A fű kinő utánad…

Városi túlélők – hogy harcol Budapest a túlmelegedés ellen?

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

Amióta borsó, bab, paradicsom, cukkini és egyéb nyalánkságok révén intenzív kapcsolatot ápolok a természettel – nem csak passzív haszonélvezőként, de aktív alakítóként is – tudom, hogy milyen bölcs rendszerekkel gondoskodik az élővilág arról, hogy a legmostohább körülményeket is túlélje. Egyetlen kártevőt nem sikerült kicseleznie: az embert. A bolygó legönzőbb élőlénye azonban mára olyan helyzetbe került, hogy saját túlélése érdekében kénytelen figyelembe venni a többi játékos igényeit. 
 

Épp az emberi értelem és leleményesség, amely eddig a kényelem és fogyasztás érdekében munkálkodott, az egyetlen esélyünk most a károk helyrehozására. Miután a fél Földgolyót lebetonoztuk, és fuldoklunk a hőségben és szárazságban, a nagyvárosi civilizáció számtalan új módszert vet be annak érdekében, hogy a természetet az épített dzsungelben is életben tartsa. Többségük ősi praktikákon alapul, ezeket ötvözi a tudomány eredményeit felhasználva korszerű technológiákkal.

Budapestnek szerencséje van, innovatív szemléletű főtájépítésze, Bardóczi Sándor megbízatása kezdetétől fogva elszántan munkálkodik a korszerű módszerek bevezetésén. Ebben partnerre talált a FŐKERT-ben, amelynek közreműködésével több pilot projektet is sikerült megvalósítani. Hogy mekkora jelentősége van a nyírott gyephez és szabályos árvácskaágyásokhoz szokott városlakókból megdöbbentő indulatokat kiváltó újításoknak, azt az elmúlt aszályos nyár minden szónál beszédesebben bizonyította.

Hogyan élheti túl, illetve csökkentheti a városi növényzet – és vele együtt a városi ember – az extrém hőséget?

A városi hősziget hatás lényege, hogy ha kevés a természetes párolgó felszín – természetes talaj, növényzet, felszíni vizek – akkor az épített szerkezetek által elnyelt hő konvekciós úton közvetlenül visszasugárzik a levegőbe, ami hőmérséklet-emelkedést okoz. A szilárd burkolatú városi, főképp belső területek hőmérséklete fokokban mérhetően magasabb, mint a fás, párolgó talajfelszínnel rendelkező területeké, ahogy ezt mindnyájan szó szerint a saját bőrünkön is érezhetjük.

A tömör, szilárd burkolat a lehulló esővízzel is mostohán bánik; ahelyett, hogy elnyelné az amúgy is sínylődő fákat táplálva, elpárologtatja; a talajba semmi nem jut az éltető nedűből. A városi fák tehát nemcsak, hogy kevesen vannak, még ki is száradnak az extra hőségben. Hasonlóan kedvezőtlen a füves területek rövidre nyírása, ezek páramegtartó képessége nagyon csekély, előbb a föld, majd a takaros gyep szárad ki teljesen. Idén nyáron számtalan poszt keringett a neten a híres angol gyep helyén kialakult szalmasárga pusztaságot mutatva. 

Paradox módon a legrosszabb a helyzet a külső, elvben kertes házakkal benépesített kerületekben. Budapest hőtérképe egyértelműen mutatja az anomáliát, amit a kerttulajdonosok nem éppen környezetbarát szemlélete okoz. Saját tapasztalat, hogy családi ház hirdetésben elsődleges pozitívumként említi az eladó, hogy az udvarnak hány százaléka lebetonozott – nagy! – és minél több, annál értékesebbnek vélik az ingatlant, hisz nem kell sárban caplatva leveleket söprögetni. A söpredéket pedig gondosan műanyag zsákokba gyömöszölik, és elvitetik, holott a földfelszín hálás lenne a nedvességet visszatartó, hűsítő paplanért.

Az ehető vadnövények fogyasztására biztató, elvben zöld szemléletű oldalakon elsőként az elérhető árú, gondozást nem igénylő műfüvet reklámozó hirdetés ugrik fel. Alternatívaként a gondozottság fokmérője a tarra nyírt gyep, de még inkább a kavicsszórás, utóbbiak legalább az esővizet elnyelik. A térkő alá viszont gyakran betonaljzat készül, ami ezt tökéletesen meggátolja.

A fentiek fényében nyernek értelmet a szerencsére már Budapesten is elindított kezdeményezések a városi növényzet életfeltételeinek jobbítására. Az első, és azonnal vad indulatokat kiváltó program a Vadvirágos Budapest volt. 2021 tavaszán a természetkímélő zöldgazdálkodás jegyében a FŐKERT gondozásában lévő területek 4,5%-án, mintegy 28 hektáron vezettek be extenzív gyepgazdálkodást. A csúnya szó azt jelenti, hogy az évi 5-7 kaszálás helyett ezeken a területeken csak 1-3 alkalommal kaszálnak, így szabadon fejlődhetnek, megerősödhetnek különféle vadvirágok, az erdőszélről ismert fűfélék.

Ennek különösen a méhek örülnek, akiket a nagyüzemi mezőgazdaság megfoszt a virágpor-gyűjtés, azaz táplálékszerzés, a növényeket pedig a beporzás, azaz szaporodás lehetőségétől. A magasra nőtt „gaz”, amit ráadásul méhlegelőnek hívtak, azonnal kiverte a biztosítékot a rendhez szokott polgártársaink idegrendszerében, az idei aszály azonban megmutatta, mi a magasabb növényzet haszna: ugyanazon utcában mérhető hőmérséklet-különbség volt a nyírt és kaszálatlan felületek fölött. 

Hasonlóan hasznos egy másik „rendetlenkedés”, a lehullott lomb helyben tárolása. Hardcore természetvédők szerint a levél a fáé, nem szép dolog elvenni tőle, de nem ez az igazi érv az avarsöprés ellen. A lombtakaró a nedvességet megtartja, és mivel például nem csak eső, de hó sincs már régen, ez óvja a talajt a kiszáradástól. Elkorhadva pedig táplálja, természetes módon komposztot képez.

A környezetbarát, természetes kertművelés hívei megszállottan mulcsoznak már évek óta, ez tulajdonképpen ugyanaz a technika, a talaj takarása szerves anyaggal, ami a szabad talajfelszínnel nagyon korlátozottan rendelkező belvárosokban életmentő lehet. A kőkeményre száradt földben senyvedő városi fáknak áldás lehet a mulcs szalmából, levélből, ágnyesedékből, még ha látszólag egy szemétdomb látványát nyújtja is. 

Hasonló célt szolgálnak a különféle speciálisan a vízmegtartásra kifejlesztett, vízáteresztő burkolatok is. Annak idején ilyen készült a Széll Kálmán tér fái köré, csak elsőre kicsit csúszósra sikerült. Az egyszeri városlakót megrémíti, hogy látszólag „bebetonozzák” a fákat, de valójában épp így juttatják őket vízhez. A főtájépítész közölt a Podmaniczky utca fásítása kapcsán képeket arról, mit jelent, mire jó, hogy a fák köré kiskockakő burkolat kerül, és miért jobb ez, mint a kőkeményre döngölt talaj, ami már a vizet sem engedi át.

A gyűlölt térkő a belvárosban még mindig jobb, mint az aszfalt, a lényeg, hogy alá ne kerüljön cementkötésű réteg, a felszíni csapadékot el tudja nyelni, s így azt hasznosítani tudja a fasor. 

„A belváros legsűrűbb részein tervezőknek, kivitelezőknek, kezelőknek minden praktikára szükségük van, hogy életben tartsák a fákat. Félreértés ide, összeesküvéselméletek oda, a Podmanicky ezen szakaszán a fák jobb körülmények közé kerülnek. Ha nem is látszik, ez bizony egy betonfeltörős projekt. Ami a Podmaniczkyn történik, az hatványra emeli a vízáteresztő sávot, miközben védi a fahelyet a bedöngöléstől, cigicsikkektől, gyökérsérülésektől.” - mondja Bardóczi Sándor főtájépítész. 

A faültetés másik sarkalatos kérdése az ültetőközeg, nem nehéz elképzelni, hogy villany, víz és gáz közművek között helyüket keresve nem igazán érzik jól magukat a fák gyökerei. Kisebb bravúr volt például a Március 15. téren a húzós keresztmetszetű víznyomócsövet úgy végigvezetni, hogy a fák a helyükön maradjanak, de sikerült – a szemléletváltozást ez a kis példa is beszédesen mutatja, tíz éve sóhaj nélkül ment volna tüzelőnek.

A faültetés korszerű módja az úgynevezett Stockholm-módszer, amit először tavaly próbáltak ki a Bartók Béla úton egyetlen fánál, azóta a Blaha Lujza tér és a Bakáts tér tér fásítása esetében is ezt alkalmazták. A Bartók Béla úton tavaly június végén a FŐKERT, a Budapest Közút, a Főváros, a XI. kerület, a Penta és a Gardenfutura közreműködésével két parkolóhelynyi és egy fahelynyi területen a teljes altalaj cserére került, a sittes tömör talajt vulkanikus eredetű (nem meszes!) sziklák, s azok közé bemosott bioszén, homok, komposzt szubsztrátum váltotta fel. A helyreállított burkolatba résfolyóka került, hogy a járda csapadékvizeit be tudja vezetni a gyökerekhez. A burkolaton autók parkolnak, de alattuk az ültetőközeg akár 100 évre is elég helyet biztosít a gyökereknek. 

„Egy év telt el, a fa korábbi méretének másfélszeresére nőtt. 35 celsius fok volt tegnap árnyékban, de a lombja harsogó zöld. A kísérlet burkolatbontással és újraépítéssel együtt 900 ezer Ft-ba került. Faültetésnek drága. Zöld közműnek viszont közműárban van. A szomszédos fáknak alig van gyökere. Vigyázni kellett volna rájuk a munkásoknak az építés, gödörásás során, de sajnos nem volt mire” – idézzük ismét Bardóczi Sándort

Az id. Antall József rakparton elültetett fasor helyén a középkor óta nem volt fa. A most még csenevésznek tűnő fák olyan technológiával lettek elültetve, hogy bírják a gyűrődést. A fák gyökerei egyenként egy 2x2x2 méteres gyökércellában helyezkednek el, ami képes megtartani maga fölött a burkolatot s közben a cellák közé töltött termőtalaj extra nagy élőhelyet biztosít a fa gyökérzetének a kifejlődésre is. A fának akkor lesz nagy lombja, ha nagy területen fejlődhet ki a gyökere. Ez most itt biztosítva van a számukra. Jelentősége van a fajtaválasztásnak is: az oszlopos tölgy elég jó várostűrő képességgel rendelkezik, s a rakpartokon erre a tulajdonságára nagy szüksége is lesz. Bírja a légszennyezést, bírja az időszakos vízborítást, de valamennyire a szárazságot is.

Az én unokám már egy fasor alatt andaloghat, ha pont a Parlament környékén lesz kedve sétálni.

A FŐKERT-tel történt megállapodás értelmében télen bizonyos területeken nem sózással fognak síkosság-mentesíteni, hanem olyan anyaggal, amely táplálék a fának. 

A természet rafinériáját, a struggle for life elvét alkalmazza az úgynevezett Miyawaki-erdő, amelyből szintén már hármat telepítettek Budapest forgalmas pontjain. Ez a tavaly elhunyt japán növényökológus, Miyawaki Akira által kifejlesztett erdőtelepítési forma a facsemeték természetes versengésén alapszik. A kis erdőfolt fajösszetétele megegyezik az őshonos hazai erdők fajösszetételével. A telepítés különlegessége az, hogy az erdészeti facsemetéket igen sűrűn ültetik egymás mellé, véletlenszerű elrendezésben, így a növények gyorsabban növekednek, mert a fényért és a tápanyagokért való versengés erősebben érvényesül, mint egy magában álló díszfa esetén. 2021 júniusában a Tabánban, 2022 tavaszán a XI. kerületi Andor utcában, és a Boráros téren született minierdő Miyawaki-módszerrel. A FŐKERT mellett a 10 millió Fa Alapítvány bábáskodik az apró erdőfoltok világra jötte körül. 

Az esővíz megtartásának fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az utóbbi idők városi parkokra kiírt pályázataiban, a Városmajor, vagy a Városháza park esetében már alapvető gondolat volt az úgynevezett esőkertek kialakítása. Pünkösdfürdőn pedig már meg is épült egy új városi közpark, ahol a gondolat testet öltött. 

Apró lépések, egy-egy fasor, minierdő képviselik a változó szemléletet, de mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne a „B” verzió váljon valóra: a Föld elsivatagosodása, a civilizáció kipusztulása.

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha ne adj isten eltűnik a környezetet leginkább szennyező faktor: az ember, a természet nagyon hamar visszaveszi majd, ami az övé. Elég volt az ablakunk alatt zajló térköves-magaságyásos parkfelújítás során a kupacba hányt földet két hétre magára hagyni, már burjánzott rajta a csattanó maszlag, nyárvíz ide vagy oda. Ne legyenek illúzióink, nem fog a természet utánunk könnyet hullatni. Ahogy József Attila írta: …a fű kinő utánad.