A járvány kezelése nagyítóként mutatta meg a Kínai válságkezelést és a társadalmi kontroll gépezetét.
Coronation címmel közel kétórás dokumentumfilmet készített Aj Vej-vej a koronavírus epicentrumáról, Vuhanról. A film a karantén első napjától az utolsóig követi a város életét, ami persze meglehetősen riasztó a lezárások, és a szigorú ellenőrzések közepette. A dokumentumfilm hat dollár ellenében megnézhető a Vimeón, míg a trailert bárki láthatja.
Coronation from Ai Weiwei Films on Vimeo.
A Covid-19 járvány első betegét 2019. december 1-jén azonosították Vuhanban. Eleinte a kínai tisztviselők tagadták, hogy emberről emberre is terjedhet a vírus, eltitkolták a diagnosztizált betegek számát, és megbüntették a járványról a nyilvánosság előtt beszélő egészségügyi dolgozókat. December 31-én azonban már a helyi hatóságok számoltak be az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a járvány kitöréséről. Idén január 23-án az egész várost vesztegzár alá helyezték. Azóta világszerte tízmilliók fertőződtek meg, a halálos áldozatok száma elhagyta a 800 ezret.
„A Coronation a kínai állami ellenőrzést mutatja be a vuhani karantén első napjától az utolsóig – írja a film szinopszisa. – Bemutatja a víruskezelésre adott brutálisan hatékony, militáns választ: napok alatt felállítottak sürgősségi kórházakat, 40 ezer egészségügyi dolgozót utaztattak be az ország egész területéről, a város lakóit az otthonaikba zárták.
A film elvisz bennünket az ideiglenes kórházakba, bemutatja a diagnosztizálás és a kezelés teljes folyamatát. Betegek és családtagjaik nyilatkoznak a járványról, beszélnek a dühről és zavarról, amit az állami korlátozások érzéketlensége okozott. Még a karanténban zajló magánéletbe is bepillanthatunk, például egy pár megpróbál visszatérni a vuhani otthonába; egy futár nélkülözhetetlen eszközöket szállít a lakásaikba zárt embereknek; egy korábbi pártkáder és a fia a média funkcióján és a pár reakcióján vitatkozik; egy gyászoló küzd a bürokráciával, hogy visszakaphassa az apja hamvait.”
Aj Vej-vej a Document lapnak elmondta, hogy távolról, Berlinből gyűjtött anyagot a filmhez, ami „majdnem olyan nehéz volt, mint amikor az amerikai különles erők Pakisztánba mentek, hogy megöljék Bin Ladent”. Aj Vej-vejék Berlinből instrukciókat adtak, hogy mit filmezzenek a helyiek, próbáltak tőlük titokban információkat kérni, ami rendkívüli erőfeszítést igényelt, ugyanis nemcsak a várost zárták le teljesen, de eltávolították az információk nyilvánosságra hozásán fáradozó két aktivistát is, akikről most „senki sem tudja, hol vannak, még csak meg sem kérdezi senki”.
Felmerült a kérdés, hogy az autoriter rendszer működése hatékony vagy éppen nem az? Aj Vej-vej meglehetősen határozott választ adott erre: „A film egyértelműen elmondja, mennyire hatékony ez az autoriter rezsim. (...)
„Kínáé a leghatékonyabb kormány, amit az emberiség valaha létrehozott: több mint 90 millió párttag cselekszik egyszerre, egyként.” Ám mivel az információ felett is totális kontrollal bírnak a hatóságok, „talán sosem tudjuk meg, mi történt pontosan.”
Figyelemre méltó az is, hogy a művész – aki New Yorkban és Berlinben is élt évekig – szerint Kína globális szuperhatalommá vált, más nemzetek mégis alig értik. Ugyanakkor a világjárvány kezelése világosan megmutatja a kínai válságkezelés és társadalmi ellenőrzés gépezetét, megfigyeléssel, propagandával, a társadalom minden területének ellenőrzését célzó eltökéltséggel.
Aj Vej-vej szándéka szerint a film arra is reflektál, hogy milyen nehézségekkel néznek szembe az egyének és az államok a globalizált világban. A végeredmény egy, a bizalmat, az átláthatóságot és az emberséget nélkülöző társadalom, de túlélhet-e egy civilizáció emberség nélkül, megbíznak-e egymásban a nemzetek átláthatóság és bizalom nélkül?
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
