Interjú Bank Tamással, a belső tereiben is folyamatosan megújuló Játékszín igazgatójával.
Hat éve folyamatosan megújul Budapest egyik legnépszerűbb színháza, a nagykörúti Játékszín: mind repertoárjában, mind belső tereiben. Bank Tamással, a színház igazgatójával az elmúlt hónapok változásairól beszélgettünk.
Mit és miért kellett felfrissíteni a Játékszínben?
A Játékszín egy régi, patinás játszóhely, ahol régen volt felújítás. Amikor átvettük a színházat, szépen lassan felújítottuk a nézőterünket, az előterünket, ám az öltözőkig, amik 20-30 éves bútorokkal voltak tele, még csak most jutottunk el. Nem tűntek túl higiénikusnak, modernnek és általában olyan helyiségnek, ahol jól érezheti magát a színész. Nagyon csúnya, Kádár barokk hangulatuk volt leeső ajtókkal, muszáj volt nekilátnunk a felújításnak. Hála Istennek sikerült is végigvinnünk a projektet, évadkezdésre éppen elkészültünk vele. Ráadásul úgy, hogy egy vállalkozó menet közben becsapott minket, emiatt hosszabb ideig tartott, mint gondoltuk. Végeredményben viszont szépen sikerült. Igazából a Kinnarps bútorairól nem is engem kellene megkérdeznetek, hanem a művészeket, hiszen ők használják azokat nap mint nap. Mindenesetre azt mondják, úgy érzik magukat, mintha egy négy-öt csillagos szállodában lennének. Örülök, mert fontos, hogy amikor a színész a Játékszínbe jön, akkor ne csak a színpadon érezze jól magát, hanem a többi helyiségben is olyan érzése legyen, mintha hazaérkezett volna. Azt szeretném, hogy jó kedvvel menjenek fel a színpadra. Ez rendkívül fontos! A 21. században talán már nagyobb hangsúlyt kap, hogy az emberek jól érezzék magukat a munkahelyükön - így a színészek is a színházban.
Hány éve estetek neki ennek a több éves felújítási projektnek, amelynek része az öltözők átalakítása is?
Hat éve visszük a Játékszínt. Akkor úgymond bezárt a színház, majd újraindítottuk, azóta gyakorlatilag megállás nélkül, szépen lassan megy a felújítás. Eddig nagyjából 80-100 millió forintot tettünk az épületbe. Nem felejthetjük el, hogy ez egy magánszínház, vagyis egy forint állami pénz sincs benne. Saját pénzből újítjuk fel azt az épületet, ami nem is a miénk, hanem az önkormányzaté. Ez egy sokmilliárdos ingatlan, amelyet csak bérlünk.
Hogyan alakult a közös munka a Kinnarpsszal?
Nem szeretném magam fényezni, de az a helyzet, hogy az egész az én ötletem volt és én vittem végig, mivel nagyon szerettem volna megcsinálni. Magam mentem el a céghez megnézni, milyen bútorok vannak. Én választottam ki a szövetet, a színt, az anyagot. Természetesen beszéltem az öltöztető-tárvezetőkkel arról, hogyan nézzenek ki nagyjából az öltözők. Van, amelyikhez külön vécét építettünk, még a fürdőszobákba is én választottam ki a csempéket. A Kinnarpsra alapvetően a letisztult, skandináv vonal a jellemző, ami hozzám nagyon közel áll, de azért szerettem volna valamelyest élénkebb színeket is a helyiségekbe, ezért lettek ilyen tarkák a székek párnái. Ezzel is egy kis plusz vidámságot vihetünk az öltözőkbe.
Oké, hogy magánszínház, így aztán tulajdonosként te magad is foglalkozol például a székek színeivel, de azért ki tudod engedi a kezed közül a dolgokat?
Nem. Mindenért én vagyok a felelős és ezért minden döntést én hozok meg. Természetesen mindenkinek kikérem a véleményét, de ha nem egy kézbe fogunk össze mindent, akkor könnyen összeomlik az egész.
Hogy lehet ezt csinálni?
Nagyjából úgy, hogy reggel kilencre jövök és nem ritkán este 11-kor megyek haza. Még hétvégén is. A feleségem és a kollégáim szerint ebbe fogok belehalni. Hozzátenném, hogy a műszaktól kezdve a titkárnőn és a sajtóson át az ügyelőkig nagyon jó csapatunk van. Sok mindennel kapcsolatban már ki tudtam engedni a kezemből a dolgokat. Azonban rengeteg egyéb ügy megtorpanhat, ha nem én viszem végig. A felújítás is ilyen. A végeredmény biztosan nem olyan lett volna, ami a színésznek és az öltöztetőnek is megfelel, ha nem figyelek oda. Itt ugyanis gondolni kellett arra, hogy a szekrényekben a cipőknek, a jelmezeknek és a ruháknak is el kell férniük, hiszen már nem tudunk hova terjeszkedni. Ugyanakkor azért kell, hogy legyen egy szép nagy szekrénye a színésznek is, még akkor is, ha nem használja. Fontos az, hogy legalább örül a lehetőségnek. Komolyan mondom, hogy ilyenkor kardélen táncolok, sok olyan apróságra kell gondolni, ami elsőre talán nem nyilvánvaló. Ezért is mondtam, hogy nagyon örülök a végeredménynek, ami a Kinnarps érdeme is.
Hogy néznek ki a színészeitek mindennapjai a már említett új terekben?
Általában délelőtt van a próba, este az előadás. A színészek fél órával a próba előtt megjelennek a büfében, beindul az élet, kávé és reggeli közben ki tud alakulni elég jó hangulat nálunk. A próba végeztével van, aki hazamegy és van, aki inkább marad. Az előadások este hétkor kezdődnek, de változó, hogy ki mikor érkezik. Az idősebb színészek valahogy másként élik meg ezt az egészet, ők nem ritkán másfél órával az előadás előtt jönnek. Szeretik beszívni a színház levegőjét, esetleg elvonulnak az öltözőbe, hogy egy picit még maguk legyenek. Gálvölgyi János, Benedek Miklós, vagy Pásztor Erzsi ilyen típusok. A fiatalok meg? Hát van, aki csak az előadás előtt fél órával érkezik (nevet.) Mások, így más ritmusban is élnek. Ami közös bennük, hogy színészek, így mindannyian érzékeny emberek, oda kell rájuk figyelnünk.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
