Nagyágyúk és feltörekvő csillagok rendhagyó kiállítása az Ékszerek Éjszakáján.
Reproduced Paradise címmel nyílik rendhagyó kiállítás Lőrincz Réka és Bencze Péter kurálásában az Ékszerek Éjszakáján, november 4-én este fél nyolckor a budai Váncza-villában. A kortárs ékszerművészet olyan nagyágyúinak alkotásait láthatja hazánkban a nagyközönség, mint a Spoerri tanítvány Bettina Speckner, Daniel Kruger, Philip Sajet vagy az igazi különc Ted Noten.
A Sterling Galéria és az Everybody Needs Art (ENA) együttműködésében először valósulhat meg olyan kiállítás Magyarországon, ahol együtt állítanak ki kortárs ékszer- és képzőművészek.
„Míg a huszadik század kezdetén, gondoljunk csak Lalique-ra vagy Fabergé-re az ékszerkészítés a festészettel és más művészeti ágakkal egyenértékű művészetnek számított, a festők, a zenészek, a kézművesek, a táncosok között nem létezett hierarchia, hanem dialógust folytattak egymással – gondoljunk csak például a fantasztikus alkotóra és előadóművészre, az orosz Gyagilevre – addig napjainkban sajnos ez nem így van.” – nyilatkozta Susan Cumminsnak a holland Ted Noten, a nemzetközi kortárs ékszerszakma igazi különce. A nyugati kultúra ékszerekkel szemben támasztott elvárásaival – miszerint az csak egy hordható kiegészítő – ellentétben, Notent nem nagyon hozza lázba, ha valaki hordja az ékszereit, szélesebb terepen mozog, szívesebben gondolkozik installációkban, tárgyakban.
Az igazi nagyágyúnak számító német Bettina Speckner – aki Otto Künzli és Daniel Spoerri tanítványa – ezzel szemben azt vallja, hogy ékszereket készít, nem műtárgyakat. Szívesen dolgozik az anyagokkal, szeret jeleket, rajzokat, kiegészítőket alkotni az emberi testre, amelyet háromdimenziós szoborként értelmez. Nem gondolja, hogy az ékszerek mögött valamiféle koncepciónak, üzenetnek kellene rejtőzne. Kevésbé érdekes számára az a kérdés, miért készít egy ékszert, sokkal inkább az, hogyan fog kinézni. Arra törekszik, hogy minden ami kikerül a keze alól hordható, és gyönyörű legyen, inkább a mindenkori anyag, ami a kezébe kerül a meghatározó az alkotói folyamatban. Vallja, hogy bár háromdimenziós tárgyakat hoz létre, a történéseket sokkal inkább egy festő szemével látja, így mai napig befolyásolják szemléletmódját mesterei. „Ékszereim nem mesélnek konkrét történeteket, nincsenek logikai kapcsok. Az ékszerek csak asszociációk, nem narratívák!”
A rangidős, dél-afrikai származású, Németországban élő Daniel Kruger, a Halle-i Design Egyetem professzora, negyvenéves pályafutása alatt sokszor nyúl vissza motívumrendszerében a dél-afrikai népművészethez, de szívesen használ talált tárgyakat, történelmi motívumokat is, formai világa az organikustól a geometrikusig terjed. Textúra, minta és szín fontos szerepet játszanak számára, ahogyan az érzékiség is, amely mind a formák, mind az anyagok kiválasztásában befolyásolja. Szereti a szimmetriát, sok munkája készül párban. Azt vallja, hogy az ékszer célja, hogy felékesítse viselőjét, ugyanakkor azért is készül, hogy az ember kézbe vegye és minden oldalról megcsodálja. Szokatlan anyaghasználatának, alkotói találékonyságának a kézműves technikák újra gondolásának köszönhetően izgalmasabbnál izgalmasabb tárgyakat hoz létre, ahogy ő maga mondja: „A hogyan és a miért nem érdekel, a tárgy maga az, ami lázba hoz.”
Gisbert Stach Münchenben él és alkot. Munkáit jelentős nemzetközi galériák és múzeumok mutatják be, mint például a müncheni Pinakothek der Moderne. Műveinek rendkívül széles skálája a kortárs ékszerektől a performanszokhoz készülő ezüsttárgyakig, a szobroktól a videóinstallációkig terjed. Workshopokat tart többek között Antwerpenben, Bethlehemben, Tel Avivban, Dubaiban és Beirútban.
Philip Sajet, aki Bettina Specknerrel már másodszorra állít ki Magyarországon, Hollandiában született, ma Franciaországban és Németországban él. Az utóbbi húsz esztendő alkotásait végignézve olyan pompás kínálatra találunk, ami párját ritkítja a kortárs ékszertervezésben. Ékszerei a reneszánsz színeit és Bizánc hivalkodását juttatják eszünkbe. Sokszor ragaszkodik már elfogadott formákhoz, néha a szó szoros értelmében felveszi a szálat, amit elődje elejtett. Munkái legtöbbször tartalmaznak valami kettősséget: régi-új, éles-lecsiszolt, durva-sima.
Az ékszerművész valamint társkurátor Lőrincz Réka és Bencze Péter (ENA) koncepciójának szerves része a Noten által áhított párbeszéd megteremtése a társművészetek között. A Reproduced Paradise kiállításnál az a kiinduló kérdés foglalkoztatta őket, hogy: Hogyan vagyunk képesek létrehozni saját földi paradicsomunkat?
Napjainkban, amikor szakadatlanul sikereket, élményeket hajszolunk, szükségünk van arra, hogy néha megpihenhessünk az Édenben, ahová valójában vágyakozunk. Erre ideális eszköz lehet a kortárs művészet, mely segíthet kialakítani a saját elíziumunk megalkotásához nélkülözhetetlen kreatív képességünket. A bemutatandó képzőművészeti műtárgyegyüttes két részből áll: az egyik rész olyan kortárs képzőművészeti alkotásokat mutat be, amelyek tartalmaznak valamilyen utalást a paradicsomi állapotra. A tárlat másik része olyan személyes megoldásokat szemléltet, amelyek szubjektív paradicsomi állapotot hoznak létre a mű megalkotása közben az alkotó vagy akár a befogadó számára.
Amikor a mű megalkotása közben átélt élmény az alkotót egy szubjektív Édenkertbe vezeti, a létrejött alkotás egy szuvenír lesz a művész egyéni Paradicsomából. A kiállítás helyszíne is különleges, a jelenleg üresen álló budai Váncza-villa épülete, ahol összesen hat ország harmincöt művészének alkotásai lesznek láthatók december harmadikáig.
Igazi párbeszédre számíthatunk, Bettina Speckner, Daniel Kruger, Gilbert és Rose Stach esetében szó szerint érthetjük ezt, hiszen a művészek személyesen is részt vesznek a pénteki megnyitó eseményen. Az ékszer- és képzőművészek alkotásait irodalmárok és filozófusok – Áfra János, Forczek Ákos (filozófus, műfordító), Magolcsay Nagy Gábor, Sebők Zoltán - gondolatai teszik teljessé.
Kiállító művészek:
Benczúr Emese, Helen Britton,
Borsos Lőrinc, Karl Fritsch,
Brückner János, Adam Gringovich,
Csató József, Gesine Hackenberg,
Füsun Ipek, Hanna Hedman,
Horváth Tibor, Daniel Kruger,
Keresztes Zsófia, Lőrincz Réka,
Keresztesi Botond, Märta Mattsson,
Komoróczky Tamás Ted Noten,
Pintér Gábor, Philip Sajet,
RobOtto-Szabó Ottó, Bettina Speckner
Rose Stach, Coco Sung,
Sugár János, Gisbert Stach,
Max Siedentopf, Artemis Valsamaki,
Szabó Klára Petra, Lisa Walker,
Szemző Zsófia,
Szvet Tamás,
Tóth Márton Emil,
Uglár Csaba,
ZEVS.
A kiállítás kurátorai: Lőrincz Réka & Bencze Péter
Helyszín: Váncza-villa a Torockó utcában. 1026. Budapest, Torockó u 11.
Kiállítás ideje: 2016.november 4- december 3.
Nyitva tartás: 2016. november 4-én, 19.30-22 h
2016. november 5-én, 14-20h
2016. november 6-án, 14-20h
2016. november 7-től december 3-ig hétköznaponként:16-20h
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
