Beszélgetés Csanádi-Szikszay Györgyi építésszel a Structure of Feminarchitecture című sorozatunkban
„Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban” – ez a Szent Ágostontól származó gondolat Csanádi-Szikszay Györgyi építész egyik vezérfonala. Ez az idézet vezette akkor is, amikor társaival, Strbac Szalai Anitával és Szvák Dorottyával közösen megalapította a Kisgyermekes Építészeti Műhelyt (KÉM). Az ezzel kapcsolatos indíttatásáról, a KÉM-ig vezető útról és az egyesület tevékenységéről kérdeztük Györgyit a Structure of Feminarchitecture című sorozatunkban.
A Structures of Feminarchitecture sorozat interjúit készítve az a tapasztalatom, hogy a megszólított beszélgetőpartnereim határozott véleményt fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, hogy cikksorozatban foglalkozunk a nők építészetben, építőiparban betöltött szerepével. Te hogy látod ezt a kérdést?
Nagyon fontosnak tartom a témát. Örülök, hogy most egy reprezentatív interjú keretében beszélgethetünk, de az olyan könnyed hangvételű kezdeményezéseket is nagyon jónak tartom, mint a Böröndy Juli által indított Women in Architecture Instagram-oldal. Szépen kiegészítik egymást a különféle platformokon, különböző formában megjelenő anyagok. Tapasztalatom szerint a téma már tíz-tizenöt éve a levegőben volt, én legalábbis már egyetemista koromban, a BME hallgatójaként foglalkoztam a gyerekek, nők és családok helyzetével; terveztem játszóházat, coworking irodát és gyermekmegőrzőt is, a diplomamunkám pedig egy autista gyerekeket segítő gyöngyösi iskola tervezése volt. A témaválasztásaim belső indíttatásból, illetve az élethelyzetemből adódtak, hiszen várandós voltam a diplomázás évében. Építész anyukaként úgy gondolom, hogy akiben megvan az elhivatottság a szakmája iránt, az nem tudja elkerülni, hogy foglalkozzon a hivatás-magánélet kérdéskörével. Ez persze nem csak az építészeket érinti, a legtöbb foglalkozás esetében így van, illetve nemcsak az anyákat, hanem a család minden tagját; esetünkben a férjemet és a nagymamákat is, akiket varázsnagymamáknak hívunk.
Ezek szerint a nők az építészetben, építőiparban témakör téged elsősorban édesanyaként szólít meg, hiszen a pályád legelején családot alapítottatok a férjeddel.
Az egyetem alatt is dolgoztam tervezőirodában, így a gyermekvállalás előtt is szereztem munkatapasztalatot. Ebben a rövid időszakban nem éreztem különbségtételt a munkaadók részéről a férfi és nő munkatársakat illetően. Abban egyébként igazad van, hogy anyaként több tapasztalattal bírok a munkaerőpiacon. A munkáltatóim a gyermekvállalást követően is rugalmasak voltak velem. Ez nagyon fontos volt számomra, hiszen a családos lét nemtől függetlenül nagy rugalmasságot igényel. Itt fontosnak érzem elmondani, hogy az egyesületünk, a Kisgyermekes Építészeti Műhely (KÉM) tagjai között is vannak anyukák és apukák egyaránt. Törekszünk arra, hogy nemtől függetlenül szólítsuk meg a szülőket.
Kérdezlek majd a KÉM-ről is, de előtte kérlek, fejtsd ki bővebben, hogy mit takar a munkaadók rugalmassága, és mi az, ami édesanyaként jelentős könnyebbséget adott számodra.
A gyermekeim születésének idejét tekintve az elmúlt hét-nyolc évre tekinthetünk vissza. Ebben az időszakban nagy változást hozott a pandémia. Az első gyermekem még ezt megelőzően született, amikor nem volt elterjedt a home office, elvárt volt a mindennapos személyes jelenlét. Én ekkor részmunkaidőben dolgoztam. Itt hadd emeljem ki az önismeret jelentőségét, fontos ugyanis tisztában lenni azzal, hogy ki miként tud hatékonyan dolgozni. Nekem azokban az években jólesett kimozdulni otthonról és csak a munkámra fókuszálni, otthon pedig a családomra figyelni, és nem összemosni a különböző területeket. A kérdésedre válaszolva: számomra ekkor a részmunkaidő lehetősége volt nagy segítség a munkaadó részéről.
A második gyerkőcöm féléves volt a pandémia első hullámában, amikor a mindennapok részévé vált a home office. Abban az esetben ez volt óriási segítség. Az egyesületben úgy látom, hogy az otthoni munkavégzés lehetősége sokak számára nyitott új perspektívát. Általában heti egyszeri jelenlétet igényel a munkaadó, amikor megbeszélik az adott hét feladatait, ezt követően pedig a szülő maga osztja be az idejét. Ez a fajta rugalmasság nagy előrelépés a családosok számára. A rugalmas munkakezdés is pozitívum, tehát ha nem kötelező 8:00-kor ott ülni az irodában, hanem elég mondjuk 10:00-ig beérni, az a reggeli logisztikában nagyon nagy segítség. De mindezt nagyban befolyásolja, hogy kinek milyen a habitusa, valamint hogy kit milyen segítő háló vesz körül.
  |
Ahogy mesélsz, az a benyomásom, hogy minden remekül működik, mégis létrehoztad a KÉM-et. Miért érezted szükségét az egyesület megalapításának?
A kérdés jogos. Hadd térjek vissza a hivatás témakörére. Ha hivatásszerűen foglalkozik valamivel az ember, akkor nem tudja azt mondani 14:00 órakor, hogy leraktam a tollat, innentől nem foglalkozom a témával. Nekem folyamatosan kattog a fejemben, ami foglalkoztat. Emellett azt is észrevettem, hogy a szakmában megfigyelhető a nők lemorzsolódása, ami talán megelőzhető lenne egy egymást támogató, megtartó közeggel.
Esetemben az anyává válás elindított egy olyan belső folyamatot, amely által szerettem volna minél több dolgot társaságban, közösségben megélni. Ez a közösség pedig miért ne állhatna építészekből? Miért ne babázhatnának együtt az építész szülők?
A kisgyermekes építészek támogatásával korábban nem találkoztam, ezért úgy gondoltam, hogy magam hozok létre egy olyan egyesületet, aminek a profiljában ez a tevékenység is megtalálható. Egyelőre még útkeresésben vagyunk, folyamatosan formálódik a tevékenységünk összetétele, de már több sikeres eseményt magunk mögött tudhatunk, illetve számos tervünk is van a jövőre nézve. Voltak olyan programjaink, amelyekkel az építész szülőket céloztuk meg, így például tartottunk szakmai előadásokat, szerveztünk kézműves eseményeket, melyek végül – szakmánkból adódóan – makettezésbe fordultak, de futóbabakocsis városi futás is volt már az eseményeink között. Kiemelten fontos tevékenységünk mindemellett a gyerekek számára tartott épített környezeti neveléssel foglalkozó alkalmunk.
Fontos, hogy a felnövő generáció tudatosabban forduljon a környezete felé. Több iskolával sikerült már felvennünk ez ügyben a kapcsolatot. A KÉM-mel távlati terveink között szerepel az Magyar Építész Kamara megszólítása is. Azt még hadd tegyem hozzá, hogy a KÉM hivatalos szervezeti megalapítását nagyban megalapozta az MMA 2021-ben meghirdetett pályázata, melyen az Architecture Light - A kisgyermekes építésznők tervezői szekcióban betöltött szerepe, illetve lehetőségei című pályamű beküldésével indultam. A beadott anyagom ugyan nem kapott támogatást, mégis profitáltam a folyamatból, hiszen megfogalmazódott egy olyan irány, ami elvezetett az egyesület megalapításhoz.
(A KÉM tevékenységéről részletesebben a SoF következő részében beszélgetünk Csanádi-Szikszay Györgyivel. – MZs.)
Ahogy mesélsz, az az elképzelésem, hogy a KÉM mellett biztos végzel tervezői munkát is. Jelenleg mivel foglalkozol?
Igen, folytatok tervezőtevékenységet. Szeptemberben kezdtem a BME-n a művészeti doktori képzést, mellette egyéni praxist indítottam. Munkásságomból most egy projektet emelnék ki. Mivel sokat sétálok, nagyon fontos számomra a sétálható város gondolata. A sétáim során megfigyelem a várost és összegyűjtöm azokat a jelenségeket, amelyekkel építészként érdemes lenne foglalkozni. Ennek eredménye a Deigner Ágival közösen létrehozott Nem-Garázs projektünk.
Az 1960-as években sorgarázsokat építettek a gépkocsik tárolására. Ezek többsége a mai autóméreteket már nem tudja befogadni, így számos garázs kihasználatlan, mondhatni halott térfalként jelenik meg. Célunk ezek megnyitása és új funkcióval történő ellátása. Ennek egyik első állomása volt a 2022-es Köztéri Kortárs Művészeti Biennálé pályázata, mely keretében feltettük magunknak a kérdést, hogy miként lehetne hasznosítani ezeket a garázsokat. Célunk volt a helyi lakosság bevonása a közös gondolkodásba, erősítve az épített környezet iránti elköteleződést, és serkentve a helyi szereplők – lakosok, önkormányzat, civil szervezetek, intézmények stb. – közötti diskurzust.
Kisgyermekes Építészeti Műhely (KÉM) | Facebook
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
