A hóval az év végi díjak is megérkeztek

Kovács Dániel 2021 óta dolgozik a Magyar Építészeti Múzeum és Műemléki Dokumentációs Központ Múzeumi Osztályán muzeológusként. Eddigi pályafutásának másfél évtizede alatt következetes munkával építette szakmai karrierjét, amelyben az építészeti szakírás, a kutatás, az újságírói munka, a kurátori feladatok és a különféle építészeti szervezetekben való tevékeny részvétel, a nemzetközi platformokon való megjelenés egyaránt fontos szerepet tölt be. Kutatási területe elsősorban a huszadik század 1945 utáni építészete,  Szerkesztője volt a hg.hu, illetve az építészfórum oldalának, kuratóriumi tagja a Kortárs Építészeti Központnak. 2015-2018 között Berlinben élt és dolgozott a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) programigazgatójaként. Munkájában kiemelt szerepet foglal el a régiós együttműködések építése. A 17. Velencei Építészeti Biennálé kurátoraként – a Paradigma Ariadné építészirodával együttműködve – a veszélyeztetett háború utáni modern épületekre irányuló nemzetközi projekt eredményeit mutatta be Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása címmel. A Translations of Modernism kollektíva tagjaként Berlinben két nemzetközi konferenciát szervezett a közép-kelet-európai régió modern építészetére fókuszálva. Építészettörténészként a Magyar Művészeti Akadémia alkotói ösztöndíjának támogatásával Cs. Juhász Sára és Csaba László építészek életművének feldolgozásával foglalkozott. Jelenleg a Magyar Építésznők életművének hiánypótló feldolgozásával készít elő úttörő kiállítást a Magyar Építészeti Múzeumban. Az építészfórumnál végzett újságírói-szerkesztői munkájáért 2020-ban – Somogyi Krisztinával megosztva – Ezüst Ácsceruza-díjban részesült.

A Zádor Anna Alapítvány

A Zádor Anna Alapítványt Bibó István és Dornbach Alajos hozták létre, Zádor Anna (Budapest, 1904. január 24. – Budapest, 1995. március 2.) művészettörténész, az ELTE professzora végakarata értelmében. 

Az Alapítvány célja: „40 évnél nem idősebb, magyar építészettörténészek kutatási tevékenységének jutalmazása díj adásával. A díjazottak kiválasztásánál előnyben részesülnek az építészettörténettel foglalkozó, illetve az ígéretes tehetségű fiatal művészettörténészek.”

A kuratórium kezdeti tagjai: Bibó István, Kelényi György elnök, Kelényi Györgyné, Marosi Ernő (†2021), Mojzer Miklós (†2014). Későbbi tagjai: Farbaky Péter (2007-től), Ritoók Pál (2007-től), Sisa József (2021-től). A jelenlegi elnök: Farbaky Péter (2020-tól), titkár: Ritoók Pál.

A díjazottak névsora: 
1997 Farbaky Péter
1998 Vadas Ferenc
1999 Prakfalvi Endre
2000 Szentesi Edit és Mezey Alice
2001 Váczi Piroska és Róka Enikő 
2002 Gyetvainé Balogh Ágnes és Alföldy Gábor 
2004 Velladics Márta, Ritoók Pál, Papp Szilárd, Csáki Tamás
2005 Grászli Bernadett és Rostás Péter
2006-2007 Jernyei Kiss János és Jékely Zsombor
2010 Fatsar Kristóf, Harmati Béla László, Lupescu Radu, Markója Csilla
2012 Halmos Balázs, Havasi Krisztina
2014 Terdik Szilveszter és Weisz Attila  
2015 Orbán János és Rozsnyai József
2016-2017 Ecsedy Anna, Marótzy Katalin, Papp Gábor György, Tóth Áron
2018-2019 Nagy Gergely Domonkos, Ziegler Bálint Ágnes, Kovács Klára
2020 Bara Júlia és Székely Miklós
2021‒2022 Oszkó Ágnes Ivett és Falvainé Dóczi Erika
2023 Kovács Dániel


  Zádor Anna a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte tanulmányait 1922‒1926 között, Hekler Antal tanítványaként, majd az egyetemen nála kezdett el dolgozni fizetés nélküli tanársegédként. Klasszicizmus-kutatásának első nagy eredménye, hogy 1926-ban Milánóban megtalálta Leopoldo Pollack hagyatékát. 1933-ban megnyerte a Tudományos Akadémia pályázatát, ennek nyomán 1943-ban Rados Jenővel közösen megírták „A klasszicizmus építészete Magyarországon” című máig alapvető szintézist.  1936-tól 1950-ig könyvszerkesztőként a Franklin Társulatnál dolgozott. 1951-ben Fülep Lajos meghívta az ELTE Művészettörténeti tanszékére, ahol az 1980-as évek közepéig tanított egyetemi tanárként. 1960-ban Pollack Mihályról publikált monográfiát. A magyar és európai klasszicizmus művészetének, főként építészetének kutatása mellett új irányt mutatott a hazai művészettörténet tudományban a historizmus és a kertművészet értékelése terén. Mindig nagy érdeklődéssel fordult tanítványai, a fiatalok felé, sokban segítve pályájuk kibontakozását. Ez a cél vezette az Alapítvány létrehozásánál is, amelyet fiatal építészettörténészek kutatásainak támogatására hívott életre. 

Szakirodalmi munkásságának bibliográfiái:
1926‒1974: Építés-Építészettudomány V. (1974), 639-642; 
1974‒1983: Ars Hungarica XII. (1984), 9-10. 
1984‒1993: Művészettörténeti Értesítő XLIII. (1994), 3-4. 

Pályaképek:
Marosi Ernő: Zádor Anna (1904-1995). Ars Hungarica XXVIII. (1995), 123‒131. 
Sisa József: Anna Zádor (1904-1995). Acta Historiae Artium XXXVII. (1994-1995), 347‒350. 
Bibó István: Zádor Anna (1904-1995). In: „Emberek, és nem frakkok”. A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai. II. köt. (szerk.: Markója Csilla ‒ Bardoly István). Enigma XIII. (2006), 48. szám, 440‒448. 
Zádor Annára visszaemlékezések és vele folytatott beszélgetések: Zádor Anna 1., 2., 3., 4. Enigma XV., 2008/54., 55., 57., XVI. 2008/58. szám. (szerk.: Markója Csilla ‒ Bardoly István).