Tervezés hővel és energiával a kortárs designgyakorlatokban.
Egyszerre meghökkentő és megnyugtató, amikor a világ történései és a nemzetközi kulturális események, designfókuszú kiállítások organikusan kerülnek tartalmilag tökéletes összhangba. Tavaly nyáron például a Vienna Biennale for Change kiállításán a Superflux leégett erdőket megidéző helyspecifikus installációja okozott dermesztő hangulatot közvetlenül a kiállítás előtt és után is világszerte tomboló erdőtüzek hírének ismeretében, idén pedig az energia és design kapcsolatát tematizáló tárlatok tűnnek ugyanennyire húsbavágónak. Segíthet-e spórolni a tradicionális technológiák újrafelfedezése? Készen állunk-e a napenergia-forradalomra? Nemzetközi válogatás tervezőktől, akik az energiagazdálkodást kutatják.
A szakértők szerint nem túlzás azt mondanunk, hogy egy világméretű energiaválság küszöbén állunk. A globális felmelegedés egyre egyértelműbb következményei a designereket eddig is arra sarkallták, hogy a fenntarthatóbb energiagazdálkodás lehetőségeit kutassák, ám az orosz-ukrán háború kitörése még sürgetőbbé tette a megújuló energiákra való gyors átállást. A világban zajló eseményekkel szinkronban a nemzetközi designseregszemlék és kiállítások is kifejezetten nagy figyelmet szenteltek idén az energia kérdésének.
A májusban nyílt ljubljanai BIO27 például több olyan projektet is felvonultatott, melyek a globális felmelegedéssel járó klímaproblémákra mutatnak egyszerű, tradíciókon alapuló hűtési technológiákat (spórolva ezzel az áramfogyasztáson), míg idén szeptemberben a rotterdami Het Nieuwe Instituut rendezett egy, kifejezetten a napenergiával kapcsolatos kiállítást a The Energy Show címen, amely része volt a Solar Biennale programsorozatának. A tárlat a napenergia gazdasági és technológiai történetét, ökológiai és társadalmi hatásait vette sorra a bemutatott projekteken keresztül. E kapcsán a Dezeen online magazin Solar Revolution címen tematikus cikksorozatot indított a napenergiáról. Mindeközben a The Energy Revolution című kiállítás is megnyílt a Chicago Architecture Center épületében, amely arra mutatott rá, hogy mennyire kevés fejlődés mutatkozott az építészetben a jobb energiagazdálkodás terén az elmúlt évtizedekben.
Alternatív légkondicionálás
Ma több mint egy milliárd légkondicionáló készülék működik globálisan, de ez a szám elérheti a 4,5 milliárdot is 2050-re a becslések szerint. Az indiai Ant Studio az ókori építészet tudását hasznosítva készítette el az alacsony energiaigényű légkondicionáló-alternatívát. Az eszköz két ősi indiai eljárást is ötvöz: az indiai építészetre jellemző perforált rácsos paravánok, ún. jaalik engedik, hogy a levegő szabadon járjon át az épületen, miközben árnyékot is biztosítanak, a terrakotta elemek pedig segítenek abban, hogy a víz párolgása által hűljön a helyiség. A tesztek alapján a CoolAnt által a hőmérséklet 4-12 Celsius fokkal is kevesebb lehet az adott helyiségben.
Szintén a lokális tradicionális megoldásokra épül a The Clothed Home kísérleti designprojekt és művészeti installáció, mely a premodern lengyel otthonok textilhasználatát eleveníti fel. A nagy drapériák és különböző hőérzetet adó színes textilek régebben a házak fontos kellékei voltak: egyaránt használták őket árnyékolásra, a huzat és a hideg ellen vagy a terek tagolására éppen annak függvényében, hogy milyen évszak jött és mire volt igény az otthonokban. Az ún. Podpinka például egy, a mennyezetről hullámokban leomló drapéria, amely segít abban, hogy a belmagasság alacsonyabb legyen, ezáltal hamarabb felmelegedjen a szoba a téli időszakban. Az „épületek ruháit” a Centrala stúdió és Alicja Bielawska dokumentációkkal és kortárs drapériákkal idézte fel, 2021-ben a Londoni Design Biennálén képviselték vele Lengyelországot, majd idén a BIO27 kiállításán is szerepeltek munkájukkal.
New York város önkormányzata ennél gyakorlatiasabb megoldást választott a betondzsungel lakásainak hűtésére. A Cool Roofs kezdeményezés célja, hogy a város lakóépületeinek fekete lapostetőiből minél többet fehér fényvisszaverő festékkel fessenek át, ezzel a viszonylag olcsó és könnyen kivitelezhető megoldással mérsékelve a lakások átmelegedését. A beavatkozás a forró nyári napokon akár 30%-kal csökkenteni tudja a hőmérsékletet az épületekben, ezáltal pedig a légkondicionálók használata is jelentősen visszaszorulhat. Az elv egyébként nem ismeretlen a világ más tájain, a mediterrán térségekben például sok fehérre festett házzal találkozunk, melyek ugyanezt a célt szolgálják.
A napenergiára támaszkodó világ víziója
2021-re a napenergia vált az elektromos áram legolcsóbb forrásává globális viszonylatban, éppen ezért egyre több tervező kutatja, hogyan lehet a megújuló energiaforrások ezen típusát egyre elérhetőbbé tenni és a hétköznapokba ültetni az élet minden területén a lakhatástól a textiliparon át az agrár- és élelmiszeriparig. Már a designsajtó is a mezőgazdaság jövőjeként emlegeti például az ún. agrovoltaikus rendszereket, melyek által ugyanazon a földterületen egyszerre történhet növénytermesztés és napelemek segítségével villamosenergia-termelés.
Mindeközben olyan spekulatív felvetések is születnek, mint a sötét város ötlete a holland SUB office építész stúdiótól, amely egy közvilágítás nélküli urbánus környezetet vizionál. A sötét város közterületein a fény csakis a nap, a hold, a csillagok és az otthonokból és boltokból kiáradó mesterséges fényforrások által érhető el. A terv szerint egy sötét város utcáiban fényvisszaverő felületek lennének, és az épületek tervezésekor a sötétséggel mint alkotótényezővel számolnának.
Az ipari beruházások és a várostervezés spekulatív víziói között húzódó spektrumon sorra jelennek meg a nemzetközi tervezők termékötletei, amelyek a napenergia technológiáját hozzák közelebb hozzánk. Kevesen tudják, de a napenergiához kapcsolódó technológiák kutatásának egyik úttörője a magyar származású Telkes Mária volt, akit felfedezései és szabadalmai miatt „Sun Queen”-ként emlegettek Amerikában. Eleanor Raymond építésszel közösen tervezett házuk, a Dover Sun House az egyik első kísérlet volt 1948-ban a napenergiát hasznosító lakóépületek építésére.
Habár Telkes felfedezései óta a napenergiát már jóval több területen és hatékonyabban alkalmazzák, a Solar Biennale szervezői, Marjan van Aubel és Pauline van Dongen szolár designerek szerint az áttörést még nem értük el, elérhetőbbé kell tenni a technológiát a társadalom számára. Pauline van Dongen erre törekszik az általa kifejlesztett Suntex textillel, amely az épületek homlokzatára applikálva a nap energiájának hasznosításával elektromos áramot generál.
A vízálló anyag a tervező víziója szerint sátrak, napernyők, függönyök vagy medencetakarók alapanyagaként könnyedén hasznosítható, sőt, akár teljes épületek beborítására is alkalmas lehet, hiszen egyszerűbb velük tervezni, mint a hagyományos szolár panelekkel, elterjedésük pedig jelentősen formálhatná a 21. századi városképet és építészetet.
A szolárpanelek és a textilek kapcsolatát kutatta az Aalto Egyetem néhány kutatója is, akiknek a Sun-powered Textiles című kollekciójukkal az idei Határtalan Design kiállításon is találkozhattunk. A csapat olyan ruhadarabokat tervezett, melyeken a vékony napelem panelek nem a ruhák felületén található, hanem a lazán szövött felső textilréteg alatt helyezkednek el. Tesztjeik szerint a kívánt mechanizmus így is működik, a panelek képesek az energiatárolásra, a pulóverek pedig az általában sci-fi jelmezeket idéző tech-ruhadarabokkal ellentétben a könnyen viselhető, hétköznapi viseletek érzetét keltik. A csapat szerint a technológia egyelőre a sportruházat terén lehet a legpraktikusabb, ahol a pára és a hőszabályozásban is szerepet játszhatna az így létrejött energiaforrás.
Borítókép: Mirka Laura Severa, Solar Views (The Visitor), 2021, Het Nieuwe Instituut
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
