Friss diplomás projektek közül szemezgetünk
A nyár eleje a diplomázás időszaka, amikor évről évre fiatal építészek és designerek lépnek ki az egyetemről, tele friss lendülettel és ambícióval. Az OCTOGON online-on az elkövetkező időszakban különböző egyetemekről válogatunk izgalmas diplomaterveket. Csiby Gindele Rebeka a MOME formatervező művész szakán szerzett MA diplomát.
Az egyetem Design Intézete idén 4 fő témába sorolta a diplomamunkákat: KRAFT, SOCIAL, EMOCIONÁLIS és FENNTARTHATÓSÁG. Rebeka projektje az KRAFT kategória egyik kiemelkedő példája. A projekt kivonatát a szerző leírásában közöljük.
A szakdolgozatom a lokálisan alkotó kézműves közösség jelenlegi helyzetét vizsgálja, felvázolva azt az ívet, ahogy a termelői tevékenység egyre inkább kikerült az emberi kézből, amely egy univerzálódott gyártói közeget teremtett meg. Kutatásom fókuszában a regionalitás, mint tervezői szempont jelenik meg, arra keresve a választ, hogy milyen igényekre is reflektálhat, és mi élteti, éltetheti a kézművességet, kisipart? Beszélhetünk-e ilyen formában élő népművészetről? Milyen viszonyban áll a globális és a lokális tárgykultúra, tervezői és alkotói attitűd? Milyen módon lehet az aktuális környezetben megfelelően viszonyulni egy hely identitásához anélkül, hogy múltban ragadva, direkt módon törekednénk átemelni a kulturális örökségünket? Hogyan haladhatunk a korral úgy, hogy közben nem veszítjük el gyökereinket?
Mestermunkám a helyi kézművesség kortárs adaptációjára törekszik, rekontextualizálva a benne rejlő lehetőséget és értéket, a tervezők és a felhasználók számára egyaránt. A hely adottságaihoz igazított tervezői attitűd nem újkeletű, az építészetben a kritikai regionalizmus a modern építészet univerzális jellegét elítélve tér vissza a lokális értékek felhasználásához. Mondhatni ezen irányzat adaptációjaként született meg a lóca, mely nem csak a bútortípus revitalizálására hanem a kukorica háncs feldolgozásában rejlő lehetőségek kiemelésére is törekszik.
Funkció szempontjából egy olyan tárgytípus adaptációját tűztem ki célul, amely formai szempontból az elmúlt évtizedek során nem igazán változott. A székelyföldi háztartásokban ma is megtalálható a karos pad, a formai adaptáció hiányában azonban az újonnan gyártott padok és a kortárs lakóterek között fellelhető egyfajta feszültség. Ennek enyhítése végett foglalkoztam a pad egykori és jelenlegi helyzetével. Alapanyagnak mindenképp egy olyan nyersanyagra volt szükség, amely lokálisan beszerezhető, könnyen hozzáférhető, a ráépülő mesterség még felkutatható, megmunkálása nem igényel nagy eszköztárat.
A régióban készített interjúk és a kézműves mesterségek veszélyeztetettsége miatt a kukorica csuhé lett a kiválasztott anyag. A csuhét egykor székek, dikók, ágyak kereteinek beszövésére használták, ezt szerepét napjainkban már alig tölti be. Ennek kapcsán merült fel bennem, hogy egy olyan formai keretbe illeszteném, amely valamilyen módon újból egy bútor részeként érvényre juttathatná strapabíró, puha és rugalmas jellegét, valamint a nagyobb léptékben való megjelenés előtérbe helyezné az anyagot és a mögötte rejlő mesterséget. Az anyag megmunkálásával kapcsolatban törekedtem elsajátítani a tradicionális felhasználási formákat, majd ezen túlhaladva megvizsgálni, hogyan lehetne minél inkább kihasználni a levelek sík felületét.
Témavezető: Húnfalvi András
Konzulens: Csernátory Fanni
Forrás: MOME
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
