Természet és kultúra találkozása fában, vakolatban

Berlini építészek terve a Zöld-foki szigetekre.

• Szöveg: Octogon
• Fotó: A Heim Balp Architekten jóvoltából
• Olvasási idő: 1 perc

A berlini Heim Balp Architekten által tervezett Casa d’Poço a Zöld-foki szigetek egyedi kulturális és természeti jegyeit tükrözi, miközben sokoldalú, többfunkciós, lakó, kulturális és vendéglátási igényeket egyaránt kielégítő teret hoz létre, amely a helyi közösség életformájában gyökerezik.
 

A ház kulturális, lakó- és vendéglátó tereket foglal magába. Az alsó szinten, a helyi kulturális eseményekre nyitott közösségi tér található, az emeleteken állandó és ideiglenes tartózkodásra szolgáló apartmanok várják a látogatókat. A belső udvarban közös külső konyha és hosszú padok sorakoznak a buja növényzettel telepített erkélyek között, ahol a lakók védett közegben gyűlhetnek össze. 

A Heim Balp Architekten társalapítója, Michael Heim így jellemzi a házat:

„A Casa d’Poço mind esztétikáját, mind funkcióját tekintve az őt körülvevő kontextusban gyökerezik – a változatos éghajlat, buja természet, élénk kultúra, összességében egy végtelen gazdagsággal megáldott föld értékeiben. A design nemcsak ünnepli ezeket az értékeket, hanem (újra) összekapcsolja a helyieket és a látogatókat a Zöld-foki-szigetek természetével és kultúrájával, elősegítve az összetartozás, a büszkeség és a közösség mélyen gyökerező érzését.”

Az ötemeletes épület homlokzata a szigetcsoport São Vicente és Santo Antão szigeteire, valamint azok jellegzetes kulturális és környezeti jellemzőire reflektál. São Vicente szigete a helyi karnevál központja, a függőleges fa lamellás árnyékolókkal kialakított utcai homlokzat ennek a kavalkádnak háttere és díszlete is egyben. A sziget jellegzetes kőépítészetéhez képest a térbeli fa árnyékolók barátságosabb képet mutatnak, a mahagóni fából készült mozgatható panelek védelmet nyújtanak a nap és a hő ellen.

A teraszosan kialakított udvari homlokzat a szomszédos Santo Antão sziget buja növényzetére, a meredek hegyoldalban kialakult vízgyűjtő platóira utal. A teraszokon elhelyezett, gabonával és kukoricával beültetett edények a megművelt tájat idézik, az esővíz vízesésként zúdul alá a teraszokon, összegyűjtve pedig locsolásra szolgál a szárazabb éghajlatú szigeten. 

A konstrukció más elemei is kapcsolatban állnak a helyi hagyományokkal és környezeti feltételekkel. Az erős napsütést a lapostetőn elhelyezett napelemek hasznosítják, az épülethez toldott ablaktalan, vakolt falú lépcsőtorony pedig az öt szint természetes átszellőzését biztosítja a benne kialakuló huzat révén. A Casa d’Poçóban a publikus és privát szféra, a természet és a kultúra kommunikál egymással, és mindez a zöld-foki identitás jegyében, melynek alapja a mélységes közösségi érzület, amit ez a ház ápol és ünnepel.

Forrás: sajtóanyag