Erő Zoltán főépítész és Bardóczi Sándor főtájépítész beszélgetett a MÉSZ székházában.
Budapest fejlesztésének irányairól és a nagyberuházásokról beszélt a főváros két új vezető tisztviselője, Erő Zoltán főépítész és Bardóczi Sándor főtájépítész a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában, a MÉSZ Esték rendezvényén. Az estén a Kós Károly terem zsúfolásig megtelt – akadtak, aki be sem jutottak –, a moderátor Krizsán András, a MÉSZ elnöke volt.
„Mindketten gyalog jöttünk. De ezt azért tehettük, mert mindketten Újbudán lakunk” – kezdte egy személyes, ám lényeges szemponttal a MÉSZ Estéken tartott beszélgetést Budapest új főépítésze, Erő Zoltán, utalva a mellette ülő új főtájépítészre, Bardóczi Sándorra. A kérdés pedig azért lényeges, mert mindketten nagyon hasonlóan gondolkoznak Budapest fejlesztéséről:
elsősorban a barnamezős zónákat fejlesztenék, mert ezzel lehetne csökkenteni a belső területek forgalmát, zaját, szennyezettségét.
A „kompakt város” a cél, új lakó- és munkahelyekkel a belváros és agglomeráció közti területeken. Ez koránt sem idealizmus, mint Bardóczi kifejtette, a Feneketlen-tó korábban téglagyári gödör, a Népliget homokbánya, a Városliget mocsár volt, noha most mindháromra szinte történelmi zöldterületként tekintünk. Pozitív példának a barnamezős területek újjáépítésére Erő Zoltán kikötőket nevezett meg, Rotterdamét és Hamburgét. Ám ahhoz, hogy barnáról zöldre váltsunk, a szürkeállományt is meg kell mozgatnunk. Amint a főtájépítész kifejtette, a zöldfelületi intenzitás térképe azt mutatja, hogy a legnagyobb arányban a kertvárosokban csökkent a zöldfelület az elmúlt években (a házak mellé parkolók, medencék, teraszok épültek), ami egyrész meghökkentő, másrészt mutatja, hogy mindannyiunk szemléletén változtatni kell. Ide kapcsolódott az a – már a múlt század 30-as éveiben leírt – felismerés, hogy a fa közmű, például egyetlen, belvárosba telepített fa kétmillió forintba kerül ma, ha szakszerűen csinálják. Bardóczi konkrét példákat is mondott, mennyire nehéz – esetenként lehetetlen – fasort telepíteni egy-egy növény nélküli utcába.
Első feladataként Erő Zoltán az építéssel kapcsolatos ügyekért felelős hivatali réteg újjászervezését nevezte meg. Az új struktúrában négy alterületet emelnek ki: építészet, mérnökség, urbanisztika, tájépítészet.
Erő és Bardóczi egyaránt fontosnak nevezte a TÉR-KÖZ program folytatását és kiterjesztését, hogy további közterületek újulhassanak meg.
Ugyancsak hangsúlyosnak tartják a közösségi építészetet, a civilek bevonását a projektekbe már a kezdeti ötletelés szintjén. Erő Zoltán a Szabadság-híd lezárását és piknikterületté alakítását hozta fel jó példának, és kifejtette, hogy számos kezdeményezés kizárólag alulról jöhet, mert
„elképzelhetetlen, hogy akár a legempatikusabb, legtájékozottabb kormányzati think-tank fejéből kipattanjon az ötlet: Mi lenne jó a budapestieknek? Zárjuk le a Szabadság-hidat! És mit csináljanak ott? Jógázzanak!”
Azért, hogy helyi ügyekben helyi döntés születhessen, vagyis érvényesüljön a szubszidiaritás elve, megújítani készülnek a kerületi önkormányzatokkal való együttműködést. Az egyik ilyen pilot projekt a Városháza park megújítása lesz.
Nagyjából a beszélgetés második felében a budapesti nagyberuházások kerültek elő. Noha Erő Zoltán számára egyértelmű, hogy a következő években az állam lesz a legnagyobb fővárosi beruházó, az új feladatkörében nem feltétlenül ezek a projektek lesznek a középpontban, részben mert a hatáskörük nem terjed ki a szabályoknak megfelelő, jogerős keretek közt folyó építkezések felülbírálatára, jelenleg tervtanács sem működik Budapesten.
A Várban folyó fejlesztésekről Erő hangsúlyozottan magánemberként mondott véleményt: nem tartja szakmailag megalapozottnak, továbbá „a pénzt, amit a Lovardára fordítottak, Budapest eklektikus épületeire is költhették volna, ha nem is lakóházakra, de például az Iparművészeti Múzeumra, ami valóban egyedi értéket képvisel”. Ugyanakkor mint főépítész csak annyit mondhat, hogy
„az állam a saját telkén azt épít, amit akar”.
A Liget ügyében elismételték, hogy ami nem kezdődött el, nem fog megépülni, sem a Nemzeti Galéria, sem a volt Közlekedési Múzeum, illetve a Vágó testvérek színházának visszaépítése. Bardóczi kijelentette, hogy ez a Városligeti Építési Szabályzat módosítását vonja maga után, amely fővárosi feladat.
Jó együttműködésre számítanak a kormány által néhány hete létrehozott Budapesti Fejlesztési Tanáccsal, kulcsfontosságúnak tartják a tanács élén álló Vitézy Dávid Budapest iránti elkötelezettségét.
„Az újonnan kinevezett szakemberek nem titkolták sem esetleges hivatali korlátaikat, vagy információhiányukat, ugyanakkor határozottan képviselték szakmai véleményüket – foglalta össze az est benyomásait a MÉSZ honlapja. – A két, gyakorlati tervezői tapasztalattal bíró építész józan, kompromisszumképes, ugyanakkor elsősorban a szakmaiságot szem előtt tartó hozzáállása azt ígéri, hogy a most induló projektekben – legyenek azok állami, vagy magán fejlesztői kezdeményezések – az építész szakmák szempontjai az őket megillető helyre kerülhetnek.”
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
