Interjú Szigeti Szilviával, a Határtalan design kiállítás-sorozat és a Youtube-on elérhető vlog megálmodójával.
A hazai designélet hosszú évek óta meghatározó fóruma a Határtalan design / design without borders (dwb) kiállítás. Az intézményi háttér nélkül szervezett design esemény fennállása során hatalmas átalakuláson ment keresztül. Kezdetben csupán hazai tervezőket, majd néhány évvel később már régiós alkotókat is bemutatott, és azóta is évről évre több mint tíz ország száz-százötven alkotóját hozza el Budapestre. A 2020-as válogatás a tervek szerint régiós körútra indult volna idén, de a világjárvány miatt ez elmaradt. A szervezők ezért egy, a Youtube-on elérhető vlogot hoztak létre, ahova az alkotók tárgyairól forgatott műfajteremtő rövidfilmeket töltötték fel. A 154 minivideóban a tárgyakat megelevenítő, azokra reagáló kortárs táncimprovizációkat látunk. Az újszerű ötlet megvalósításáról a Határtalan design alapítóinak egyikével, Szigeti Szilviával beszélgettünk.
Miért döntöttek a videós formátum és a rövid, 30-35 mp-es anyagok mellett? Mi adja ennek az aktualitását?
A 2020. októberi budapesti kiállítást egy bécsi, majd pozsonyi válogatás követte volna 2021-ben, ám a járvány miatt ezek az események elmaradtak. A gazdag anyag most bárki számára elérhető, hiszen egy innovatív összművészeti vlogot hoztunk létre, amely a dwb 2020. évi kiállításán 14 országból származó 154 résztvevő munkáit mutatja be.
Hogyan lehetett a 154 alkotást bemutatni? Mekkora szervezési munkát, mennyi időt igényelt ez?
Hatalmas munka volt. Csak a szervezés önmagában két hónapig zajlott; a filmfelvétel a Sidelight Stúdióban készült, ahol sok segítséget kaptunk Biros Zalántól és Horváth Miklóstól, az utómunka pedig további két hónapot vett igénybe. Összesen négy és fél hónapot dolgoztunk a megvalósításon. Mivel úgy terveztük, hogy a tárgyak Budapestről utaznak Bécsbe, majd Pozsonyba, ezért itt raktároztuk őket novembertől. Március elején szállítottuk a filmstúdióba a tárgyakat, ahol négy technikus – Fazekas Tamás, Laczkó Péter, Süle Márton és Szabó László – mellett két nagyszerű operatőr – Horváth Miklós és Mácsai Mikul –, valamint Góbi Rita kortárs táncművész dolgozott velünk a filmetűdök létrehozásán. A filmekhez Szegő Dávid komponált dobszólókat, Rita pedig szó szerint életre keltette a tárgyakat. Minden darabnak a „lelkét” kutatva fantasztikus improvizációkkal „lakta be” őket. Szintén fontos a vlogok magyar és angol nyelvű kísérőszövege, ezeken Horváth Dávid, Rothman Gabriella és Vakli Tünde dolgozott.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy műfajt teremtettünk. Rengeteget tanultunk, imádtuk a kihívást.
A közel 150 rövidfilmet bemutató teljes anyag premierje május 7-én volt, amit több nemzetközi online magazin, együttműködő partner és maguk a kiállítók is megosztottak. A legjelentősebb reflexió a Dezeen cikke volt. A premierhez kapcsolódóan egy online nemzetközi találkozót is szerveztünk a FUGA Budapesti Építészeti Központban, amelyen közel negyven designer tartott rövid előadást Los Angelestől Bukarestig.
Voltak olyan típusú művek, amelyeket nehezen lehetett bemutatni ebben a formátumban?
Egyértelműen mondhatom, hogy nem, mert a stáb remekül működött, fél szavakból is értettük egymást. Az ékszerek bemutatása egy speciális fotós és videós feladat volt, de Fodor Dániel János csapata ezt is kitűnően megoldotta.
Ki a VLOG célközönsége, és mit várnak a projekttől?
A célközönség a design, sőt a különböző művészeti ágak kölcsönhatásának jelentőségére érzékeny publikum, akik a tárgyakban az alkotó kreatív művész szándékát, üzenetét, szélesebb kontextusát keresik. A projekt egyik célja is az, hogy a látogatók a társművészetek edukációs erejét is felfedezzék.
Milyen előnyei vannak ennek a műfajnak?
A legnagyobb előnye, hogy szó szerint határtalan, hiszen az egész világot bejárja, és nem kötődik egy meghatározott időszakhoz. Időbeli és térbeli korlát nélkül segít a design és kulturális tartalmak népszerűsítésében.
Van-e bármiféle sorrendiség, szervezőelv a sorozatban? Mit ajánl annak, akinek mondjuk 10-15 videó befogadásához van türelme?
Mivel minden tárgy egy önálló entitás, ezért minden etűdöt önálló műként érdemes szemlélni. Mindenkinek azt ajánlom, hogy szabadon válogasson. A filmekhez magyar és angol nyelvű kísérőszövegek is készültek, sőt a tervezők saját csatornáit is feltüntettük. Így, ha valakit jobban érdekel egy-egy alkotó, lehetősége van mélyebben elmerülni a pályájában.
Hogyan fogadták az alkotók a videosorozatot? Teremt valamiféle kohéziós erőt egy nagy közös projektben való részvétel?
A kezdeményezés komoly szakmai elismerést kapott, emellett az alkotók, partnerek, szakmai portálok folyamatosan osztják meg együtt és külön-külön is a filmeket. A design without borders ezáltal tényleg határok nélkülivé vált, és önálló életre kelt.
Nagy meglepetésemre a legváratlanabb pillanatokban és helyeken köszönnek vissza a filmetűdök. Azt tapasztalom, hogy mindenképpen komoly összetartó erő ez a sorozat, hiszen egyrészt újszerűen mutatja meg a kiállítás résztvevőit, másrészt már most egy olyan közösség alakult ki körülötte, amelyhez sokan szeretnének csatlakozni.
A VLOG rámutat a dwb jövőjére is? Amennyiben újabb lépés a digitalizáció terén, akár új platformok kibontakozásának kezdete is lehet?
Igen, mindenképpen, bár ez a megjelenítési mód költségesebb, munkaigényesebb, sőt összetettebb feladat, mint a hagyományos kiállításrendezés. Csak remélni tudjuk, hogy sikerül a folytatáshoz újabb forrásokat találni.
A folytatás, a jövőbeli tervek a VLOG-tól függetlenül is érdekesek, nyilván van mit mondani róla.
Még szinte be sem fejeztük a sorozatot, már a 2021. októberi design without borders kiállításon kezdtünk el dolgozni, amely ismét a Kiscelli Múzeum fantasztikus Templomterében lesz októberben és novemberben. Ezúttal 14 ország több, mint 100 alkotóját látjuk majd vendégül.
Lesz-e valamiféle tematika, vagy vezérfonal? Lesznek-e új résztvevők, vannak-e új felfedezettek?
A szó szoros értelemben vett tematika nincs, hiszen ez a projekt éppen a műfajok és tematikák közötti átjárhatóságról szól. A határtalan design cím egyaránt utal a projekt nemzetköziségére, a régiós párbeszédre, az európai összetartozásra és az egyes művészeti ágak közötti átjárhatóságra. Kifejezett szándékunk, hogy bemutassuk a design széles körű értelmezési lehetőségeit. A fogalmat kiszélesítve a kreatív szemléletet és az innovációt helyezzük fókuszba, amely a folyamatos inspirációszerzésre, a különböző társadalmi, szakmai, generációs csoportok párbeszédére, az eltérő vélemények ütköztetésére, az információk rendszerezésére és átadására épül. A korábbi budapesti kiállításon és a dwb VLOGBAN egyenként is bemutatott alkotások, projektek, tárgyak a különféle művészeti ágak – a képzőművészet, a tárgy- és formatervezés, valamint a vizuális művészetek és az előadóművészet – termékeny egymásra hatásának jelentőségét hangsúlyozzuk. A válogatás azonban nem csupán az alkotókat, de a társadalmi felelősségvállalás, a civil közösségek, az alkotók társadalmi szerepét, és a hálózatépítés jelentőségét is kiemeli.
A kiállításon jó néhány nagy név megjelenik majd. A finn Yrjö Kukkapuro, vagy a szlovák František Burian munkáival már biztosan találkozhatnak a látogatók. A kortárs ékszertervező iskolákat bemutató sorozat keretében az Észt Művészeti Akadémia Ékszer és Ötvös Tanszékének hallgatói mutatkoznak be. Új felfedezettek a Lodzi Design Fesztivál „make me” és „must have” pályázatának győztesei. Ezen kívül a kiállítás önálló egysége lesz a „Made in Slovenia” tárlat.
Újdonság lesz a hangzó tárgyak megjelenése, amelyekhez a Kiscelli Múzeum gyűjteményéből válogatunk majd tárgyakat. Végül, de nem utolsó sorban, a dwb VLOG filmjeit is folyamatosan vetítjük a kiállításon. Az összművészetiséget pedig különféle műfajú kísérő programokkal erősítjük majd.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
