A Csend háza

BigSEE-díjas Mátraverebély-Szentkút legújabb épülete.

• Szöveg: Détári György DLA
• Fotó: Benke Péter
• Olvasási idő: …

A kegyhely legújabb egysége, egy elvonulásra alkalmas lelkigyakorlatos ház a Borbás Péter vezette Borbás Építész Műterem Kft. tervezése nyomán valósult meg. Az épület, melyet az OCTOGON magazin 174-es (2022/2-es) lapszámában mutattunk be, 2023-ban elnyerte a BigSEE építészeti díját vallási épület kategóriában. 
 

Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhelye többszáz éves múltra tekint vissza. A 12. században Szűz Mária jelenése nyomán fakadó forrás a mai napig hívek ezreit vonzza hazánkból és a határokon túlról a test és lélek szomjúsága csillapításának reményében. A hely szentségét ferences szerzetesek őrzik, és számos épületet emeltek az évszázadok alatt.

A szentkúti völgy mélyén áll a 18. században felszentelt Nagyboldogasszony kegytemplom, a hozzá kapcsolódó rendház és zarándokszállás épületeinek sora. A völgy oldalában a 19. és 20. század alatt búcsús szállások sora épült, amelyek idővel elavultak, pusztultak, többük állaga miatt lebontásra került. 2014-2015-ben a kommunista diktatúra éveiben méltatlanul lepusztított épületek megújultak és a zarándokok, látogatók rendezett fogadására további épületek készültek Nagy Tamás tervezésében: a fogadóépület, a támfalba rejtett lourdesi-barlang és a zarándokszállások.

A kegyhely elvonulásra vágyó zarándokai számára létesült 2021-ben, Borbás Péter tervezésében a Csend háza mint lelkigyakorlatos ház. Az itteni imádságos elvonulás az egyén és a közösség lelki épülését szolgálja. A kegyhely a völgyfőben, az erdő és a művelt földek határán fekszik. A patak partján és a hegyoldalakban már kevés a hely, ahova a természet bolygatása nélkül épület emelhető. A ház így a völgy déli lejtőjén elbontott búcsús szállások helyére került.
 

A keresztutat kísérő terméskő támfal, a belőle emelkedő stációk és a kicsiny Kálvária-kápolna mellett egyedüli épületként áll a völgy ezen oldalán. A meglévő plató szerencsés fekvése a szemlélő horizontja fölé emeli az épületet a dombhát és a rengeteg határára rajzolva azt. 

A Csend háza a keresztút vonulatából kiforduló támfalak hálózatában és anyagában találja meg támaszát. A kőfalak lábazattá és nyitott színné emelkednek szerves és visszafogott alapot adva az épületnek; a terepbe simuló ösvény mentén vezetve az érkezőt a megbúvó bejáratig. Az első benyomást így nem zavarja meg emberi léptékre bomló részlet, csak a tájba illő léptékű felületek kompozíciója érvényesül.
 

A felépítmény egyszintes, puritán test, ami a februári erdőben személve szinte észrevehetetlen. A lehullott avar tört, rózsás színét felvevő falak beleolvadnak az erdő árnyékába, a törzsek rendjére reflektáló, magasságukban hullámzó álló lamellás fa árnyékolókkal. Ez a vertikális rend visszatérő motívumként utal a völgyben fekvő együttes elemeire, miközben a nyílások és tömör felületek előtt egyaránt elfutó struktúra árnyékai a fakoronák sötétjével csengenek egybe. A tető nem képez látható felületet a nyílások felett, egyetlen határozott, karcsú vonalat rajzol ki a szegésével.
 

Belépve minden világos a szó képletes és tényleges értelmében is. Az alaprajzi szerkesztés egyértelmű, a három kéttraktusos szárny patkó alakban övezi a hegy felőli oldalról támfallal zárt belső udvart. A rendházakat idéző belső oldali kerengőre fűződnek a helyiségek. Minden közösségi és kiszolgáló tér a völgy felé tekint. A belépéskor feltáruló folyosóról a mellékhelyiségek, konyha, étkező és társalgó terek nyílnak, a szárnyat a sarokhelyzetbe kerülő kápolna zárja le. Az egyéni elvonulást szolgáló cellák az oldalszárnyakban sorakoznak fegyelmezett rendben. 

A világosság átjár minden teret. A nyílások a napfény beengedése mellett éppen annyira zárják ki a külvilágot, amennyire illik. A szórt fényben fürdőző kápolna a horizont fölé tekint, a közösségi tér és konyha a völgybe néz, a mellékhelyiségek fentről kapnak világosságot.
 

A szerkezeteken a tervek ismerete nélkül is átüt a visszafogottság és a célszerűség. Homogén, vakolt körítőfalak övezik a házat, a homlokzati nyílások a lamellás felületek mögött arányosan tagoltak, a terek felett nem készült súlyos zárófödém, alacsony hajlású, a belső udvar felé lejtő fa fedélszerkezet képezi a mennyezetet.

Az udvart és a kerengőt üvegfal választja el. A terek puritán fehér falai világos rendet sugallanak a sötét padlóburkolatokkal egyensúlyt tartva, míg a jó arányú fa felületek és a bútorzat oldják a belső terek fegyelmét. A kápolna fa álmennyezete a külső árnyékoló osztásával fordul a belsőbe az erdő ritmusát csempészve a térbe.
 

Elidőzve a házban és bejárva a völgyet érthetővé válik az építészet dilemmája és állásfoglalása. Borbás Péter ítélőképessége és szolgálata példaértékű, visszaköszön minden részletben. Egy olyan helyen vagyunk, amelyen égi nyomot hagytak.

Ha tehetnénk, minden kavicsot, gallyat megtartanánk érintetlenül, mert nem hiányzik az emberi kéz nyoma. Jóllehet sokszor szeretnénk olyat alkotni, amire mondhatnánk: mintha mindig is itt állt volna. Itt olyat kell építeni: mintha itt se lenne.

A Csend háza anyagaival, színeivel, arányaival, részleteivel a völgyből nézve szinte láthatatlan. Láthatatlanságát a környező erdő lényegének tükrözése adja, nem erőltetett imitálás. Egy pillanatig sem tagadja, hogy házat emel. Minden szerkezeti elem önazonos formában jelenik meg. A környezet reflexiója az arány, a helyzet és a szín. A mű nem kíván műszaki bravúrt vagy használhatatlan funkciót a hatás érdekében. Nem erőszakoskodik jelképekkel, nem akar szobrot állítani az isteni közbenjárásnak sem a használók, sem a külvilág felé. A kápolnát is egyetlen, az épület előtt álló karcsú acélkereszt jelöli. 
 

A belső rend puritán fizikai funkcionalitása kiszolgálja a test igényeit, de arányaival és szervezésével sokkal többet ad annál. A tudatosan leszorított belmagasság véd és elrejt, a cellákkal szemben, a kerengő üvegfalába épített tömör ajtók elzárnak, vagy feltárnak, az egybenyitott közös terek nem hagynak kirekeszteni, a kitekintések egybecsengenek a belső tartalommal. Az imádság és elmélkedés személyes ügy, s a csend nem csak a hangokról szól. Minden érzék csendjét kell megtalálni és megteremteni. A Csend házának terei nem akarnak lenyűgözni vagy szórakoztatni, csak befogadnak, ahogyan a megnyitások mögött sejlő erdő és a csodatévő forrás völgye.

„S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” Mt. 6,5-6