A Danubio lakópark I. üteme
A Duna mentén épülő társasházakról az OCTOGON 184-es (2023/4-es) lapszámában számolunk be. A Turányi Bence által vezetett T2.a építésziroda kétfordulós, meghívásos pályázaton nyerte el a megbízást. Koncepciójuk nem elégedett meg egy szép ház létrehozásával, hanem az urbanisztikai szempontokat is nagyon hangsúlyosan kezelte mind az épület léptékét, mind a térhasználatot tekintve.
A nagy lakásépítési projektek ma is minimum három lábon egyensúlyoznak, egyrészt az építész – illetve az egész tervező stáb – tehetségén, szakértelmén, meggyőző képességén, másrészt az építtető anyagi érdekein és kulturáltságán, harmadrészt a későbbi lakók elvárásain, igényein, anyagi lehetőségein. Ezeken kívül persze még sok más szempont is közrejátszik: az építési szabályzat előírásai, a kivitelező szaktudása, precizitása és így tovább. A tömeges lakásépítés az a műfaj, amelyben az építésznek talán a leginkább zsákban kell futnia, a leginkább „hoznia kell a számokat”, építész legyen a talpán, aki ebben a környezetben egy jó házat tud létrehozni.
Mire a városból a Duna mentén eljutunk a Danubióig, végighaladunk az egyes lakásépítési periódusokat szemléltető városrészek mellett, szinte teljes metszetet kapunk a fenti építészettörténeti korszakokból. A Margit hidat elhagyva kilépünk a hagyományos, függőfolyosós pesti bérházak világából, következik a Szent István park jellegzetesen két világháború közti beépítése, majd a Kárpát utca környékének panelházai. A Danubio helyszíne a FOKA-öböl déli partja és a Rákos-patak között helyezkedik el, az egykori Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat területén. A projekt 2016 augusztusában indult, amikor még a szomszédos Duna Aréna is kivitelezés alatt állt. A volt ipari területet a természet ekkorra visszavette. A Duna közelsége itt a szép kilátás mellett plusz feladatokat is jelent, árvízvédelmi művel kell gondoskodni az épületek biztonságáról.
A helyszín megkövetelte, hogy a Turányi Bence vezette T2.a iroda tervezői nagyobb összefüggésekben gondolkodjanak, a feltáruló látványokat és a megközelítési irányokat figyelembe véve. Meghatározó volt a Duna Aréna és a Marina Part közelsége is. Mindezekből adódóan kisebb lakóépületek együttese helyett két nagy tömbként fogalmazták meg azt a volument, amit a beépítési előírások lehetővé tettek. Összetett ingatlanjogi és szabályozási környezetben kellett dolgozniuk, a tervezési terület több különböző besorolású ingatlanból állt, köztük a Rákos-patak mentén természeti védettséget élvező területekből. Bár a szó szoros értelmében nem tartozott a tervezési területhez, az öböl zónájának rehabilitációját ugyancsak célul tűzték ki, a T2.a iroda korábbi munkája, a Lágymányosi öböl mintájára. Ez a terület önkormányzati tulajdonban áll, és ha az ingatlanjogi kereteket mereven kezelik, kihasználhatatlan zárvánnyá vált volna. Ennek elkerülése céljából a tervezők javaslatára az építtető az önkormányzattal területrendezési szerződést kötött, és az árvízvédelmi falat a telekhatártól hátrább húzva egy sávot átadott – időben korlátozott – közhasználat céljára, hogy a Duna Aréna közforgalmi sétányához hasonló terület alakulhasson ki. A terveztetés, engedélyeztetés, kivitelezés igen jelentős plusz költségeit felvállalva az építtető rendezte a Rákos-patak felőli bekötőutat is, ami szintén nem lett volna a számára kötelezettség.
Az épületek megformálásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy szinte minden lakásnak legyen rálátása a Dunára. Az épületeket kicsit megdöntötték, a szinteket 53 centiméterrel eltolva egymáshoz képest, mintha a dunai szél fújná őket. A könnyedebb hatás mellett ennek épületfizikai jelentősége is van, az északi oldalon több szórt fény jut be a házba, a déli oldalon viszont az árnyékolás javul ezáltal. Alaprajzilag egy olyan variábilis rendszert hoztak létre, amely moduláris alapokon áll, és lehetővé teszi, hogy a fejlesztői igényeket akár menetközben is rugalmasan követni lehessen, például két kis lakás helyén egy nagyot létrehozva. A lakóparkoknál sokszor előforduló középfolyosós alaprajz helyett a Danubio fogatolt rendszerben készült, vagyis a most elkészült első épületet négy lépcsőház szolgálja ki, amelyek mindegyikéből szintenként 4-5 lakás – a ház csuklópontjában levő lépcsőházból 8 lakás – nyílik.
A kilátás optimalizálása végett még egy csavar van a történetben: az alaprajzi rasztert a homlokzat vonalához képest elforgatták. Mindezen geometriai trükkök következtében egy nagyon összetett rendszer jött létre, amit mérnöki oldalról lekövetni nem volt gyerekjáték. V. Nagy Zoltán szerkezettervező egy rafinált, a pillérváz és a harántfalas struktúra között átmenetet képező tartószerkezettel oldotta meg a korántsem egyszerű feladatot. A flexibilitást a nagy, 810 centiméteres fesztávok teszik lehetővé, az épület merevítését a lépcsőházi magok biztosítják.
A házat szerelt homlokzat borítja, ez az időtálló, de költségesebb megoldás a magasabb igényszintből, a lakóparknak a helyszínéhez méltó pozícionálásából következett. Az építtetőt a 2009-ben elkészült, de ma is abszolút újszerű Simplon Udvar példájával sikerült meggyőzni a nagyobb befektetés hasznosságáról. A high-tech homlokzat koncepciója – amely részletei finomságával a hagyományos építőipari megoldásoktól inkább a járművek burkolatainak precizitása felé közelít – már a pályázat idején megvolt, a kiviteli szintű pontos kidolgozás viszont hosszú, nagy szakértelmet kívánó folyamat volt. A külső megjelenés mellett a belsőre is nagy hangsúlyt fektettek, a lakásukból kilépőket a lépcsőházban üvegezett panorámalift fogadja, amelyből már a második emelet magasságában ellátni a Pilisig.
A Danubio két épületéből egyelőre az egyik készült el, az összhatást még csak sejthetjük. A napnyugta a város fölött az Árpád híd irányában így is lenyűgöző, a Duna és a szemben lévő Hármashatár-hegy panorámája megnyugtató, a már álló ház a látványterveken ígért minőséget nyújtja. Kicsit még árván, de elegánsan néz a Duna felé. Várja a párját, aki remélhetőleg hamar megérkezik mellé.
Építés éve: 2018-2022
Szintszám: pince + földszint + 8 emelet
Bruttó szintterület: I. ütem (elkészült): 18363 m²
Lakásszám: I. ütem (elkészült): 159 db
Vezető tervező: Turányi Bence
Projekt építészek: Balla Gábor, Fülöp Tamás
Építész munkatársak: Gyurcsó Renáta, Laczkó-Pető Bálint, Oravecz Péter, Pauer Dániel, Sziki Gábor, Belevári Zita
Szerkezettervező: V. Nagy Zoltán
Beruházó: Editus Ingatlanalap Danubio Ingatlanfejlesztő Részalapja
T2.a Architects | Web
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.