Júniusi témánk a víz, ezen belül is kedves folyónk, a Duna
Az OCTOGON online júniusban új vizekre evez, konkrétan a Duna hullámain fogunk ringatódzni. Itt a nyár, nem ördögtől való a víz partján időzni, és elmerülni a számtalan élményben és lehetőségben, amit a folyó kínál az urbanisztika és a design számára is.
Mi mindent lehet egy folyó partján csinálni? Lehet bámulni a dinnyehéjat és töprengeni felette, ahogy József Attila tette a rakodópart alsó kövén ülve. Lehet andalogni mellette, kifeküdni a plázsra, de racionálisan is lehet viszonyulni a rakpartokhoz, közlekedésre, szállításra használni őket. A városok nem véletlenül telepedtek előszeretettel folyók mellé, számtalan előnyt kínál a települést átszelő csatorna a közlekedéstől a kereskedelmen át a henyélésig – a festő látványról nem is beszélve.
A korszerű nagyvárosok mindegyike maximálisan kihasználja a folyópart lehetőségeit, elsősorban a városi élet megszépítésére. Sorra épülnek a szellemesnél szellemesebb megoldások, amelyek köztérként fogják fel a városi folyópartokat, az építészek imádják az ilyen feladatokat, a városlakók pedig hálásan élvezik az eredményt. Gondoljunk akár Ljubljanára, ahová építészek sokasága zarándokol, mióta a folyópartot revitalizálták, de például Varsó is bőven kihasználja a Visztula lehetőségeit – kevés építészeti beavatkozással, elsősorban pihenésre, strandolásra.
Budapest e tekintetben egyáltalán nem jár az élen, pedig ha létezik hungarikum, akkor a főváros és a Duna kapcsolata mindenképpen az. Ennek ellenére sem a városi vízi közlekedésben, sem a rakpartok közcélokra kihasználásában nem történt előrelépés az elmúlt évtizedekben. A rakpartok tehermentesítése folyton visszatérő urbanisztikai elképzelés, amely azután rövid felllángolás után rendre elhamvad a kipuffogógáz fojtó füstjéban. A Valyo rendületlenül próbálkozik, de már szégyellnénk ismét csak az ő projektjeikkel előhozakodni, helyette beszámolunk egy hasonló bécsi kezdeményezésről.
Valljuk be, a Duna Budapest mostohagyermeke, potenciálisan számtalan olyan lehetőséggel, amiért más városok sokat adnának: a Hajógyári-sziget, Csepel, Népsziget, rakpartok kínálják magukat, ám egyelőre csak a befektetők csaptak le a kínálkozó lehetőségekre. A fővárosi Dunapartok beépültek irodaházakkal, zsúfolt lakóparkokkal, egyedül a belvárosi szakaszban reménykedhetünk, de még a kirándulóhajókat is csak nagy nehezen lehetett kissé kijjebb szorítani. Itt nagyon elszánt városvezetési döntésre lenne szükség az előrelépéshez. Új híd ezer éve nem épült, pedig terv volt bőven, helyette kaptunk stadiont és felhőkarcolót a Duna partjára. Van azért kivétel, Pesterzsébet és szemben vele a Csepel gyönyörű új parti sétányokkal gazdagodott, valamint sétány és szabadidőpark létesült a budafoki Duna-parton is.
  |
A Futureal legújabb lakóprojektje, a Marina City is a Duna partjára készül, ők azt ígérik, hogy sosem látott zöld fejlesztést, és városlakók számára nyitott, használható partszakaszt hoznak majd létre. Kíváncsian várjuk, és be is mutatjuk, ahogy a dunai hajózás kérdésének is igyekszünk utána járni. Ez utóbbi szintén fájó hiányosság, én még emlékszem gyerekkoromból a vízibuszokra, felélesztett utódaik azonban egy évet, ha megértek, holott óriási kihagyott ziccert jelentenek Budapest közlekedésében Nem véletlen, hogy inkább a múlt felé fordulunk romantikus Duna-élmények vonatkozásában, amelyek nem mellesleg izgalmas építészeti tartalommal bírnak. Körülnézünk a modern nyaralóiról ismert Lupa-szigeten, megnézzük, milyen lakóhajókon éltek elődeink, és kési leszármazottaik – és nem az elhíresült jachtokra gondolunk természetesen.
Persze a Duna nem csak Budapesté, körülnézünk a festői Duna-parti települések természet-ölelte nyaralói között is, és bemutatjuk a Kortárs Építészeti Központ DanUrb projektjét, amely ugyan financiális okból egyelőre egy év szünetet tart, de éppen a Duna menti kis és nagyobb városok közös felvirágoztatásán munkálkodik. Összességében azonban sajnos azt kell megállapítanunk, hogy az a városfejlesztési szemlélet, amely a folyót közkincsként kezeli, a hazai gondolkodásban egyelőre nagyon ritka.
Hogy mégse a könnyeinket hullassuk a folyóba, íme egy válogatás a folyóparti projektekből, amelyek bizonyítják, hogy érdemes hallgatni József Attilára:
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.(A Dunánál, 1936)
Kis beavatkozással is lehet életet lehelni a Duna-partba, ezt bizonyítja a BIVAK szaunája Nagymaroson.
Csónakház helyén épült fel a tágas otthon, amely hangulatában a parti idillt idézi.
Győrben sok a vízpart, a sok vihart kavart Dunakapu tér a mélygarázzsal végül is nem vált idegen testté, az önkormányzat pedig további közcélú parti fejlesztésben gondolkodik, melyre a 3H Építésziroda készített a lakosságot némileg megosztó tervet.
Prága nem bánik mostohán a Moldva partjával, ahogy azt a példa is mutatja, amelyben a hidak aljának nem túl vonzó terét alakították át értelmesen – hasonló kicsiben nekünk is van a Petőfi híd alatt.
Zebegényben két nyaraló is épült lábakra, hogy minél inkább élvezhessék a lakók a fák koronája fölött a dunai panorámát – az egyik izgalmasabb élményt kínál, mint a másik.
Nem csak az épített környezet, de városi információs rendszer grafikája is befolyásolhatja az ott lakók közérzetét, ebben mutat példát egy igazán nem nagy település, Kismaros, ahol egységes arculati tervet készítetett az önkormányzat.
És hogy mindenképp jó hangulatban induljon a hónap, íme egy költői film a Kopaszi-gát történetéről, szamarakkal és ősvadonnal.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
