A BIG és a Vikár és Lukács Építész Stúdió I. helyezett terve a Magyar Természettudományi Múzeum új épületére kiírt pályázaton

Az építészeti tervpályázatot a Magyar Természettudományi Múzeum debreceni kiállítóépületére írták ki. Az I. helyezett pályázatot a tervezők leírásával mutatjuk be.

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: 3 perc

A múzeum mint ökoton: Ahol a világok ütköznek

A „Debrecen 2030” fejlesztési program keretében a Magyar Természettudományi Múzeum Budapestről Debrecenbe költözése egy mérföldkő a város kulturális és tudományos életében. A kezdeményezés célja, hogy Debrecen a kelet-magyarországi régió meghatározó központjává váljon, elősegítve a gazdasági fejlődést, a közlekedési hálózatok bővítését, és az oktatás, kultúra és a városfejlődés fellendülését. A múzeum áthelyezése meghatározó szerepet tölt be ebben a vízióban, egy innovatív otthont teremtve a kiállítások, a tudományos kutatás és a közoktatás számára.

Debrecen az Alföld szívében helyezkedik el, amely Magyarország legnagyobb és leglaposabb földrajzi térsége. Ez a hatalmas síkvidék, amelyet gyepek, mezőgazdasági területek és vizes élőhelyek tarkítanak, nemcsak a tájat, hanem a régió kulturális identitását is meghatározza. A Természettudományi Múzeum a Nagyerdőben kap otthont, amely Debrecen zöld szíveként funkcionál. Az új múzeum a Kulturális Park részeként, más rekreációs és tudományos létesítményekkel együtt elősegíti a természeti környezet és a közösség mélyebb kapcsolatának kialakulását.

A Magyar Természettudományi Múzeumot egyedülálló ökoként képzeljük el – az épített és a természeti környezet találkozási felületeként. Nem teljesen mesterséges, se nem tisztán természetes, a múzeum organikusan simul környezetébe. A földből kiemelkedő, égetett fa panelek lágy ívekbe formálódnak, az erdő természetes folytatásaként, elmosva a határt építészet és vadon között. Az őshonos növényekkel borított zöldtető beporzókat vonz, menedéket nyújt a városi élővilágnak, és hozzájárul a helyi biodiverzitáshoz. A dombként megformált épület az Alföldön páratlan panorámát nyújt a fák lombkoronája és a városi táj fölött, egyedülálló, immerzív élményt hozva létre Debrecen közösségi terében – ajándék a város és polgárai számára.

Három, a program funkcionalitása mentén szerkesztett sugarasan megnyíló szalag fonja össze az épületet a természeti környezettel, átölelve a központi teret, ösztönözve a kapcsolódást és a tér dinamikus áramlását. Elhelyezkedésük tudatos kialakítása révén harmonikusan illeszkednek a környezethez, reagálva természeti adottságaira, minden irányból – a városi szövetből, az erdőből, a közlekedési csomópontból és a kultúrparkból – megteremtve a harmonikus integrációt a környezettel.

A kiállítóterek, rendezvénytermek, irodák és műhelyek egy nyilvános központi térben futnak össze, ösztönözve a találkozásokat, a közösségi interakciót és elmosva a határokat a különböző funkciók és felhasználói csoportok között. A domb formáját követve a kiállítóterek változatos belmagasságot kínálnak, lehetővé téve a különféle tárlatok befogadását a monumentális műtárgyaktól az immerzív installációkig. A belső és külső terek szoros kapcsolatban állnak egymással, így a kiállítások a környező tájba is kiterjeszthetők, míg az átmeneti zónák rálátást biztosítanak az erdőre, pihentető pillanatokat kínálva az immerzív élmények között. A városi környezet és az elsődleges déli érkezési pont felé néző két tájépítészeti tér különböző funkciót alkot: az egyik hívogató bejárati teret, míg a másik egy funkcionális logisztikai udvart hoz létre. Az erdő felé nyíló terek a kiállításokat a természettel összekapcsolva mélyítik el a látogatók és a környezet közötti kapcsolatot.

Tudatában annak, hogy a múzeum építése elkerülhetetlen környezeti hatásokkal jár, a tervezés alapelve a természetvédelem iránti mély elkötelezettség, amelynek célja, hogy a helyszínt jobb állapotban hagyjuk, mint ahogyan azt átvettük. Az eltávolított elemek helyreállítása magasabb ökológiai és közösségi értéket teremt, ezzel szolgálva az embereket és a természetet. A múzeum faszerkezete és helyi eredetű, égetett fa panel homlokzata csökkenti az építés karbonlábnyomát. A tájba szervesen illeszkedő, részben a földbe süllyesztett kialakítás a talaj termikus tömegét és a zöldtetőt hasznosítva, biztosít stabil beltéri klímát, és csökkenti a fűtési és hűtési energiaigényt. A megújuló energiarendszerek – köztük geotermikus hőszivattyú rendszer, valamint a fotovoltaikus panelek – fedezik a fenntartó energiaigényt, garantálva az alacsony szén-dioxid-kibocsátást és a hosszú távú fenntarthatóságot.