A kisgyermekek igényeire szabott bölcsőde épült Gödöllőn

Az új bölcsőde központi szervező ereje az úgynevezett ringató tér, ahol a gyermek, a szülő és a gondozó szabadon és kötetlenül találkozik, összefut, beszélget, eszmét cserél. Erről szóló írásunkat a 192-es, 2024/4-es lapszámból közöljük.

• Szöveg: Uhl Gabriella
• Fotó: Török Tamás
• Olvasási idő: …

Tudta, hogy az első bölcsőde 1852. április 21-én nyílt meg Pesten az akkori Kalap utca 1. szám alatti (ma Irányi utca) ház egy lakásában? Megszületésénél a Brunszvik család felelős és tevékeny nőtagja, Forrayné Brunszvik Júlia bábáskodik, aki a Martonvásáron az első kisdedóvót alapító Brunszvik Teréz unokahúga. A Pesti Első Bölcsőde Egyletben számos arisztokrata család nőtagja tevékenykedett, akik egy-egy kiságy felállításának támogatásával válhattak az egylet teljes jogú tagjává, és ezzel valamelyest hozzájárulhattak a fővárossá és metropolisszá növekvő Pest társadalmi gondjainak megoldásához is. Az első pesti bölcsőde már nem működik, de a nem sokkal később megnyitott „Krés” a Nagytemplom utcában 1877 óta várja és fogadja a kisgyermekeket. És itt működik a Bölcsődei Múzeum is, amelynek gazdag adattára rendkívül érdekes és izgalmas történeteket mesél az intézmény múltjáról.

Az oktatás és nevelés fontosságáról számos szó esik, de a „kezdetek”, az első intézmény, ahová a gyerekek bekerülhettek, mégis szinte feledésbe merül, pedig létrejötte fontos és súlyos társadalmi és gazdasági problémákra adott jótékony választ. A bölcsőde az a hely, ahol a szülők és gyermekeik először szétválnak, ahol a gyermekek társas élete kezdetét veszi. A bölcsőde munkahely is, ahol a kisgyermeknevelők végzik azt a napjainkban már nélkülözhetetlen feladatot, amelyet a nők tömeges munkába állása hívott életre. A bölcsőde ezért tükörképe annak a jövőnek is, amelyre vágyunk, hiszen nemcsak a következő generációról gondoskodik, hanem egy társadalmi rendszert is alakít.

Az oktatás azonban nemcsak társadalomtörténeti kontextusban értelmezhető, hanem jelentős és egyre szofisztikáltabb építészeti összefüggésrendszerben is. Mint a Bölcsődei Múzeum izgalmas gyűjteményéből és kiállításából kiderül, az első kisdedóvó/megőrző intézmények városi bérházak lakásaiban, vagy mint a Nagytemplom utcai intézmény, az Irgalmas Nővérek zárdájában működött, vagyis már meglévő funkciójú tereket szabtak át a kicsik igényeinek. Ez elsősorban belsőépítészeti vagy pontosabban a bútorzat átalakítását jelentette: a kisebb méretű, praktikusan alakítható (összecsukható) ágyak, etetőszékek, asztalok készültek a pesti iparosok műhelyeiben a gyermekek számára. A neveléstudomány fejlődésével azonban megjelent az a szemlélet, hogy a teljes építészeti környezetet a kisgyermekek igényeihez igazítsák.

A 20. század első felében megszületett az iskolaépület-típus, amely elsősorban a közép- és általános iskolák arculatát formálta, majd e törekvések „szivárogtak” le a fiatalabb korosztály nevelési intézményeibe. E nemes cél 21. századi folytatójaként Magyarországon 2019-ban a Kopp Mária Intézet és a Lechner Tudásközpont ötletpályázatot írt ki bölcsődetervezés témában. Az ötletpályázat célja és elgondolása az volt, hogy mintát és kiindulási alapot szolgáltassanak a bölcsődék tervezéséhez a konkrét megrendelő szervezeteknek, intézményeknek, önkormányzatoknak. Az ígéretes pályázatra számos izgalmas felvetés érkezett, több tervet díjaztak, átdolgoztattak, majd egészben vagy megcsonkítva a Lechner Tudásközpontba zárva várják további sorsukat.

A Vikár és Lukács Építészstúdió is indult az állami kezdeményezésű ötletpályázaton, de a gödöllői önkormányzat nem innen, hanem az építésziroda saját jogán megszerzett hírnevén keresztül talált rá és kérte fel az építészeket egy új, fontos, a helyi igényeket kielégítő intézmény megtervezésére. Ez lehetőséget adott az építészeknek arra, hogy ne a „típusterv-ajánlatot” használják, hanem az eredeti koncepciójukat és elképzeléseiket valósítsák meg. Az önkormányzat elképzelése találkozott az építésziroda ideájával: a gyerekek szeretik, örömmel veszik napról napra birtokukba a bölcsődét.

Milyen tudatos koncepció és gondoskodó szeretet együttállása vezetett ehhez az eredményhez?

A családi házas övezet léptékéhez illeszkedő épület és annak központi magja köré szerveződő csoportszobái tömegében elkülönülnek, egy-egy kisebb házat, kuckót imitálnak. Szintén a környezethez illeszkedő, lekontyolt magas tetejük izgalmas megoldás, amely nemcsak kifelé kommunikál, hanem a gyermekek méreteihez képest meglepő belmagasságával radikálisan kitágítja a világot, amelyet a tetőablakon beáramló fény még inkább hangsúlyoz. Nézz fel! A világ tágas és végtelen! – állítja a bölcsődék esetében merész és különleges megoldás. A fény, a tágasság az épület minden elemében fontos volt a tervezők számára, a kuckós csoportszobák hatalmas, a gyerekek léptékéhez igazodó padlóig érő üvegablakkal zárulnak, amelyek a kert felé nyitják meg a világot, érzékeltetik a tágasságot.

Az épület központi szervező ereje az úgynevezett ringató tér, ahol a gyermek, a szülő és a gondozó szabadon és kötetlenül találkozik, összefut, beszélget, eszmét cserél. E tér nemcsak a bölcsőde központja, hanem teret ad(hat) a hely közösségi rendezvényeinek is. Ringató tér, ahol a zene kiemelt fontosságú szellemi szervezőerő: a ritmus, a vers, a dal ősi, bensőséges anya–gyermek-kapcsolatát megidéző tevékenység. A hétköznapi valóságra lefordítva zenés foglalkozások szerveződnek a bölcsődei munkaidőben és azon kívül is. E centrális gyakorlati funkciójához kapcsolódva öltözők, szekrények, mosdók kaptak itt helyet, méretben igazodva kicsik és nagyok igényeihez.

A ringató tér köré Gödöllőn, az ottani létszámigényeknek megfelelően 3x2 csoportszoba csatlakozik a „kuckós” eltolásban. A páros állítás jelentős, mert a teljesen átlátható csoportszobákat így szükség esetén egy-egy gondozónő is felügyelheti. A páros csoportszobákhoz kapcsolódnak az igényesen és a gyermekek méreteihez kialakított mosdók, kiszolgálóhelyiségek. Az elkülönülést és a közösségi létet egyaránt szolgáló belső épületszerveződés pontos kiegészítője a tervezőkkel együtt kialakított belsőépítészet és tárgykultúra. A kényelmes, biztonságos fa bútorok ugyanazt a melegséget árasztják, mint az egész házban végigfutó, a nyers téglát kiegészítő és váltó faburkolat. Színvilága élénk, de nem harsány, segíti a kicsik tájékozódását az épületben.

A környezettudatos, korszerű követelményeknek megfelelő gépészeti megoldások (napelem, hőszivattyú stb.) segítik a kényelmes környezet megteremtését, a gyermekek szellemi és testi fejlődésére fókuszáló nevelő munka ideális körülményeinek kialakítását. A Vikár és Lukács Építésziroda által megálmodott és kialakított bölcsőde valós és értékes megoldást kínál arra a felelősségre, amelyet a bölcsődék megalakulásuktól kezdve magukra vállalnak: a legvédtelenebb kisdedek igényes, magas színvonalú gondozását. Gödöllőn, a Kis Balázs Bölcsődében erre minden megadatott, amelyet a vidám gyermekzsivaj igazol.

További képek a cikk végén található galériában!