Fotogén kilátó a Naplás tó fölött a Robert Gutowski Architects tervei alapján.
A Naplás tó és környéke a 2016-os Tér_Köz pályázat segítségével újult meg, a 16. kerületi Önkormányzattal közös projekt keretében. A tó mellett futó bicikliúton, pihenőhelyeken és büfén kívül a szomszédos akácerdőben kilátó is épült, ahonnan nem várt panoráma nyílik nem csak a tóra, de a távolai hegyekre is. A Pilisi Parkerdő gondozásában álló területnek máris kedvelt célpontjává vált a rafinált szerkezet, amelyet a népnyelv a piacon „cinkotai ferde toronynak” nevez.
A Rákoskeresztúr és Cinkota között elhelyezkedő Naplás-tó ökológiai szempontból a főváros egyik legértékesebb területe. Budapest legnagyobb állóvize 1978-ban a Szilas-patak felduzzasztásával jött létre a patak áringadozásainak kezelésére. A tavon kívül annak közvetlen környezete a Cinkotai parkerdővel és a Szilas-patak menti láprétekkel együtt – összesen mintegy 150 hektár – 1997 óta természetvédelmi terület, a Budai Tájvédelmi Körzet után a főváros második legnagyobb természetvédelmi területe. Amellett, hogy rendkívüli gazdagsággal őrizte meg a patak menti láprétek sajátos növény- és állatvilágát, fontos állomás a költöző madarak őszi és téli vonulásakor is. Valaha pecázni is lehetett, de ma nem tanácsos halászni a zavarosban. A beömlő fura dolgok azonban a tó körüli susnyás mélyén csodálatos színekben pompázó absztrakt kompozíciót varázsolnak a vállalkozó kedvű felderítők elé, bizonyítva, hogy sajnos nem mindig csak az szép, ami hasznos.
A pandémia idején a Tér_Köz pályázat forrásait remekül kihasználó fejlesztés kifejezetten felkapottá vált, Budapest azon ritka helyeiről van szó, ahol még ingyen mosdót is találhatunk. A tó mellett kis domb magasodik, növésben lévő erdővel, amelynek várható felnyurgulását is figyelembe vették a becsapós geometriájú kilátó magasságának meghatározásakor.
 Fotó: Zöldi Anna Fotó: Zöldi Anna |
Való igaz, a háromszög alapú, háromszögekkel határolt, 27 méter magas torony bizonyos szögekből látszatra ferde. Dőlése tudatos tervezői döntés eredménye, ugyanis a „turisztikai látványosság” mint hívószó gyakran elhangzott a megbízás során. Kinek mi ugrik be e fogalom hallatán – a tervezőknek történetesen a pisai ferde torony, így a vizuális illúzió nem pusztán a véletlen műve. A szerkezet azonban ennél szellemesebb összefüggéseknek engedelmeskedik. Bár izgalmasabb lenne a megfejtést az olvasóra bízni, mégis adunk némi támpontot. A torony alapja és teteje két, egymáshoz képest 180 okban elforgatott háromszög, melyek egymásra vetítve egy hexagramot rajzolnak ki. A hexagram szimbolikája nem idegen sem a tervezők gondolkodásától, sem a kilátó funkciójától – a tér három irányát sűriti magába: fent-lent, jobbra-balra, előre-hátra. A függőlegesen egymástól 27 méter távolságra elhúzott háromszögek között adódó palástfelületek újabb háromszögek, amik síkban ki-be dőlnek a függőlegestől – a többi már ábrázoló geometria.
Az eredetileg kezeletlen vörösfenyőből tervezett, ám költségmegtakarítási okokból végül felületkezelt lucfenyőből kivitelezett szerkezet tervezése három lépcsőben történt. Kezdetben volt a szabadkézi skicc, abból született az építészeti modell, melynek alapján pontos CNC modell készült. Ennek adatait küldték ki Ausztriába, ahol a ragasztott fa elemeket méretpontosan, csavarlyukakkal együtt legyártották; a kivitelező, a Prédikálószéki-kilátót is építő Fitotron System Kft. a helyszínen, mint a lego-elemeket, már „csak” összerakta.
A geometriából többek közt az is következik, hogy a csomópontok erősen 3D-sek. A főtartók keresztmetszete például szabálytalan ötszög, a közbenső szintek alaprajza pedig mind eltér egymástól (lehet találgatni, milyen síkidom adódik a vázolt helyzetből, megfejtés a cikk végén – a nyertes jutalma viszont csak a siker öröme). A megépült tornyot körbejárva, az hol szilárdan áll a lábán, hol határozottan dől valamelyik irányba, hogy aztán újra visszanyerje stabilitását.
A látszóbeton alapon nyugvó faszerkezet legfőbb erénye az aránya – nem csupán az olcsó szójáték mondatja a dicséretet. Sokunk kilátó-élménye sűrűsödik a szűk és meredek lépcsők, a kikerülhetetlen szembejövők, a falon tapogatódzás – még jó, hogy közel van – és hasonló, a klausztrofóbiát a tériszonnyal házasító tapasztalatok gazdagságában. Nos, itt ennek nyoma sincs: rendkívül otthonos a feljutás a 21 méter magas legfelső platóra, amely út során nemcsak a fény-árnyék játékok fotogén látványa szórakoztat, de a kint-bent, fent-lent dimenziói is barátságossá szelídülnek.
 Fotó: Zöldi Anna Fotó: Zöldi Anna |
A titok egyrészt valóban a jól eltalált arányokban rejlik (a 2m+sz csodája élőben!), másrészt a toronytestbe illesztett, önálló, hatszög alaprajzú lépcsőmagban. A középen kiszélesedő, háromszög alaprajzú lépcsőkarok lehetővé teszik, hogy a szemben haladók kitérjenek egymás elől, a lépcső áttört, teljes magasságú oldalfala pedig plusz biztonságérzetet ad. A torony palástja és a „lépcsőház” fala közti folyosó, illetve áramló tér a geometriából adódóan mindig más alakot ölt, de ne fokozzuk tovább az ábrázoló zh-ba illő elvárásokat – érdemes személyes tapasztalatot szerezni a három- és hatszögek cinkotai birodalmában. Nincs közel, még bringával sem, de fentről meglepően tágas perspektíva nyílik, a legfelső szint is kellően védett kialakítású, és a ravaszul szerkesztett lépcsőnek köszönhetően nemcsak a külvilág felé fordulásra ingerel, hanem kényelmes könyöklésre is, befelé, az orsótér felé.
Az már csak hab a tortán, hogy a lépcső nem támaszkodik a földre, függ a szintek és tartók között, miközben maga is merevíti a szerkezet vázát. De ezzel már az ábrázoló geometria felől a statika irányába billent a cinkotai ferde torony vizsgálata, úgyhogy itt abba is hagyjuk – a többi egyéni házi feladat. Kedvcsinálóul pedig itt a megfejtés a közbenső szintek problematikájára: hol szabálytalan, hol szabályos hatszög alakúak!
Tervező: Robert Gutowski Architects
Tervezés és kivitelezés: 2015-2021
A teljes képekért kattints a galériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
