Együttes munka, közös eredmény

Balatonfüred Ófalu fejlesztése

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Szentendrei Antal, Varga Tamás DLA
• Olvasási idő: …

Az utóbbi évek városfejlesztési elképzeléseinek megvalósításával Balatonfüred méltán kapott szakmai elismeréseket. A Hild-díjas települést minden évszakban rengeteg pihenni vágyó turista keresi fel. A vasúton túli Ófalu fejlesztésének terveit Varga Tamás DLA Ybl-díjas építész, egyetemi docens és tervező csapata készítette el. A közel tizenöt éves munka állomásairól, az építészeti szándékokról és az átadás előtti tapasztalatokról beszélgettünk.

Balatonfüred városszerkezetére jellemző, hogy a vasútvonal térben és funkcionalitásában is két részre bontja, az úgynevezett alsóvárosra és felsővárosra. Ez a kettészakadás mindig is jellemezte a települést, melynek intézményi központja a felső városrészben volt. A református templom előtt helyezkedett el egykor a Községháza, mellette a Járás Bíróság. Ez volt az úgynevezett Ófalu, melynek Kossuth utca – Alsó köz – Somogyi utca – Segesdy utcák által határolt egybefüggő kisvárosi tömbjének megújítására készített a csapat terveket.

Miért éppen ezt a területet választottátok? 

2009 nyarán egy eső utáni augusztusi reggelen Balatonfüred Ófalu főutcáján bandukoltam, amikor végre megjött a felismerés, hogy mi is legyen az őszi szemeszterben, az új tantervben először induló Kiskomplex című tantárgyunk tervezési helyszíne. Ott és akkor megvolt a gondolat, mely azután szélsebességgel haladt tovább és gyűjtötte magába a további szereplőket és a további teendőket. Már a tanév első közös, hallgatói prezentációja során érzékelhető volt, hogy nem akármilyen területhez nyúltunk. A félév során a tervező csapatok egymást inspirálva haladtak a megismeréstől a konkrét csoportos, majd egyéni beavatkozások megtervezéséig. A szemeszter vége kiváló minőségű tervek prezentálásával zárult. A tervekből kiadványt szerkesztettünk, a hallgatói munkákat Balatonfüreden egy kiállítás keretében mutattuk be, amely a helyi lakosság és a szakmai közönség részére a kortárs építészet megismertetését is szolgálta. A településen a történelmi reformkorban eredeztetett gondolatok és építészeti szándékok meghatározó jelenléte sokáig megakadályozta a kortárs építészet megjelenítését. 

Fantasztikus volt látni a kiállításon a hallgatók arcán a büszkeséget, sikereik megélését, de fontos volt a város vezetőinek és a megjelent építészeknek az elismerése is. A közös munka közös eredményt hozott.

Miként lesz egy egyetemi feladatból a megvalósulást elősegítő, konkrét tervezési feladat?

A következő szemeszterben a tanszékünk megbízást kapott az Önkormányzattól egy, a tervezési területre vonatkozó HÉSZ építészeti alátámasztó munkarészének elkészítésére. Az előző félév több hallgatóját is sikerült még ebbe a munkafázisba bevonni. Az elkészült terv lett az alapja minden olyan pályázati anyagnak, melyet az Önkormányzat a megvalósításhoz állított össze. 
 

2019-ben, tíz évvel az első terveink elkészülte után végre sikerült megteremteni az alapokat, nem csak anyagilag, hanem a kitelepítésekkel, kisajátításokkal, a telkek földhivatali rendezésével. A végleges tervezési programot egy újabb tanulmánytervben rögzítettük. Az építési engedélyezési és kiviteli tervek elkészítését a tanszék már nem tudta vállalni, s a szerzői jogok rendezését követően „magán” tervezőként vittük tovább a projektet, mely azóta a kivitelezés fázisába lépett, s hamarosan átadásra is kerül. 

Hogy indult a tervezési folyamat, milyen módszereket alkalmaztatok, mik lettek a tervezés sarokpontjai?

Az Ófaluban az új és a régi közötti különbség nagyon látványos volt. A városrész fő, Kossuth utcai oldalain megindult egyfajta állagmegóvási szándék a meglévő épületállományban, de a tömbbelső rendezetlen, látványa kaotikus, állaga leromlott maradt. Megállapítottuk, hogy a város igazi, mai arculatát az egykori településközpont újraépítésével érheti el, mely egy egységes, értékőrző városfejlesztési koncepció mentén valósulhat meg. Az egybefüggő területet különleges városszerkezeti és morfológiai adottságai tették alkalmassá arra, hogy a mai kor igényei szerint alakítva, kortárs városépítészeti és építészeti beavatkozásként újra a település valódi központjává váljon. A meglévő, az elmúlt idők során leromlott városrész rehabilitációjához, a terület újra értelmezéséhez a város(rész) minden történeti rétegének megismerésére és megértésére, valamint a mai igények nagyon pontos meghatározására volt szükség ahhoz, hogy a tervezett fejlesztés valóban értékőrző és érték teremtő lehessen.

A fejlesztésben résztvevőktől munkamódszerünk új szemléletet követelt. A környezetalakítás során alapul vettük a település művészeti, kulturális, építészettörténeti, társadalmi, szociológiai összefüggéseit.

Megfogalmaztuk a fejlesztés célját, kiforrott döntéshozói, tulajdonosi szemléletet kaptunk, leginkább a társadalmi támogatás megszerzése érdekében. Kerültük a gyakori divatszerű stílusok alkalmazását, de a közhelyszerű romantikus elképzeléseket is. Ki akartuk alakítani a település gyökereiből eredeztetett kortárs, lokális – a helyi közösség akarata szerinti – jegyeket tükröző épített környezetet, mely megfelelően tud reagálni a kor „kihívásaira” és igényeire, fenntartható és élhető is egyszerre. Az integrált városfejlesztés folyamatát javasoltuk alkalmazni, melyben a gazdasági szereplők és a lakosság bevonása a kezdetektől nagyon lényeges szempont volt. Ez lett az alapja a közösségi fenntartható fejlesztési stratégiának, melynek során így lehetett leginkább figyelembe venni a helyi sajátosságokat és szükségleteket! A fejlesztésben kiemelt szerepet javasoltunk tulajdonítani a jó minőségű köz- és zöldterületek kialakítására és fenntartására. 

A tömb Kossuth utcai oldala intenzíven, jellemzően zártsorúan beépített, a kisebb-nagyobb hiányok ellenére is egységes kisvárosias képet mutatott. A tömb telkei, azoknak is elsősorban a zártsorúan beépített főutcai traktusa mögött hosszan elnyúló hátsó része szinte üresen, hiányként jelentkezett a körülötte folyamatosan sűrűsödő városi szövetben. A kisvárosi településközpont kialakítása során a belső – nagyon kedvező tájolású – területek feltárására, egy életképes vegyes funkcionális összetételű struktúra létrehozatalára volt szükség. A meglévő területek hatékonyabb hasznosítása, a költséges települési infrastruktúra jobb kihasználásának igénye a tömb belső területeinek besűrítése irányába mutattak. 
 

A beavatkozás természetességét a helyi kultúrához igazodó elemek, módszerek alkalmazása biztosította. 

A kemény tömbszerű beépítés a Kossuth utca felől megmaradt, mely így magába foglalja az intézményi zónát. A Segesdy utcai sarokra kerülhetett a Helytörténeti Gyűjtemény új épülete, melyben helyett kapott egy többfunkciós zenekari próbaterem is. A beépítés egyik generátora lehet az ugyanebben az épületben elhelyezett multifunkcionális tér, mely valószínűleg élelmiszerüzletként fog a jövőben működni. Az új és a meglévő épületek között sikátorok alakultak ki. A tervezési terület Alsó köz felőli sarkára kerülhettek a Járási Hivatal és a Törvénykezési Hely épületei. A tömbszerűség a Kossuth utcában a megépülő új épületekkel a kisvárosi léptékhez igazodóan szépen biztosítható lett. A tömb belső passzázsára a sikátorokon „beszivárogva" lehet bejutni, itt egy gyalogos, hosszanti városi tér szerveződik, melynek mentén a főutcai tömb eddigi hátsó – déli – kertre néző hiátusai részben kiegészülhettek, zöldterületekkel gazdagodva. Az új betüremkedő közterület által létrehozott belső térsor a jövőben intenzív városi, gyalogos forgalommal telhet meg. 

Hogyan tudtátok a több zöld igényét a parkolással összeegyeztetni? Hol és hogyan sikerült elhelyezni a sokféle funkciót tartalmazó épületek előírások szerinti parkolóhelyeit?

A tömbbelsőben a sétány a terület terepadottságait kihasználva jöhetett létre a Kossuth utca felől akadálymentesen megközelíthető formában. Az átlós lejtésből adódóan a sétány szint alá egy fedett, de nyitott oldalfalú parkolót helyeztünk el, mellyel a terület teljes gépkocsi mentesítését meg tudtuk oldani. A lakóépületek gyalogosan a közösségi térről közelíthetőek meg. A parkoló szintjén a terep lejtéséből adódóan kialakult még egy nagy egybefüggő terület. Ezt használtuk fel egy közpark kialakítására. A lakóházak helyének keresésénél a Siskei városrészben kialakult beépítési forma szolgált előképként, így kerültek rá a tömb belsejének ritmusát adó – egykori – telekhatárokra a Siskei beépítéshez hasonlóan a vonalmentén egyensúlyozó házak.

A létrejövő kompozíció új struktúra, de a felfedezett helyi jellege miatt képes hordozni, életben tartani az örökséget. Ezt leginkább a Dr. Meggyesi Tamás által is megfogalmazott elv alkalmazásával lehetett elérni, miszerint egy kialakult településstruktúrában az eredeti telekhatárokat célszerű megtartani.

A telekhatárok a tervezett beépítésben ugyan megszűntek, de a régi telekhatárokra helyezett épületek és azok kontúrja mégis megtartották azokat. A városi szituációban a közparkba helyezett lakóépületek nem elhatárolnak, vagy lezárnak, hanem gyökereiket megtartva, a korábbi telekhatárokon „billegve" szűrőként működnek. Átengedik a Kossuth utca felől a gyalogos forgalmat a Bajcsy-Zsilinszky út irányába és viszont. Átlátást és kilátást biztosítanak a sétányról a Balaton irányába és egymás számára is, nem takarják ki az épületek egymás elől a Balaton látványát a magasabb, emeleti szinteken sem. A tervezett különböző funkciójú és minőségű városi terekre lépcsőkön, zöld rámpákon keresztül lehet le- és feljutni. 
 

Személy szerint hogy értékeled a tervezési és megvalósulási folyamatot?

Hihetetlen az egész folyamat íve, a kezdeti gondolatcsírától – mely azon az eső utáni Kossuth utcai reggelen fogant – a mai napig, amikor folyamatosan adják át a megvalósult épületeket, s lassan az egész elkészül. Természetesen egy tervező építész számára egy ilyen hosszan elhúzódó projekt esetében az a legfontosabb szempont, hogy a tervezett létesítmények funkcionálisan és építészeti megjelenésükben időtállóak legyenek az építési folyamat végeztével, és az azt követő évtizedekben is azok maradjanak. A fent ismertetett tervezési módszer lehet talán ennek leginkább a biztosítéka. Az igazi megmérettetés az átadást követően lesz, amikor a helyi lakosság birtokba veszi a területet, betelepülnek az üzletek, beköltöznek a lakók és évszaktól függetlenül benépesedik az Ófalu új kisvárosi településközpontja, élettel telhetnek meg az új zöld- és közösségi területek.