2015-ös felújítása óta nem csupán klasszikus piacként, hanem közösségi térként is funkcionál.
1897. február 16-án egyszerre öt vásárcsarnok nyitott meg a fővárosban, köztük a 258 állandó és 64 ideiglenes árusítóhelyet biztosító Klauzál téri létesítmény. A 123 éves épület 2015-ös felújítása óta nem csupán klasszikus piacként, hanem közösségi térként is funkcionál.
„Mint általában a művelődés haladása újabb és újabb, előbb nem ismert igényeket szül, úgy a főváros hirtelen megnövekedése és mesés fejlődése folytán a modern közszükségleteknek egész sorozata állott elő, melyeknek kielégítésére minden rendelkezésre levő vagyoni és szellemi erővel törekedni kell. […] Ilyen érett közszükségletté vált immár az élelmezési vásárcsarnokok intézményének a meghonosítása, a mitől 1/2 millió lelket számláló fővárosunk egészséges és lehetőleg olcsó élelmezése függ” – olvasható a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1889-es, vásárcsarnokokról szóló jelentésében.
A fejlődő és gyarapodó Budapesten 1897. február 16-án egyszerre öt vásárcsarnok nyitotta meg kapuit a vásárlók és termelők előtt, összesen 2600-nál is több árusítóhellyel.
Az új fővárosi élelmiszerellátó hálózat a mai Fővám téren álló I. számú Központi vásárcsarnok mellett négy kerületi „fiókpiaccal”, a II. számú Rákóczi téri, a III. számú Klauzál (1907-ig István) téri, a IV. számú Hunyadi téri és az V. számú Hold utcai csarnok kezdte meg működését. „Vajjon ki ne bosszankodott volna már azért, hogy fagyos, sokszor lucskos, sáros, esős időben volt kénytelen a nyílt piaczokon csatangolni. Valóságos palotákban foly ezután a vásárlás” – írta az Ország-világ 1897. februári száma az új csarnokokról, amik nyugati, elsősorban németországi példák alapján épültek.
A historizáló stílusú Klauzál téri épület az egykori piac mellett, az 1872-ben épített, de másfél évvel később leégett István téri színház helyén létesült. A négy házhely összevonásából megszületett, szabálytalan alakú telken 1893 és 1897 között zajlott az építkezés. A terveket a Fővárosi Mérnöki Hivatal, a dokumentumokon szereplő aláírások szerint Lechner Lajos, Krátky János, Heuffel Adolf és Máltás Hugó készítette, a munkában Kommer József is részt vett – olvasható az Urbface oldalán. Az építkezés Klunzinger Pál vezetésével zajlott, Felföldy Dániel végezte a kőműves, a bécsi székhelyű Waagner R.F. vállalat pedig a vasszerkezeti munkákat. A csarnok belső burkolatait a Zsolnay gyártotta. „A csarnok éjjeli világítása villanynyal fog történni s vízvezetékekkel és csatornázással fog elláttatni. A tűzbiztonsági felszerelésekről kellő gondoskodás történt. Az egész csarnokban összesen 258 állandó és 64 ideiglenes, különböző nagyságú árúhely terveztetett” – számolt be a III. számú vásárcsarnokról a Fővárosi Közlöny 1894. júniusi száma.
Az eredetileg több mint 3500 négyzetméter alapterületű csarnoknak két bejárata is van: az Akácfa utca felőli bejárat egyenesen a piactérbe nyílik, a Klauzál térről pedig a vásárcsarnokkal egybeépített bérház átriumszerű udvarán keresztül, egy gyalogos- és kocsiút vezet az épületbe.
A négyszintes, körfolyosós, U alakú házba összesen 14 lakást terveztek, a befolyt bérleti díjat a standok és az élelmiszerárak csökkentésére kívánták fordítani.
„A vásárcsarnokok úgy a főváros fogyasztóira, mint a vidék termelőire nézve nagy előnyöket fognak nyújtani. A főváros közönsége mindenekelőtt azzal nyer, hogy élelmi czikkeit ezután nem kell külön, egymástól szétszórt, nyílt piaczokon összeszedegetnie, mert a vásárcsarnokban – mint jól berendezett kamrában – minden czikket együtt talál, amire a háztartás czéljaira szüksége van” – olvasható a Köztelek 1897. januári számában. A cikkben megjelent „Utmutatás” ismerteti az árusításhoz szükséges tudnivalókat is, a vásárra jutás módját, az ellenőrzést, a helybér-szabályzatot, valamint a vidéki termelők piacra jutásának lehetőségeit. Az árusító helyért fizetett helypénz az áru természete szerint változott, a húsok és borok árusítására alkalmas placcért „négyszögméterenként” egy napra 25 koronát, míg a zöldségfélék esetében 8 koronát kellett fizetni.
1911 és 1941 között a 2-es villamos még nem a ma megszokott vonalon szállította utasait, hanem a Keleti pályaudvar és a Dózsa György út között – meglehetősen kacskaringós úton – közlekedett, egyik megállója pedig a Klauzál tér volt. Így nem csupán az időjárás szeszélyeit kerülhették el a vásárlók, hanem a nagybevásárlás utáni hosszas cipekedést is.
A csarnokot és a bérházat 1945 után államosították, az épület 1985-ig megőrizte funkcióját – ekkor egy nagyobb volumenű felújításon esett át.
A Lechner Tudásközpont tervtárában őrzött rekonstrukciós terveket Kovács Sándor készítette, a kivitelezést a Szövetkezeti Tervező és Beruházó Vállalat, valamint a Kereskedelmi Építő- és Szolgáltató Vállalat végezte. A létesítmény Skála Csarnok áruházként folytatta működését, a standok száma és a termékek mennyisége jelentősen lecsökken, miközben az árak drágultak. Az újabb szolgáltatások – mint a kulcsmásolás vagy cipészet –, a műszaki üzletek, sőt az éjszakai nyitva tartás sem kárpótolta a vevőket a megfelelő mennyiségű friss áru, a parkolóhelyek és az árurakodásra alkalmas tér hiányáért.
A 2000-es évek végére a Klauzál téri csarnok ismét felújításra szorult, több helyen beázott, a tetőszerkezet életveszélyes állapotba került.
A munkálatok 2014-ben kezdődtek Kun Zoltán tervei alapján, a kivitelezést a LAKI Épületszobrász Zrt. végezte.
A műemléki védettséget élvező épület értékeinek – homlokzatának, tartószerkezeteinek és nyílászáróinak – és szerepének megőrzése elsődleges szempont volt. A 7000 négyzetméteresre bővített csarnok belső tere esett át a legjelentősebb változásokon, a kiszolgáló tér új külsőt kapott, miközben az épület eredeti szerkezete megmaradt. Alapos felmérést követően szakaszonként bontották vissza és építették újra a fából és acélból készült tetőszerkezetet, emellett a csarnok hő- és füstelvezetése is megújult. Egységes arculatú, 50-150 négyzetméteres üzlethelyiségeket alakítottak ki, a földszinten az 1000 négyzetméteres Spar mellett több mint 20 asztal áll az őstermelők rendelkezésére.
A tágas, világos csarnoktér 1987-ben létesített galériája is újjászületett – a földszinti üzlethelyiségeket üveggel fedték be, így a galériáról a látogatók új nézőpontból kukkanthatnak be a kolbászok és sajtok közé. Az új szintre mozgólépcső és „panorámalift” is vezet, az áruellátást 5 további lift biztosítja. A pinceszinten az árurakodó tér mellett raktárakat is kialakítottak. A közel egy évig tartó munkálatok során nem csupán a kerületi lakosok, hanem a turisták szempontjait is figyelembe vették. A megújult, egészen este 10-ig nyitva tartó csarnok nem csupán a gasztronómia igényeket kívánja kielégíteni, közösségi térként is funkcionál – többek között otthont ad az Antik Placc régiség- és designvásárnak is, valamint az emeleten helyet kapott a VII. kerületi önkormányzat ügyfélszolgálati irodája is.
A rekonstrukcióból a csarnoképülethez kapcsolódó bérház sem maradt ki, külön megbízás keretében az udvar és a homlokzat is megújult. Korábban az udvarban üzemelő pavilonokat a lakók kérésére megszüntették, emellett a csarnok zajának kizárására üvegtetővel választották el a körfolyosót. A 2015 októberében megnyitó, új Klauzál téri vásárcsarnok több elismerésben is részesült, elnyerte a Grand Prix Casalgrande Padana nemzetközi építészeti pályázat első díját – a Casalgrande kerámia anyagainak legcélszerűbb alkalmazásáért –, emellett felkerült a Lonely Planet 2016-os, legizgalmasabb látnivalókat bemutató listájára is.
Az elmúlt másfél évtizedben nem csupán a Klauzál téri csarnok született újjá. 2003-ban a Fehérvári úti és a Batthyányi téri létesítményeket, 2014-ben a Hold utcai, ma már Belvárosi Piac néven működő vásárcsarnokot, 2018–2019-ben pedig Győrben a Herman Ottó utcai csarnokot újították fel. Jelenleg a IV. számú, Hunyadi téri, rekonstrukciója zajlik. Újpest új vásárcsarnokot kapott az egykori piac helyén, a kulturális központként is működő épületet 2018 nyarán adták át a nagyközönségnek.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
