A hulladék hulladékát is újrahasznosítja egy holland designer, de magyar zöldprojektet is találtunk a Határtalan Design kiállításon.
Az idei Határtalan Design kiállításon rengeteg olyan projektet és különleges designt ismerhetünk meg közelebbről, melyek újrahasznosított anyagok felhasználásával születtek meg. Összeállításunkban ezek közül válogattunk.
Új alapanyagok a jövőből – A metamorfizmus / Shahar Livne (NL) konceptuálisanyag-tervező és -kutató
  |
Vajon mi történne, ha a földbe kerülő szintetikus szemét hibrid matériaként kelne új életre?
Shahar Livne különleges tárgyai és installációi a természet, a természettudományok (azon belül a biológia) és a filozófia területeit egyaránt érintő kutatások eredményeképpen születnek, narratívájuk különféle alapanyag-kísérletekben ölt testet. A tudományos vizsgálatot is szolgáló designprojekt alapját egy elképzelt jövő gondolata adja.
„Az ember által termelt és előállított hulladék okozta környezeti változások óhatatlanul veszélyeztetik, sőt gyökeresen át is alakítják a természetet. A mikroműanyagok már olyan mélyen hatolnak be a földkéregbe és a környezeti rendszerekbe, hogy azokkal keveredve egy teljesen új nyersanyaggá alakulnak át a természet és a kultúra egy különös, utópisztikus keverékét adva.”
Mindez csak részben a képzelet játéka, hiszen 2014-ben Hawaii partjain homokból és hulladékból álló „kőzetet” találtak, amelyet elneveztek plasztiglomerátumnak. A felvetésben olyan kérdéseket fogalmaz meg az alkotó, hogy az ember miként viszonyul egy új matériához, amely eredetét tekintve is szintetikus (ember alkotta), illetve hogy sajátos tulajdonságai hogyan válhatnak egy tervezési folyamat alapjává.
A Beazley Designs of the Year 2018 döntőse
A New Material Award 2018 döntőse
A legjobb dolog, ami a szeméttel történhet – A Bottom Ash-program / Carissa Ten Tije (NL)
  |
Az újrahasznosítás egyre fontosabb szerepet tölt be a designerek munkájában. Ez ma már létszükséglet, a felelős tervezői gondolkodás egyik legalapvetőbb eleme.
A papír, a fémek, a textíliák vagy éppen az élelmiszerhulladék újrafeldolgozására sok izgalmas példát találhatunk, de a háztartásokban naponta újratermelődő, vegyes összetételű szemét reciklikálására már lényegesen kevesebbet.
Európában a kommunális hulladék egy jelentős része még mindig hulladéklerakókba kerül. Egy kisebb hányadát elégetik, amiből elektromos energia nyerhető. Az égetés során visszamaradó salak (bottom ash) felhasználhatóságával eddig nem nagyon kísérleteztek, pedig Hollandiában egy egyszemélyes háztartásban évente közel 60 kg keletkezik belőle.
Carissa Ten Tije progresszív sajátos/egyedi példát hoz az élettelen szürke massza másodnyersanyagként történő hasznosítására. A belőle préselt moduláris elemekből felépülő pad színével és terrazzo jellegű textúrájával ugyan utal a kiindulásul szolgáló hamura, megjelenése azonban friss és látványos.
A bútor előállítását a téma alapos feltérképezése előzte meg, amelynek eredményeit és tapasztalatait egy hasznos kiadványban összesítette a tervező.
Harm less – Tárgyak tűlevélből és kávézaccból / Tóth Ádám, Zala Zsófia (HU)
  |
Zala Zsófia és Tóth Ádám munkájukban nem csupán a hulladékban rejlő szépséget mutatják meg, de a természetes körforgást is visszacsempészik a tárgykultúrába.
A kollekcióban szereplő darabok mindegyike a tervezők közvetlen környezetében nagy mennyiségben is elérhető növényi hulladékból és más természetes, 100%-ban lebomló anyagokból készült. Hosszas keresgélést követően a Budapesti Erdőgazdaság Zrt.-től beszerezhető tűlevelet és a helyi vállalkozásoktól származó kávézaccot választották.
A kávézóasztal lapját aprított tűlevél és fűrészpor, valamint egy tejalapú ragasztó, a kazeinenyv keverékéből préseléssel állították elő, majd növényi olajjal kezelték annak érdekében, hogy jobban ellenálljon az esetlegesen ráömlő folyadékoknak. A váza alapja kávézaccból, a felső része pedig egy kiszolgált borosüvegből készült. A végleges formát ebben az esetben is préseléssel, a különleges textúrát pedig csiszolással érték el.
A tárgyakhoz szorosan kapcsolódik egy installáció, amely a tesztekhez felhasznált háztartási és ipari növényi hulladékok, többek között narancshéj, tealevél és répahéj, anyagmintáiból áll össze.
Egy szék a tengerből – Eugeni Quitllet díjnyertes Ibiza-sorozata / Eugeni Quitllet (ES)
  |
A katalán designer szoborszerű objektjei a digitális korszakra jellemző precizitás és az áramló formák egyedi keverékei.
Quitllet tehetségét mutatja, hogy már 2001-ben, pályája elején felfigyelt rá a francia tervezőgéniusz, Philippe Starck, akivel hosszú évekig dolgozott együtt. Mára már számos ikonikusnak tekinthető tárgyat jegyeznek közösen. Quitllet 2011-ben alapította meg önálló stúdióját, amely Barcelonában működik.
Quitllet alkotásaiban a forma és a funkció megbonthatatlan egységbe szerveződik. Stílusa könnyen felismerhető, látásmódja az érzelmekre és a taktilis érzékekre egyaránt hat. Tervei nyomán jellemzően ülőbútorok és lakberendezési kiegészítők születnek, amelyek olyan nagy múltú gyártók kínálatában szerepelnek, mint az Alias, a Christofle, a Desalto vagy a Kartell.
Quitllet Ibizán született, amely a mai napig hatással van munkáira, ahogyan írja: Ibiza számomra nem csupán egy helyszín, de egyfajta lelkiállapot is.
A spanyol Vondom felkérésére megvalósított Ibiza-széria a márka első környezettudatos kollekciójának része, amely a sziget partjaira sodródott halászhálók és más műanyag hulladékok újrahasznosításával készült. A kül- és beltéren egyaránt elhelyezhető székcsalád hosszas ücsörgésre csábít.
A Red Dot Design Award egyik 2020. évi nyertese
Lámpaernyő PET-palackból – Egy földrészeken és kultúrákon átívelő fair trade projekt / Álvaro Catalán de Ocón & Francesco Faccin (ES)
Egy márka, amelyben a világ különféle tájaira jellemző hagyományos fonási technikák és az újrahasznosítás izgalmas módja találkozik. Az eredmény: kézzel készült egyedi lámpaernyők sora. A kezdeményezés Álvaro Catalán de Ocón designer fejéből pattant ki 2011-ben, miután első ízben látogatott el Amazónia kolumbiai vidékeire. Az ott látott eldobált vizespalackok látványa döbbentette rá a tervezőt, hogy a probléma nem csupán a világ fejlettebb pontjait érinti. A program célja egy szemrevaló designtárgy megalkotásán túl egy olyan tradicionális kézműves metódus megőrzése is, amely szinte minden kultúrában jelen van.
A think globally, act locally (gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan) elvét követve a búrákat helyi, többek között chilei, ghánai, etióp, kolumbiai és thaiföldi mesteremberek bevonásával állítják elő, akik között van olyan, aki több mint 500 éves technikával dolgozik.A lámpák kialakításának ötletét a japán teaszertartásoknál használt bambusz keverőecset adta, amely 100 szálból áll, kézzel formázzák egyetlen bambusz rúdból.
A palackot vékony, függőleges szálakra vágják, amelyek tulajdonképpen a fonás alapját jelentő „felvetők”. Erre dolgozzák rá az egyedi mintájú, színű és formájú búrakosarakat a helyi szakemberek. Az elektromos vezeték pedig gond nélkül átfűzhető az üveg száján. A koncepció az ipari termelés és a kézművesség furcsa elegye: ahogyan a PET-palackra nyomott sorszám árulkodik a gyártás helyéről, úgy a kézművesek munkája is egyfajta „helyrajzi számként” utal saját kultúrájukra, etnográfiai és antropológiai áttekintést adva a kosárfonás elképesztő változatosságáról.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
