Az AU Műhely prágai kiállításának katalógusa.
Példásan koszolódik a hófehér papírborító. Néhány napja bontottam ki a prágai VI PER Gallery vastag, rostokban gazdag, 300 grammos Gmund GC 99 Ice papírral kötött fülesborítójú katalógusát a nylonfóliából, és azóta örülök minden halvány, kevésbé halvány maszatnak, foltnak, ráncnak, repedésnek, ami a használatba vett kötet felszínén megjelenik. Gerincén a mélynyomott, formalakkozott a u w betűkkel roncsolt P n ing a d B ding Methods címfelirat, illetve magyarul a Tervezési és építési folyamatok cím látható (olvasható), ami a címlapra rchitecture nconfortable orkshop au műhely alakban fordul át. Tudom és remélem, hogy a mélynyomásban majd porszemek ülnek meg, a lakk lassan mattul.
A cseh galéria nemrégiben kiállításon mutatta be a magyar Architecture Unconfortable Workshop (AUW – AU műhely) munkáit, amihez a prágai publikum.design (Nikola Wilde, Anežka Hrubá Ciglerová, Richard Wilde) grafikai stúdió készített katalógust. A könyvtárgy designja – ami alatt a szövegek tördelését és a fotók, rajzok elhelyezését is értem – egylényegű az építész tervező és tárgyalkotó műhely tervezői, kivitelezői eszmeiségével. Régóta birkózom egy kifejezéssel, amit az AU műhely tárgyai, házai kapcsán kellő kifejezőerővel bír. Alultervezettség? Nyílt végű tervezés? Akkor inkább már mégis a túltervezés, túlformálás ellentéteként értendő pozitív konnotációjú „alultervezés”. Hogy mégis túl ridegnek, túl szenvtelennek hangzik ez a szó, az elsősorban a tervező, az elkészítő, a kivitelező, az építő, a formáló szubjektum implikálatlanságán érhető tetten. Mármint azon, hogy az alultervezettben a „csinálós ember” nem jelenik meg.
Pedig, pedig Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács „csinálós építész”. Építőanyagokkal, építési technikákkal, magával az építéssel állnak érzéki viszony. Az érzékiség itt távolról sem szentimentális kifejezés. Sokkal inkább jelenti a tervezés, az alkotás, az építés érzelmekkel telített megélését. Ügyesen bújnak ki az építőanyagok és az építési folyamatok puszta átesztétizálásának elvárásai alól és hoznak létre egy olyan világot, amiben az építőanyag és technológia szinte egyenrangú alkotótársként van jelen.
Megértik a terek, a fizikai matéria, a tárgyi és téri kontextus belső szerkezeti vagy éppen anyagi logikáját, hogy aztán ezt a logikai rendszert írják tovább.
Tervezőként annyira közel engedik magukhoz az építés aktusát, amennyire csak lehetséges. Munkájukban a lehető legnagyobb szabadságfok elérésében a „hibák spiritualitását” használják fel. Szemben a technokrata és perfektcionista építészeti manipulációval, illúziókeltéssel, illetve a nosztalgikus folklorizálással, ők a tervezésben az anyag, az építés, a megcsinálhatóság belső, immanens lényegét engedik szabadon.
Kidolgozott tervek helyett gyakran pusztán kézi rajzokból, skiccekből dolgoznak, illetve az elgondolt, elképzelt, vizionált házhoz szükséges építőanyagokat szerzik be. Több épületük installatív, vagy az észlelés ritualizáltságát illusztrálja egyfajta „atmoszférikusság”, az alkotás aurájának megteremtése révén.
A repedések, göcsörtök, szálkák, bolyhok, benyomódások, megfolyások, pontatlanság, mattulás, karcosság, szakadás, koszolódás, fakulás poézisében hisznek: a hiba transzcendens lényegében, az építészet kényelmetlenségében.
„Minden úgy történik majd, ahogyan lennie kell” – idézem E.T.A. Hoffmannt (Krespel tanácsos) Zsoldos Anna remek katalógusszövege nyomán. Ebben az érzéki alkotói folyamatban a tervezők gyakran válnak a kivitelezés, az elkészítés közreműködőjévé is, ami számukra egyfajta tapasztalat, másrészről az anyagok és folyamtok megértésének forrása.
Visszatérve a katalógusra – ami meglátásom szerint tökéletesen önazonos az AU Műhely építészeti, tárgyalkotói praxisával –, mindenképpen feltűnő az a kényelmetlenség, ami nem pusztán a borító roncsolódásában, elhasználódásában érhető tetten, hanem például olyan finom megoldásokban, mint amilyen a „hajtásban megevett” 21-es rajz és átfutó képek, a tördelési szerkezet oldott, időnként spontán esetlegességet mutató szerkezete, vagy az interjúmontázs műfajú szöveg hasábjainak szinte már az olvashatóságot veszélyeztető összecsúsztatásai. Látványos a katalógus képanyagát érintő értékválasztás is, ami lemond a professzionális építészeti fotózás perfekt hűvösségéről, mintha a tervezők a mobiltelefonjaik fotóit bocsátották volna rendelkezésre. Ezektől a döntésektől válik rendhagyóvá az eddig elkészült AUW-munkákat felvillantó, ugyanakkor az időrendtől, más tematikus sémáktól mentesen szabaddá tett kötet.
Printing and Building Methods – Tervezési és építési folyamatok: az Architecture Unconfortable Workshop (AUW – AU műhely) kiállítási katalógusa angolul és magyarul. VI PER Gallery / publikum.design (Nikola Wilde, Anežka Hrubá Ciglerová, Richard Wilde), Prága, 2021
Katalóguskritika az OCTOGON magazin legújabb, 171-es (2021/7-es) lapszámából.
AU Műhely | Web | Facebook | Instagram
Még több és nagyobb fotóért katt a képgalériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
