10 éve nyitotta meg kapuit a felújított és kibővített Rudas Fürdő, ennek apropóján felidézzük akkori írásunkat a 116-os, 2014/8-as lapszámunkból.
A Várbazár újraélesztésével persze nem ér föl, de annak jótékony hatását folytatja a Duna-parti panoráma új eleme, a kibővített és megújult Rudas Fürdő. A reprezentatív sétakert harmóniája, kitáruló szépsége magabiztosan uralja a városképet, a Rudas viszont sokoldalú, izgató élményeket sejtet.
Lassan 450 éve kuporog a Gellért-hegy és a Duna szorításában a kis törökfürdő. Buda számára, noha többé-kevésbé folyamatosan használták, egészen a 18. század végéig csak valami szép, idegenszerű emléket jelentett a „külvárosban” megmaradt, nyolc boltíves kupola alatti, kör alakú vízmedence, hiszen a török kor után fürdőkultúra sokáig nem létezett. Az 1790-es években figyelt föl rá először a város vezetése, ekkor úgy-ahogy rendbe hozták, de kibővítése, a helyben működő gyógyforrások adottságainak kiaknázása csak az 1830-as években kezdődött. Innentől viszont megindult a Rudas fürdő karrierje.
Először kádfürdőkkel vették körbe, vendégszobákat és biliárdtermet építettek hozzá, majd fél évszázad múlva, a kor igényeihez igazodva, népfürdő lett. Maga Ybl mester készített tervet az átalakításra, de végül 1884-ben Hofbauer János elképzelése nyomán fejlődött tovább, megtartva az Ybl javasolta klasszicista kompozíciót. Egy évtizeddel később kétszintes, karzatos úszómedence épült hozzá, színpompás majolika burkolattal, majd a 20. század fordulóján, az Erzsébet híd megépültével párhuzamosan (a Pestről érkező fürdőzőkben bízva) újabb átalakítás következett. Az első világháború idején az együttest délen lezáró Aranybárány fogadóból ásványvíz palackozó lett. Egyszóval a Rudas nőttön-nőtt, a házsorból épületkomplexum lett, egymástól elütő használatú és karakterű épületek tapadtak a hegy lábához, változatlanul szűk helyzetben, amelyet egyre nagyobb elvárások terheltek.
A Rudas többször is bizonyította, hogy Budapest a túlélők városa: itt egészen 2006-ig tartott a Kádár-korszak. 1945 után ekkor történt az első komolyabb beavatkozás, mindjárt óriási felháborodást keltve az ízlést, stílust és hagyományt egyforma vehemenciával romboló felújítással. A gagyi részletek és a megoldatlanul hagyott közlekedési helyzetek ellenére azonban kirajzolódott az a koncepció, hogy a fürdő történeti rétegei az alaprajzi szerkezetben egy nőtt város karakterét hordozzák, ezt érdemes, sőt erény megtartani, továbbgondolni és építészeti eszközökkel hangsúlyossá tenni. 2012-ben a Budapest Hévizei és Gyógyfürdői Zrt. alaposan átgondolt rekonstrukcióba fogott, ami – első lépésként a homlokzatokon – ezt a vonulatot vitte tovább: a színek és a részletképzés révén határozottan elkülönült az északi Juventus-szárny kádfürdős tömbje a nappali kórház kétszintes épületétől, majd a bejáratot és előcsarnokot magába foglaló, utcaszerű, földszintes folyosó és az impozáns uszodacsarnok következett. Mindezt a déli oldalon a szívfájdítóan romos állagú, rég bezárt palackozó zárta.
A mostani megújulásban éppen ez a torzó kapott főszerepet. Vékony Péter építész és Medveczky Kazimir belsőépítész tervei nyomán, egyetlen év építkezés eredményeként a Rudas igazi fürdővárossá lett, olyan látványosság, ami az egész Duna-parti látványt felpezsdíti, mint a fürdőt kiszolgáló hévíz az ide betérők testét és lelkét. Az íves záródású, törtfehér homlokzatot a földszinten térdmagasságból induló, széles sávablak, az emeleteken üvegkorláttal határolt kilátóterasz futja körbe, legfelülre a törökfürdő kupolaformáját ismétlő boltívek alatt pazar panoráma medence is került. A homlokzat felületén kecsesen játszó, önmagába forduló girih-minta vibrál, az iszlám kultúra geometrikus díszítésével rokon, sejtelmes és mégis puritán, részben szemérmesen kitakarja az utca látványából az üveg mögött fürdőzőket, részben fel is hívja a figyelmet: valami kivételes élményt rejt odabent.
És tényleg. A déli szárnyban épült ki a Rudas új wellnessrészlege. A földszinten két közepes méretű (gyógyvizes) és két merülő medence, semleges tónusú térben, de élénk színű Zsolnay majolika-falikutakkal (az érzelmi hangsúlyok megteremtése mellett témájuk, a csavart szarvú bárányfej kedves utalással hozza vissza az egykori Aranybárány fogadó emlékét), a különleges ásványi összetételű vízhez illeszkedő, és az egyes medencékhez hőfokok alapján hozzárendelt, változatos színvilágú mozaik burkolatokkal, eltolt medenceszintekkel, úgy, hogy a bent pihenők a Duna és a hegy felé is teljes panorámában gyönyörködhessenek. A belső térben, finom jelzésekkel, de ismét felbukkan a homlokzati girih-mintázat kristályképlete, alig érzékelhetően dinamizálja az összhatást, a wellnessbe érkező, sötétebb tónusú, izgalmasan barlangszerű folyosónak a medencékhez irányító világosabb oldalfalát.
A medencetér fölötte éttermet alakítottak ki, ami kívülről, az utcáról önálló bejárattal megközelíthető – belsőépítészetét sajnos nem a fürdőt tervező Vékony Péter és Medveczky Kazimir, hanem a bérlő ízlése alakította. Ennek köszönhető, hogy a nyolcvanas évek néhány igazán kínos pillanatát itt váratlanul ismét megkapjuk, az egyedileg lyuggatott székektől az álmennyezet negatív mintáiból kivirító színes fénypászmákig, a vaskos oszlopot borító diszkógömb-villódzásig. De legalább ki lehet ülni a teraszra, a folyópart látványa sok mindent feledtet. A legfelső teraszra kijutva a vendég már mindent megbocsát, itt kiderül, hogy az utcáról szemrevételezett kupola alatt valóban meleg pezsgővíz várja, az édes élet legédesebb momentuma. Mögötte, a folyosó bővületében egy kis bárt alakított ki a tervezői lelemény, ami közvetlenül az uszoda fölötti napozóteraszhoz kapcsolódik – nem kérdéses, hogy jövőre már ez lesz a város legkedveltebb nyáresti helyszíne.
A wellnessrészlegtől és az éttermi tömbtől az uszoda felé haladva, a belső térben még folyik az építkezés. Decemberre azonban itt, a korábbi hulladéktereket ötletesen kihasználva, elkészül a kétszintes szaunavilág, ahol a klasszicista boltívek alatt gőzkabinok, jeges merülőmedencék, párafülkék, szaunák ritkán tapasztalt változatossága fogadja majd a vendégeket, a wellness részben kibontott, emocionális és térbeli-szerkezeti hangsúlyokat hordozó színkoncepció itt még erőteljesebben érvényesül. Ide az uszodából már közvetlenül is fel lehet jutni, az előcsarnokon való áthaladás nélkül.
Egyáltalán, az új átalakítás megszüntette a Rudas előcsarnokában uralkodó káoszt, átláthatóvá tette a térkapcsolatok szövevényét. A bejárattól induló folyosón, a pénztár után egyértelműen szétválnak az irányok a nappali kórház, az uszoda, illetve a wellness felé. A közlekedőterek egyértelműbbek lettek, kis igazítások jól használhatóvá varázsolták a falakon belüli fürdőváros bonyolult világát. Új ruhát, stílusos megvilágítást kapott a kórházi szárny öltözőtere, a halványzöld árnyalatok révén fénnyel telítődik még a külső világítástól elzárt folyosó is, visszafogott, letisztult részletek jellemzik a betegek terét. Az apró beavatkozásoktól, az egész kapcsolati rendszer átgondolásától, az uszodacsarnok zavaró elemeinek elhagyásától és az felső öltözőszint újraélesztésétől felragyogott az egész komplexum.
Vezető tervező: Vékony Péter (nirmana Építésziroda kft.)
Építész munkatárs: Chvalla Diána (nirmana Építésziroda kft.)
Belsőépítész tervező: Medveczky Kazimir (Medveczky & Gothárd Kft.)
Műemléki referens: Muskovszkyné Janotti Judit
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
