Somogyi Zsuzsa (MOME Formatervező Tanszék) diplomamunkája.
Akaratlanul picit bennünket is kritizált a MOME Formatervező Tanszékének hallgatója, Somogyi Zsuzsa, aki szerint a környezettudatosság „túlhasznált kifejezéssé vált” a médiában. Mindenesetre a Mestermunkát az upcycling inspirálta, ami a környezettudatosságnak „egy olyan területe, amely a formális oktatásban még nem kapott helyet, de megannyi feltárandó lehetőséget rejt magában”. Következzen a hallgató leírása arról, hogyan tervezett politejsav és len felhasználásával készült biokompozit anyagokból ülőbútort!
Az új megközelítés az újrahasznosítás egy tudatosabb formája, amelynél figyelünk a lokális anyaghasználatra, a kis biológiai lábnyomra, és értéktöbblet teremtésével hasznosítunk újra. Nem utolsósorban pedig a termék utóélete legalább olyan fontos, mint a kiinduló alapanyag vagy a tervezési folyamat. A designer tevékenysége sokszor egy termék koncepcióból indul ki, melyhez meg kell találni a megfelelő anyagot.
Szakdolgozati kutatásomból kiderült, hogy ez a folyamat megfordítható, hiszen sok olyan cég van, amely alapanyag fejlesztéssel foglalkozik, de termékük nincs hozzá.
Itt egyszerre kell jelen lennie egyfajta hosszútávú ökológiai gondolkodásnak, társadalom- és gazdaságformáló elvnek, környezeti kényszernek, ugyanakkor jelen van a divat és a gyárthatóság is, mint üzleti szempont. A designer munkája itt kezdődik: ő az, aki termékké tudja fejleszteni az anyagot, és megtalálja az anyagnak azt a felhasználási módját, amiben az a legjobban tud érvényesülni. Célkitűzésem ilyen cég és anyag keresése volt, ahol tervezői tudásommal tudom segíteni az anyag felhasználási módjának megtalálását. Kitűzött célom a választott anyag tulajdonságainak célszerű használata, az előnyök kiemelése, és így az anyaghoz illeszkedő termék létrehozása.
A MESHLIN cég PLA (politejsav) és len felhasználásával készít biokompozit anyagokat, laminátumokat és szendvicspaneleket. Ezek az anyagok, és a megmunkálhatóságukban rejlő lehetőségek keltették fel igazán az érdeklődésem.
A MESHLIN PLA-len kompozit anyagait többféleképpen lehet hajlítani, azonban tekintettel kell lenni arra, hogy bár a len réteg teljesen flexibilis, de száliránya változtatja a szakítószilárdságot. Lehetséges az anyagot rögtön a tervezett formára laminálni, de lehet a sík anyagot később is hajlítani.
A kész bútornál elsődleges cél volt a forma, tartószerkezet, stabilitás és kényelem megoldása ugyanabból az anyagból és konstrukcióval.
A láb, ülőfelület és karfa egymásra rétegzése ugyanazon az íven vezetve egy vizuális hullámzást eredményez. A rétegek össze- és szétválása alakítja dinamikussá a formát, melyhez a különböző részek változó anyagvastagsága adja a karaktert.
A csomópontok végső kialakításánál az oldható csavarkötéseket alkalmaztam a könnyebb szerelhetőség érdekében, így a rétegek felfekszenek egymásra és összerögzülnek. A bútor elején és hátulján alkalmazott látható csavarkötések designelemként működnek, míg belül rejtett rögzítéseket használtam.
A tervezés végére sikerült egy olyan bútort megalkotni, amely anyaghasználatban a lehető legkevésbé terheli a környezetet, könnyen gyártható, és ha a termék élete végére ér, nem kell évezredekig várnia következő generációknak a lebomlására.
Hallható: Somogyi Zsuzsa
Témavezető: Lakos Dániel
Konzulens: Ébli Gábor PhD
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
