező, az anyagok természetes körforgásából ihletet merítő Infinite Materials), tizenegy kutatásalapú designprojekten keresztül enged betekintést egy bölcsebb és fenntarthatóbb jövőbe.
Ezekből mutatunk most be egy pár izgalmas munkát!
BIOCOLOUR | Bizonyos szintetikus textilfestékek nem csupán a környezetet mérgezik, de a ruhaiparban dolgozókra és a felhasználókra, sőt a vízkörforgásra is veszélyesek. A BioColour kutatási projekt célja az egészségre nem veszélyes, természetes alapú festékek kifejlesztése. Ennek érdekében olyan neves divatmárkákkal dolgoztak együtt, mint a Marimekko és a Natural Indigo, melyekkel közösen kísérletezték ki a természetes színezékek előállítási lehetőségeit ipari keretek között. A textíliákat finn festőgyapottal (Isatis tinctoria) színezik, ami természetes kék színt eredményez. Az első így készült ruhák, táskák és lakberendezési kiegészítők a Marimekko 2021-es őszi kollekciójában szerepeltek.
Sun-powered Textiles (Bettina Blomstedt & Zuzana Zmatekova & Maarit Salolainen & Elina Ilén) | A Sun-powered Textiles-kollekció fejlesztése során az elsődleges cél az volt, hogy a textilek képesek legyenek a napenergia hasznosítására. A napelemeket egy textilréteg alá rejtették, ami egyfelől nagyobb tervezési szabadságot biztosít, másrészt elegendő energiát termel a testen viselhető technikai eszközök működtetéséhez. A Sun-powered Textiles az Aalto University, a Foxa, a Haltian és a Lindström interdiszciplináris együttműködésének eredménye.
The Recycled Chair (Saara Kantele) | Mit tekintünk hulladéknak, és hogyan teremthetünk értéket a felhasználásával? A projekt az újrahasznosításon keresztül vizsgálja a faanyagok okos felhasználásának kérdéseit. A 2019-es adatok szerint az emberiség évente kétmilliárd tonna hulladékot termelt. A The Recycled Chair kizárólag hulladéknak minősített, talált fa alapanyagok felhasználásával készül, amelyet az esetleges fémrészek és ragasztóanyagok eltávolítása után NC-gépekkel alakítanak ki.
Shimmering Wood (Noora Yau, Konrad Klockars, Structural Colour Studio) | A fához általában visszafogott színeket, a barna, a szürke és a zöld különféle árnyalatait társítjuk. A Shimmering Wood-projekt ezt a sztereotípiát írja felül azzal, hogy a faanyagot egy, az egészségre nem ártalmas, fenntartható és biológiailag lebomló, ugyanakkor szivárványszínű matériává alakítja. Az anyag szerkezetéig behatoló színezés során mikroszkopikus nanoszerkezeteket juttatnak közvetlenül a fába, kémiai vegyületek használata nélkül.
Flower Matter (Irene Purasachit) | A Flower Matter-projekt célja a virágokból keletkező hulladék újrahasznosítása. A folyamat eredményeként papír, biobőr és biohab állítható elő. A virágok szárai és levelei sok rostot tartalmaznak, ami cellulózzá alakítható, míg a szirmokból élénk színezékek és pigmentek nyerhetők ki. Az elhervadt, kidobott virágok új anyagokká alakításával ennek a hulladéktípusnak közel 100%-a kerülheti el a hulladéklerakókat.
C. Filament (Laura Rusanen) | A C. Filament-projekt a Finnországban előforduló egyik leggyakoribb fonalas algát, a Cladophora glomeratát hasznosítja újra és alakítja át. Mivel a növény rostjai gyengék, ezért nanocellulózzal és cellulózszármazékokkal keverik, ami szilárdságot ad az anyagnak. A masszát ezután egy fecskendőn keresztül a kívánt formára préselik, mellőzve a hagyományos fonalfonást és a szövet előkészítésével járó munkát.
Cladophora Glomerata (Nina Riutta) | A Cladophora Glomerata kalap az azonos nevű algából készül, amelynek túlzott elterjedését a Balti-tenger eutrofizációja okozza. Ez a világ leggyakoribb zöld algája, amely a partok közelében nő, felületét természetes szappannal dörzsölve pedig „filcesedik”. A Cladophora Glomerata kalap egy olyan designdarab, amelyet bárki elkészíthet otthon is, ha pedig már nincs szükség rá, könnyen komposztálható.
Betulina (Sonja Dally, Linh Tong) | A nyírfataplógombát évezredek óta használják gyógyászati célokra az északi féltekén. A Betulina egy olyan kötszer, amely vízzel érintkezve aktiválódik. A termék kizárólag természetes összetevőkből áll, 80%-át a gyulladáscsökkentő és antibakteriális tulajdonságokkal bíró Fomitopsis Betulina, a nyírfatapló teszi ki. A gyártás során a kémiai eljárásokat a minimálisra csökkentik.
FoamWood (Department of Applied Physics, Aalto University) | A természet inspirálta és tudományos kutatások révén létrehozott FoamWood egy teljes mértékben újrahasznosítható és biológiailag lebomló, környezetbarát alternatíva a műanyag habok helyettesítésére. A folytatólagos, penészmentes és gyorsan száradó habnál a gyártási folyamat szilárd, hosszúkás buborékszerkezeteket eredményez. Ennek köszönhetően a könnyű, rendkívül erős, ugyanakkor nagyszerű szigetelőanyag tulajdonságai a biohabok között a legjobbak.
Erőss István | Sárga ház
A Sárga ház című alkotás a litvániai ZagarLand Art szimpózium keretében készült 2020 őszén. A pandémia miatt azonban a meghívottak hazájukban készítettek egy-egy munkát, amelynek a dokumentációját állították ki. A művet Erőss István saját tanyáján valósította meg, amelynek alapját a telken álló egykori vályogház jelentette, amelynek tetőszerkezetét ellopták. 2020-ra csupán néhány gerenda és korhadó faanyag maradt az eredeti házból és a melléképületekből. A művész a maradék faanyagból új házat készített, amelyet a környéken fellelhető sárga virágokkal fedett be.
A folyamatról fotók készültek, amelyekből egy fordított időbeli sorrendben lejátszott rövid videó egyszerre utal az időre mint az alkotási folyamat fontos tényezőjére, illetve az épített és a természeti környezet közötti összetett viszonyra. A mű elkészítésében a művész két gyermeke és két, a Covid miatt Magyarországon maradt külföldi hallgató vett részt, hangsúlyozva, hogy a természeti törvényszerűségek kultúrák és generációk felett állnak.
Erőss István munkáit bemutató „Nem land-art! Természetművészet” című cikkünk ITT olvasható.
Mischer Traxler (AT) | Embodied Nature
Katharina Mischer és Thomas Traxler munkái jellemzően konceptuális projektek, amelyek hol tárgyakban, hol bútorokban, máskor installációkban öltenek testet. Kiindulópontjuk minden esetben egy-egy kutatás. Az ezekben felvetett kérdésekre, problémákra progresszív, sokszor meglepő és elgondolkodtató válaszokat adnak. Érdeklődésük fókuszában közel másfél évtizede a természet áll. Ez az alapja a Maison Perrier-Jouët felkérésére készített, Embodied Nature névre keresztelt interaktív installációnak is.
  |
A 2021. évi Design Miami keretében bemutatott komplex munkájuk egyik részét 100 különféle növény- és állatfaj művészi aprólékossággal kidolgozott modellje és az abból rendezett bemutató alkotja. A kiválasztás során kilenc, a különféle földrészek és óceánok biotópját (azonos életfeltételeket igénylő élő szervezetek zárt élettere) és az abban élő fajok közötti kapcsolatot vizsgálták. A modellek nem méretarányosak, hiszen minden egyes elem szerepe ugyanolyan fontos az ökoszisztémában. Így az apró méretük miatt szabad szemmel szinte láthatatlan fajok is tanulmányozhatók.
A program része az az interaktív „tükör” is, amelyben a látogató alakja a válogatásban szereplő növényekből és állatokból összeállított, valós idejű animációként jelenik meg. A projekt nem csupán a különféle biológiai rendszerek sérülékenységét mutatja meg, de segíti annak a komplex ökoszisztémának a mélyebb megértését is, amelynek mindannyian részei vagyunk, és arra buzdít, hogy igyekezzünk megtalálni a mindenki számára egyenlő esélyeket teremtő egyensúlyi állapotot.
Studio Eidola (CH) | Ocean Articulated
A interdiszciplináris kutatással és designnal foglalkozó svájci stúdió a különféle anyagok átalakításának lehetséges elbeszélésmódjait vizsgálja. Denizay Apusoglu és Jonas Kissling gyakorlatias megközelítésének célja, hogy a természet és az élet szempontjait szem előtt tartva dolgozzák ki az alkotás új módjait. Tevékenységük során nagy hangsúlyt fektetnek a tanulásra és a kézműves módszerekkel folytatott kísérletezésre.
Az Ocean Articulated (Összekapcsolt óceán) egy olyan kutatási projekt, amely a helyben rendelkezésre álló nyersanyagokra összpontosít, és azzal foglalkozik, miként lehet ezeket újszerűen alkalmazni úgy, hogy közben csökkentik a káros anyagok használatát. A projekt a Felső-Rajna-vidéken található só és homok anyagi körforgásának geomorfológiai vizsgálatával kezdődött, ahol egy prehistorikus óceán maradványai és a jégkorszak során végbement erózióból származó üledék is található.
  |
A tervezők ezekből az anyagokból természetes kötőanyagok hozzáadásával egy új, könnyen és tökéletesen lebomló, mégis rendkívül erős matériát fejlesztettek ki, amelyből a homoköntésként ismert eljárással készítettek bútorokat. A metódus egyszerű és alacsony eszközigényű, az elkészült darabok pedig annak ellenére, hogy nyersek és robusztusak, költőien mesélnek az idő és a tartósság fogalmáról, az anyag eredetéről, életciklusáról, ugyanakkor megmutatják a környezetünkhöz való viszonyunk újszerű megközelítésének lehetőségét is.
Rónai Éva | Navigare necesse est
Rónai Éva nem készít kis méretű munkákat, ebben is a klasszikus falikárpitokhoz rokonítható munkamódszere. Sokszor visszatérő, meghatározó motívuma a víz ábrázolása, amelynek minél élethűbb megszövése végigkíséri egész művészetét. A kiállításon szereplő Navigare necesse est című művében az ég és a víz megjelenítése alkalmat ad szövés-improvizációkra: a lazábbra engedett felvetőfonalaknak köszönhetően a hullámok térben is megjelennek. A hajóábrázolás szintén fontos elem Rónai Éva művészetében: a felfedezés jelentőségét, örömét, a víz végtelenjében úszó gondoskodás szigetét szimbolizálja, és különféle formákban jelenik meg az expedíciós favázas csónaktól, a „Greenpeace” hajón keresztül egészen a kiállított művön látható hagyományos balatoni gőzösre emlékeztető hajóig. Nehéz eldönteni, hogy mesében járunk, vagy a szorongató valóságot látjuk.
  |
Határtalan Design | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
