Varga Anikó, a Hello Wood belsőépítész tervezőjének könyvajánlója
Mit olvassunk, ha szakmailag is inspiráló tartalomra vágyunk? Ebben adhat segítséget Fülszöveg elnevezésű sorozatunk, amelyben a Hello Wood és építész barátaik által ajánlott könyveket vesszünk sorra – olyan figyelemre méltó, gondolatébresztő köteteket, albumokat mutatunk be, amelyek témájukban építészeknek és designereknek is érdekesek lehetnek, vagy csak éppen nagyon aktuálisak.
Ezúttal Varga Anikó, a Hello Wood belsőépítész tervezőjének könyvajánlóját olvashatjátok Jonas Hassen Khemiri „Apazáradék” című kötetéről.
A könyvet ajándékba kaptuk karácsonyra. Nem is én kaptam, de egyszer csak felkaptam, kapcsolódtam a sorokhoz és a gondolatokhoz, majd rájöttem, hogy mindig azt olvassa az ember, amivel éppen leges legbelül bajlódik, vagy keresi a válaszokat valamire. Nos, aki pedig egy ilyen könyvet ajándékoz, az biztosan megérez valamit ebből a lelki folyamatból. Ajánlom ezt a könyvet annak is, aki nem akar mélyre repülni éppen, hiszen nem kell minden repülőre felszállni. Lehet csak nézni az égen, hogy milyen szépen repül. Mert ez a regény ilyen.
Az író maga az Apazáradék című munkáját egy mondatban így foglalná össze: egy család bemutatása, miszerint szeretlek, gyűlöllek, elhagylak, maradok, ennek itt most vége, de próbáljuk meg újra, soha többé nem hívlak fel, szia én vagyok.
A szereplőknek nincsenek neveik, és ezáltal nem korlátozódnak egyetlen megnevezhető jelölésre, illetve nem lehet következtetni a származásukra, csupán a családban elfoglalt helyükről és szerepükről informál, mintegy sugallva a karakterek szinte kizárólagos családi viszonyrendszerben való létezését: a nagyapa, aki apa is egyben; a fiú, aki apa is egyben; a lány, aki húg is egyben. A család e három tagját követjük főképp, és a narráció egyes szám harmadik személyben történik, olyannyira közelre hatolva a tudatukhoz – George Saunders nyomán E/3-hasbeszéléssel –, hogy maga a követett személy kezd el „diktálni”, ezáltal némiképp elfogadóbbá válhat az olvasó számára, hiszen így mélyebben átéljük, miképp éli meg a családi dinamikát az illető – érdekes mód senki sem emlékszik egyformán ugyanarra a közösen megélt eseményre; ahány személy, annyiféle elbeszélés és emlék, valamint elképzelés létezik arról, hogy mit jelent a család, illetve milyen is a saját család, és ettől is annyira emberi a regény, és vált ki valós együttérzést a befogadóból.
A fiú, aki apa is egyben apai szabadságát tölti az egy- és négyéves gyermekével, szüntelen arra fókuszálva, hogy ne váljon a saját apjává, tehát szinte mantrázva magában, hogy ő soha nem fogja elhagyni a gyerekeit, mivel a jó szülőség talán abban is rejlik, hogy folyamatos jelenlétet biztosít a gyermekei számára, azonban a szülőség unalmas is tud lenni, néha jó lenne elvonulni és csendben egyedül lenni, és mivel ezek valamennyire tiltott gondolatok, még erőteljesebben jönnek felszínre a szereplőben, így muszáj kitörnie egy idő után, és a regény egy pontján ez meg is történik, és a kérdés abban rejlik, vajon visszatér-e a családjához?
A szöveg sodró és energikus, a stílus szikár és rendkívül humoros, a monoton hétköznapok banalitásain keresztül próbálja vizsgálni a szabadsághoz való eljutás lehetőségét, miszerint miképp lehet véget venni annak, hogy a család határozza meg az egyéni sorsot.
Intim portré egy család életéről
Avagy mit írt a hivatalos könyvismertető
Egy nagyapa hazatér Svédországba meglátogatni a felnőtt gyermekeit. A fia éppen apai szabadságon van két gyerekkel, a lánya elvált, most pedig újra terhes, csak nem a megfelelő férfitól. Egyedül a nagyapa tökéletes, legalábbis ő ezt gondolja magáról. A látogatás tíz napja alatt azonban fájdalmas emlékek kerülnek a felszínre és a kapcsolatok tovább bonyolódnak. A nagyapa kénytelen szembesülni a múltjával. A lány egy lehetetlen döntés előtt áll, a fiú pedig szabadulni szeretne az apjával kötött megállapodás és a ráhagyott lakás nyomasztó terheitől. Vajon fel lehet bontani az apai záradékot vagy az fogja örökre a múlthoz láncolni a családot?
Khemiri különlegesen megírt könyvében gyorsan váltakozó nézőpontok során át intim portrét kapunk egy kaotikus, mégis teljesen hétköznapi család életéről. Az Apazáradék addiktív családregény a szülők jelenkori helyzetéről.
Hello Wood | Web | Facebook | Instagram
Grafikai kreatív: Sztranyák Zsófia
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
