A Mariahilfer strasse egyik fontos csomópontjában álló, 2021 októberében átadott négycsillagos hotel története évszázadokkal korábbra nyúlik vissza.
A genius loci, azaz a hely szelleme inspirálta Arkan Zeytinoglu osztrák építészt, amikor megálmodta a bécsi Mariahilfer Strasse, Schadekgasse és Kollergerngasse háromszög által kijelölt, évszázadok óta szállodaként működő, historizáló épület butikhotellé alakítását, az új Hotel Motto építészeti programját. Cikkünk az OCTOGON magazin 172-es (2021/8-as) lapszámából.
A Mariahilfer strasse egyik fontos csomópontjában álló, 2021 októberében átadott négycsillagos Hotel Motto története évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Bár akkor még egy önálló település része volt – Mariahilf négy másik településsel együtt 1850-ben vált Bécs 5., később 6. kerületévé –, az osztrák főváros híres bevásárlóutcájának elődje már a középkorban fontos útvonalnak számított, amin az 1660-as években három fogadó is épült. Ezek egyike volt a Hotel Motto helyén 1665-ben megnyílt Hotel Zum Goldenen Kreuz. Az épületet az idők során többször átépítették: jelentősebb átalakítása volt az 1872-es, ami után Hotel Kummerként nyitott meg újra, és ezen a néven működött egészen a jelenlegi átalakításáig.
Az épület karakteres díszítőelemeit, túlméretezett oszlopait és az utcai homlokzaton (Mariahilfer Strasse) megjelenő négy nagyméretű szobrot 1904-es felújítása idején adták hozzá. A reneszánsz és barokk elemeket gótikus és bizánci stílusjegyekkel ötvöző épület tetejét tornyok és kupolák díszítik, homlokzatának eredeti ornamentikáját a bécsi kézműves mozgalom legkiválóbb alkotói jegyzik, ezek megőrzése kulcsszerepet játszott az ingatlan felújítása során.
A mostani átalakítására kiírt pályázatot az Arkan Zeytinoglu Architects építésziroda nyerte meg 2014-ben. A három évig tartó tervezési folyamat után 2017-ben kezdtek neki az építkezésnek, ami során az épület egy plusz alagsori szintet és egy kétemeletes ráépítést kapott, melyet a sétálóutcáról is jól látható kupola koronáz meg. A hozzáadott két szinten egy emeletnyi új szoba kapott helyett, illetve a kupola terében az étterem, tetején pedig a kapcsolódó tetőtéri terasz. Az építészek komoly figyelmet fordítottak arra, hogy a tető új építménye illeszkedjen a kereszteződésben álló másik saroképület tetőkialakításához, illetve, hogy kövesse a keskeny homlokzati sík geometriáját, valamint a homlokzatok díszítéseit. Az épület tetejének meglévő balusztrádjai miatt az új tetőtéri, hatalmas üvegfalas szobák egy részénél formabontó megoldáshoz kellett folyamodniuk, itt a díszkorlátok mögötti sávban egy rengeteg növénnyel zöldített, tükrös falú miniteraszt alakítottak ki.
A ráépítés, a legfelső szintre felvitt étterem és bár szükségessé tették a szálloda belső struktúrájának, közlekedőrendszerének újragondolását is, ami révén egy teljesen új lépcsőház született meg, a főbejárat pedig átkerült a Schadekgasséra. Ennek részben az volt az oka, hogy a Mariahilfer Strassén megszűnt autós forgalom miatt a gépkocsival, busszal érkezők így kényelmesebben tudják megközelíteni a szállodát, másrészt a tetőn található étterem a liftek révén ebből az irányból egyszerűbben elérhető az utcáról érkező vendégek számára is. Az átalakításnak köszönhetően a két bejárat között egy kellemes passzázs és a lépcsőházat is magába foglaló központi mag alakult ki, utóbbit felülről egy kisebb átrium zárja le. Mivel a Mariahilfer Strasse és a Schadekgasse szintje eltérő, az épület két szárnya szinteltolással kapcsolódik egymáshoz. Az emeleteknél is megjelenő néhány lépcsőfokos szintkülönbséget a szobák tematikája is leköveti.
  |
Az átalakítás során a belső homlokzatok, illetve a Schadekgasséra nyíló összes ablaksor esetében a korábbi ablakokat franciaerkélyekre cserélték, melyek míves korlátjai a szálloda logójának betűtípusára emlékeztetnek, az erkélyeken pedig feltűnnek a színes csempék, melyek mintáit a Wiener Werkstätte art deco mintái inspiráltak. A bécsi mesterek és az art deco-elemek mellett a szálloda megannyi korábbi korból és stílusból – főleg az 1920-as évek Párizsából – merít és gyúrja ezeket össze egy kellemesen kortárs egésszé.
Az egyedi hangulat már a szálloda boltíves lobbyjában tetten érhető, aminek falát Andrea Ferolla táncosokkal és táncoló londinerekkel díszített sziluettjei teszik egyedivé és mozgalmassá, és már itt ízelítőt kaphatunk a számos egyedi tervezésű csempe és textil mintáiból, visszatérő motívumaiból, a bronzos csillogású bútorokból, csillárokból és kiegészítőkből. A bútorok és kiegészítők jelentős része egyedi tervezésű – a szobaszám-tábláktól egészen a szobák kilincseiig és tükreiig –, másik részét pedig a párizsi Hotel Ritztől vették meg és alakították át, például a folyosók csillárjainak kristálydarabkái is így nyertek új életet.
A lobbyból íves üvegajtókon keresztül jutunk a lift előterébe és a lépcsőházba, ahol szintén visszaköszön a névjegynek is tekinthető csempeburkolat. A hat szinten összesen 83 szobát és nyolc lakosztályt alakítottak ki (Petit, Chic, Deluxe, Junior Suite kategóriákban), és bár mindegyik hangulata egységes, mégis mindegyik más egy kicsit. A szobák egyik leglátványosabb eleme a romantikus virág- és madárkamintás textilekkel borított falszakaszok, ajtók, szekrényajtók, ezt egészítik ki a már említett Wiener Werkstätte inspirálta egyedi mintás gyapjúszőnyegek és csempék.
Mindegyik szobában halszálkamintában lerakott tömör tölgyfa parkettát találunk, a bútorszövetekben ugyanaz a púderrózsaszín és türkízkék jelenik meg mindenütt, kiegészítve az azonos színkombinációjú és hangulatú lámpaburával. A tévét szekrényekbe rejtették el a szobákban, a fürdőszoba pedig mindenhol osztott üvegfallal kapcsolódik az enteriőrhöz. A fürdőszobákban is minden egyedileg készült. Izgalmas részlet a patikaszekrény hangulatú fiókos szekrény, a sárgaréz fogantyúk, tükrök, ipari hangulatú függeszték lámpák, vintage csaptelepek, valamint a szoborszerű, szabadon álló kádak. A domináns elemek mellett szinte észrevétlenül teszik a dolgukat az olyan kiegészítők, mint a semleges színű black-out függönyök.
  |
  |
A szállodában ugyancsak kialakítottak egy ezer négyzetméteres, több részre osztható Wiener Salon nevű rendezvénytermet, ami sötétkék falpaneljeivel, elegáns csillárjaival és századfordulós bútoraival leginkább egy régi francia villa hatalmas nappalijára emlékezetet. Ugyancsak az otthonosságra játszik, és igazi meglepetést tartogat a szálloda mini wellness-fitnesz részlege, ahol a halszálkamintás parkettára korhűvé varázsolt, faborítású kardiógépek kerültek.
Az épület tetejét díszítő kupola különleges „keresztboltozatos” szerkezetében kapott helyet a Chez Bernard nevű francia konyhát vivő étterem, a kávézó és a bár, aminek üvegrombuszai megszűrik ugyan a túlzott napfényt, ugyanakkor izgalmas fényjátékot biztosítanak. A halszálkamintás parketta, a kényelmes zöld bőrkanapék, a kopottas szőnyegek, a Thonet székek, a rengeteg zöld növény az elegancia mellett itt is otthonos, nappali hangulatot teremt. Az épület tetején, a jelenleg még készülő tetőterasz bárból pedig valóban pazar kilátás nyílik Bécsre, de ellátni egészen a közeli szőlőültetvényekre is – és összeáll a kép és érthetővé válik, mit is jelenthetett az építész számára a hely szelleme.
Az egyediség manapság a legfontosabb hívószavak egyike a szállodák belsőépítészeti kialakításánál, de viszonylag kevés olyannal találkozunk, ahol gyakorlatilag „az utolsó szögig” minden az építészek tervei alapján valósul meg. A bécsi a Mariahilfer Strassén, októberben megnyílt Hotel Motto építészeti-belsőépítészeti programjáról, a Wiener Werkstätte művészeinek munkái inspirálta mintákról és a szálloda egyedi fejlesztésű textileiről beszélgettünk a tervezőkkel, Arkan Zeytinoglu és Ariana Grüll építészekkel és Bakody Katalinnal, a JAB ANSTOETZ kelet-európai igazgatójával.
A Hotel Mottóba belépve egy kifinomult, múltidéző, „Bécs találkozása az 1920-as évek Párizsával” enteriőrbe csöppen az ember. Mi volt a szálloda építészeti-belsőépítészeti koncepciója?
ARKAN ZEYTINOGLU: Az építészeti programot valójában nem mi találtuk ki, hanem maga a ház adta struktúrájával, lokációjával, történetével. Ez egy kimondottan jelentős, komoly történelemmel bíró épület Bécs belvárosában, ezért a mi célunk is az volt, hogy egy igazán különleges elemmel, egy viszonyítási ponttal növeljük az értékét, ami a ráépített kupolában öltött testet. A látványon túl ennek további előnye, hogy még két plusz szintet is hozzá tudtunk adni az épülethez. Elindulva a múltból, a hagyományokból, a ház építészetéből, történetéből, az épület tetején eljutunk a kupolába, amit bár az eredeti épület arányai befolyásoltak, mégis egy teljesen új dolog.
Az építészeti programban nagyrészt az olyan kézműves tradíciók inspiráltak minket, amik a 19–20. század fordulóját jellemezték, amikor a hatalmas boulevard- és ringstrasse-építési versenyben Párizs, Bécs és valószínűleg Budapest is egymással vetélkedett, közben pedig egymás művészetéből, kézműves mozgalmaiból is merítettek. Természetesen ezek mind mai megfogalmazásban jelennek meg. Programunkban tulajdonképpen egy olyan mélange vagy kollázs megalkotását tűztük ki célul, amiben a történelmi kézművesség és modern design elemei olvadnak össze egy egésszé.
ARIANA GRÜLL: Nagyon fontos szempont volt számunkra, hogy – ellentétben a legtöbb szállodával – itt tényleg minden teljesen egyedi legyen és a saját terveink alapján valósuljon meg a kilincsektől a bútorokon át egészen a lift gombjaiig. A lépcsőházban és a folyosókon megjelenő csempéken, valamint a szobák szőnyegein, a díszpárnákon és a textil falipaneleken megjelenő főleg geometrikus formájú mintákat a Wiener Werkstätte mozgalom művészeinek munkái inspirálták, mi ezeket „terveztük újra”, alakított át. Rengeteget dolgoztunk minden apró részleten, nagyon sokáig keresgéltük a megfelelő textíliákat, színeket, mintákat. A Wiener Werkstätte-mintából közel húszat terveztünk, ezekből végül tíz valósult meg. Összesen 360 párna készült a szállodába, ebből száz egyedi nyomott mintás. Ennél a szállodánál valóban rengeteg textilt használtunk – több mint nyolcezer folyómétert – és a minőségen túl pontosan azért dolgozunk a szállodaprojektjeinknél a JAB-bal, mert nekik külön divíziójuk van az egyedi fejlesztésekre, amire nagyon kevés textilgyártónál van lehetőség.
BAKODY KATALIN: Mi pedig nagyon szeretjük az olyan hotelprojekteket, ahol valóban kihasználják a JAB sokoldalúságát, fejlesztői kapacitását, még ha ez rengeteg munkával jár is. Ezekből egyébként mi is mindig tanulunk. Például a Motto Hotelbe szállított bársony agyagokhoz nagyon sok egyedi színt készítettünk. Kaptunk egy olyan színleírást, hogy Wiener Grün és meg kellett találnunk, hogy pontosan milyen zöldet is értenek alatta, majd készítettünk hozzá színmintákat, a tervezők pedig kiválasztották, hogy mire gondoltak. A másik, szintén kevésbé gyakori eset, hogy a Mottónál nagyon sok fajta párna készült. Egyrészt készültek a Wiener Werkstätte-mintájúak, és az ezekhez passzoló egyszínű, fodros szélű párnák, másrészt itt a párnák formái és méretei is egyediek lettek.
Annyit emlegettétek a Wiener Werkstätte-mintákat. Mesélnétek kicsit arról, hogy honnan jött az ötlet?
RKAN ZEYTINOGLU: Az épület miatt rengeteget kutattuk Bécs textiltörténelmét az 1850-es évektől kezdődő- en. A Wiener Werkstätte keretében számos textilművész alkotott sok-sok ezer mintát, nekünk pedig lehetőségünk nyílt hihetetlen archívumokat átnézni, majd ezekből a 100-150 évvel ezelőtti mintákból kiindulva megterveztük a sajátjainkat.
Ezek a minták nem csak díszpárnákon, falipaneleken, de a JAB egyedi tervezésű és gyártású szőnyegein is megjelennek.
BAKODY KATALIN: Ezek az egyedi minták csodálatosan mutatnak az elkészült gyapjúszőnyegeken, amelyek amiatt különlegesek, hogy a szálloda üzemeltetése a világosabb részletek ellenére is be merte vállani. A legtöbb helyen rettenetesen tartanak a gyapjútól, mert úgy gondolják, hogy nehezen tisztítható, ami tévedés. Összesen 73 darab egyedi szőnyeg készült a szállodába, háromféle mintával és színvariációban. Az üzemeltetés ugyancsak tarthatott volna a világos bársony black-out függönyök használatától, amiknél pedig azt a trükköt is bevetettünk, hogy egy szenny- taszító sávot varrtunk az aljukra, hogy minél kevésbé koszolódjanak.
ARKAN ZEYTINOGLU: Természetesen, ha egy szállodáról és egy étteremről beszélünk, akkor a textileknek nem csak esztétikai, de funkcionális szempontból is meg kell felelniük. A tartósság minden részletnél fontos szempont volt számunkra, és az gondolom, hogy ebben a szállodában sokáig nem lesz szükség felújításra, csak karbantartásra, annak érdekében, hogy értékeit sok generáción át megőrizzék.
A szobák legkarakteresebb elemei a textilborítású ajtók, szekrényajtók, falfelületek.
ARKAN ZEYTINOGLU: Szerintem az érzés, amit egy vendégnek éreznie kell, amikor belép egy szállodába, nem az, hogy végre megérkezett oda, ahol aludni fog, hanem az, hogy hazaérkezett. Ezt az érzést pedig leginkább a textilekkel tudjuk megadni.
ARIANA GRÜLL: Az is lényeges, hogy amikor az ember belép a nyüzsgő Mariahilfer Strasséról, akkor megérkezik ebbe a kis illúzióvilágba, ahol minden nyugodt és minden a vendég kényelemét szolgálja. Erről szólnak a szobák, a közösségi terek, az étterem, de még a Wiener Salon is, ami egy rendezvényterem, de ha leegyszerűsítjük, akkor végső soron olyan, mint egy nappali. A szobák esetében kétfajta JAB-textilt használtunk ezekhez a falburkoltokhoz, amelyek egyébként még a szinteltolás okán keletkezett kétfajta szobatípus identitását is megadják. Így születtek meg a flóra és a fauna tematikájú, leveles és madárkás textilekkel felhasználásával készült szobák.
Mit lehet tudni erről a két anyagról?
BAKODY KATALIN: A leveles minta a JAB kollekciójából választott anyag, amit közületi használatra alkalmassá – tehát lángmentessé, szennytaszítóvá, könnyen kezelhetővé – tettünk. A madaras anyagnál nagyon sok változat készült – ezek közül néhány teljesen egyedi tervezésű is –, míg megtalálták a megfelelőt. Végül egy meglévő anyagot alakítottunk át, kapott egy kis vintage-alapot és változtattunk a minta méretein. Mindegyik anyagot komolyan teszteltünk, ami egy hosszú folyamat volt. A mintaszoba 2018 nyarán készült el, és ami akkor a textilből bekerült, azt végül mind elfogadták.
Ezeknek a JAB-textileknek a mintái a szálloda dolgozóinak formaruháin is megjelennek.
BAKODY KATALIN: Igen, Lena Hoschek, aki egy nagyon híres osztrák tervező, és főleg hotel munkaruhákat tervez, használta fel a JAB designjait terveiben. Valamelyest változtatva a méreteken és arányokon, mi megcsináltuk az első mintanyomásokat, majd egy ruhaipari cég elkészítette az anyagokat a formaruhákhoz.
Nem ez volt az első projektetek a JAB-bal. Miért szerettek velük dolgozni?
ARIANA GRÜLL: Igen, már számos hotelen dolgoztunk együtt a magyarországi JAB-bal – az opatijai Hotel Milenijtől a most készülő andaui Scheiblhofer szállodáig – és azért szeretünk velük együttműködni, mert a JAB-tól mindent egy helyről be tudunk szerezni, így nem kell több helyre rohangálni, emellett pedig a teljesen egyedi ötleteinket is magas minőségben, pontosan meg tudják valósítani.
JAB | Web | Facebook | Instagram
Még több fotó a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
