Esettanulmány egy grafikus-designer értékteremtéséről a hazai kkv szektorban.
Figyelemre méltó esettanulmány vázlatát osztotta meg nemrég a Facebookon Károlyi László szabadúszó grafikus: az eredetileg kapott feladathoz kreatívan nyúlva szinte új márkát teremtett, jobban is keresett vele, miközben az ügyfél is sokkal elégedettebb lett az eredménnyel. Hogy ne csak vázlat legyen, a részletekről beszélgettünk vele.
„Ezt a márkát úgy teremtettem, hogy valójában nem kérték. Szövegírással akartak megbízni. Havi átalányban pártízezer forint értékben” – írta Károlyi a számos reakciót kiváltott Fb-posztban. A kulcsfogalom a kosárérték-növelés, vagyis „megnéztem a terméket, mondtam egy (szerintem és szerintük is) sokkal jobb javaslatot a termék nevére, ideológiára, azután megcsináltam a logót, arculatot, az összes csomagolást, és a nyomdai anyagokat. (...) Mire a végére értünk, nem lett annyira fancy, mint akartam, mégis leszámláztam a mostani kocsim értékét (nem túl menő autó).”
Innen indul a történet, amit Károlyi aztán részletesen is kibontott.
  |
„Nagyon fontos, hogy design-oldalról jöttem, nekem a szövegírás, a social media csak kiegészítő láb, mert a hazai kkv szektorban gyakori jelenség, hogy miután leadsz egy arculatot, az említettekre nincs ember, ezért hosszas huzavona kezdődik.”
Károlyi esetében tehát a covid előtti időre mindez már előtérbe került a grafika és a design rovására, nagyrészt ebből élt, 3-4 havonta kampányokat vitt. A posztban említett lehetőséget a két hullám között ragadta meg, egy balatonkenesei cégnél, ahol épített már egy erős márkát, ezúttal pedig szövegírásra kérték fel.
Funkcióvezérelt gondolkodású révén elkezdte megnézni, mit tud a termék, egy minden allergéntől mentes (laktóz, glutén, liszt, hal, szója nélküli) keksz – amit azonban GluténX-nek hívtak. „Egy egy komoly logikai bukfenc, mert laktózérzékenyként már ránézésre azt mondom, hogy ez engem nem érint, holott a termék pont jó lenne nekem.”
Ekkor gondolta, hogy szebb csomagolást kellene hozzá tervezni, és adni egy jobb nevet. Először nem is értették, mi Károlyi baja, a csomagolást például „már bejáratottnak” nevezték.
Itt jön a Károlyi-módszer: kitalálta a nevet, és megfuttatta több, nemzetközi kereskedelemben járatos ismerősénél, és azt is csekkolta, hogy még szabad a domain. Így született meg a Freescuits koncepciója.
A képek kiválasztásával a lehető legjobban hangsúlyozta, hogy a termék természetes összetevőkből van, de fontosnak tartotta azt is, hogy egymás mellé téve nagyon jól nézzenek ki, elvégre sorozat termékről van szó. Több színt használt, ami sok jó lehetőséget adott, közben a logó is megszületett, amely – ismét csak a természetesség jegyében – kézzel írott betű hatású.
Az ajánlatot már a koncepció egészéről küldte el, majd néhány nap tanakodás, és a külföldi partnerrel való egyeztetés után rábólintottak. A végeredményt különböző jogszabályi előírások is befolyásolták, alakítani kellett tehát, de végül megszületett az új termék.
De milyen általános tanulságok vannak ebből?
Károlyit többen kérdezik, hogy hogyan ad el egy logót vagy arculatot „olyan sok pénzért”? „Ez egy tárgyalástechnika: tudnunk kell megvédeni a saját érdekeinket.” Vagyis amikor például egy logót kérnek Károlyitól, ő gondosan összeszedi azokat, amelyeket biztosan ismernek, amennyire lehet, utánanéz a partnernek a közösségi oldalakon, megnézi az általuk használt termékeket, azok színeit, a logóit. Ez utóbbiakról elmagyarázza, hogy a logók miként közvetítik 30-40-50 éve az adott termék értékeit, mert „ha azt akarjuk, hogy a termékre szinte vallásként, elhivatottként tenkintsenek a vásárlói, akkor nagyon fontos, hogy a logója pontosan milyen. Mit mond, mennyire okos, vicces, kifejező.”
Tehát legyen egy logó, bólintanak rá az ügyfelek is, de az még önmagában nem tud semmit, kell mögé egy arculat, ki kell találni a kontextust, hogy hogyan viselkedik majd a logó egy autón, egy homlokzaton, egy csomagoláson, számtalan alkalmazási kontextus adódhat.
Többnyire szívesen fogadják, ha azt mondja: rendben, megvan a logó és az arculat, de meg tudná csinálni a csomagolását is. „Valójában ez a kosárérték, hogy nem csak egy logót adok, hanem egy csomó más dolgot is, amivel megmutatom, mik a lehetőségek.”
Következő lépésben lehet vinni a socialt, lehet ppt template-et csinálni, LinkedIn-hirdetéseket készíteni. Összességében az ügyfél számára feltárható rengeteg lehetőség, amelyekkel valószínűleg nem számolt korábban.
Mivel ez több hónapra elhúzódó munka, az árakat hónapra lebontva adja meg, így jobban áttekinthető, pontosabban látja az ügyfél, mikor mi történt, és nem olyan nagyok a számok.
„Nyitottan, bátran kell élni a lehetőségekkel és a skillekkel, ezen kívül érdemes használni a pszichológiát és a tárgyalástechnikát” – foglalja össze a mondandóját Károlyi.
Ehhez sok „effortot” tesz, kutat, megismeri a terméket, a céget, a küldetését, kidolgoz több lehetséges változatot az arculatra. Ezzel a módszerrel Károlyi minden évben talál két-három kisebb-nagyon hasonló munkát, tehát tapasztalata szerint a hazai kkv szektor nem zárkózik el a hasonló javaslatoktól.
Végül, de elsősorban fontos hinni a termékben, például szereti, ha büszkén mutathatja meg a gyerekének vagy egy általa tervezett helyiségbe szinte „tulajdonosként” térhet be, mert mindent tud róla, a tervezésének minden fázisában részt vett. Ez a hozzáállás elengedhetetlen, számára „mindig ez a drive”.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
