A nemeuklideszi lakópark

Cédrus Liget lakópark Szegeden

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

A Szegeden felépült Cédrus Liget lakópark kissé meglepő módon éppen arra példa, hogy a racionalitás és az esztétizáló, a szokványostól eltérő egyedi építészeti nyelv használata nem áll ellentmondásban. Sőt, úgy vélem, hogy a tömegtársadalmak „varázstalanodó” konfekcióépítészetében a fantázia felszabadítására tett kísérletek önmagukban is fontos események, amelyek nem kompromittálhatóak és intézhetőek el egyszerűen azzal, hogy „divatosnak és/vagy öncélúnak, marketingszagúnak, sztárkodónak, hülyeségnek, dizájnosnak, abszurdnak, nyugatiaskodónak, keletieskedőnek, utánérzésnek” titulálja a kritika. Martinkó József írása az OCTOGON magazin 188-as (2023/8-as) lapszámából.
 

Noha a digitális tervező- és gyártmányfejlesztő szoftverek forradalmának uszályában kibontakozó „non-standard architecture” – Toyo Ito, Zaha Hadid, Greg „blub” Lynn stb. – szelleme a kétezres évek elejének homályába vész, az építészeti térgörbítés szabadságának mámora szerencsére velünk maradt. Mielőtt a téglányhívő olvasóink ezen a ponton falhoz vágnák magazinunk aktuális számát, felfuvalkodott hólyagnak titulálván mindenkit, aki „nemeuklideszi” módon, a síkokat és derékszögeket elhagyva (is) hajlandó kortárs épületet formálni úgy, hogy alkotása a formálás sajátosságai ellenére sem kötődik a hazai szerves (organikus) iskolához, lépjünk is gyorsan tovább.

Hogy mennyire benne van a levegőben az útkeresés a társasházak tervezése terén, arra jó példa az az építész berkekben zajló rendkívül tanulságos eszmecsere, ami az „OTÉK-alakú, illetve nem OTÉK alakú” (társas)házak témájában alakult ki az Építészfórum oldalain. A LAB5 tervezőinek vitaindító cikkében Korényi András, Korényi Balázs és Dobos András tervezők saját, a Hadak útján azóta átadott Trendo 11 elnevezésű (lásd: Szinkronba hozott tömeg, Octogon 2023/2, 182) társasházuk kapcsán beszélnek a profit- és négyzetméter-maximalizáló, Excel-hasábos tömbbé faragott objektumok tervezését honoráló Országos Településrendezési és Építési Követelmény-rendszerhez történő igazodás visszásságairól, az OTÉK negatív hatásainak meghaladására tett kísérlet(ek)ről, építészeti válaszokról.
 

Térjünk azonban vissza a szegedi Cédrus Ligethez. A Szegedi Kábelgyár az egykori Huszár utcai huszárlaktanya lerobbant épületeiben és telkén épült fel a hatvanas években. A mostani fejlesztés tehát barnamezősnek minősül, miközben a belváros mindössze tíz perc sétára található. Érdekes kritikai kísérlet lenne az új, lakáscélú beépítés, illetve Gunther Zsolt és Csillag Katalin (3h) 2011-ben átadott Szeged Árkád üzletházának párhuzamos elemzését megírni, ugyanis az Első Magyar Kenderfonó eredeti téglás homlokzati elemeit integrálni próbáló fejlesztés mindössze egy tömb távolságra van a Cédrustól.

A rekultiváció terhétől menekülni próbáló fejlesztőkkel szemben Bara Ákosék radikálisan más irányba indultak el, amire a beruházás tulajdonosa nyitottnak bizonyult. Módosíttatták a telekre vonatkozó HÉSZ-t, ami mindössze két belső parkosítható közlekedő tengellyel tárta volna fel a telket, amire csak hagyományos tömbökkel és térfalakkal reagálhattak volna 7,33%-os zöldterületi mutatóval.

Az új HÉSZ és a sokkal szabadabb beépítési vonalak belső közparki funkció kialakítását, illetve 42%-os zöldterületi mutatót tett lehetővé a hat hektár nagyságú telken úgy, hogy az egykori huszárlaktanyából megmaradt egyik szép lovardaépületet is megtartották, miközben a csaknem 600 lakásos teljes projekt 116 ezer négyzetméteressé válhatott. A tavas közpark mellett a lovardában egy élelmiszerüzlet, egy önkiszolgáló étterem, a lakóparkot kiszolgáló gépészeti tér és egy fitneszterem épült fel, ami tovább gazdagította a közfunkciók sorát. 

Régi ipari területek rehabilitációja során felmerülő rémkép a szennyezett talaj cseréje, amit itt a térszín jellegzetes horpadásaival, kertkapcsolatos lakásaival, üzleteivel, illetve az 1100 parkoló felszín alá rejtésével használtak ki, amivel a felszíni parkolás arányát a minimum alá sikerült leszorítani, sőt néhány kertkapcsolatos lakás térszín alatti folytatásává vált a saját garázskapus privát garázs. 

Szeged városa élen jár a geotermikus rendszerek kiépítése terén. A Cédrus Ligetben a fejlesztő által fúrt két, kétezer méternél is mélyebb geotermikus kútból nyert energia a környék közintézményeinek energiaellátásához járul hozzá, miközben a visszaérkező alacsony hőmérsékletű víz fűti a lakóparkot, ami 5000 tonna szén-dioxid kibocsátását váltja ki, és radikálisan csökkenti a lakások rezsiköltségét.

Ráadásul, aki találkozott már a globális felmelegedés és az építészeti tér formálásának összefüggésével, azok számára világos, hogy a térfogat–felszín-arányának épületenergetikai szempontból optimális formája bizony gömbölyded gombóc, lágyvonalú halom, puhán áramló lírai hullámvonallal körülrajzolható ház. A tervezők a non-standard építészeti geometria adta lehetőségeket kihasználva a mély teraszok mögé visszahúzott üvegfelületeket a nyári napállások, beesési szögek modellezésével rajzolták meg. 
 

„Semmi esetre sem akartunk lakótelepet tervezni”, hangzik el Bara Ákos építész szájából a tételmondat a telefonban. Nem először beszélünk a szegedi Cédrus Liget házai kapcsán a tervezővel. A stúdió korábbi munkái közül egy tihanyi nyaraló-átépítés kapcsán hallottam őt beszélni hosszabban balatoni kötődéséről. Bara és munkatársai ennél a szegedi projektnél komolyan foglalkoztak a hagyományos hasáb lakótelepek alternatívájaként felépült előképekkel, pontosabban a balatoniként általa leginkább ismert tapolcai Bauxitváros kilenc, teraszos Y-házának példájával és építészeti problematikájával (Kiss Tamás, Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat, 1972).
 

Ha kritikánk terjedelme most nem is engedi meg, hogy a tapolcai tanulságokat sorra vegyük, három elemet ki szeretnék emelni. Egyfelől az átlagos 70-80 négyzetméteres lakásméret mellett Szegeden az előzetes igényfelmérések alapján végül 50 m2-től 500 m2-ig (több lakás összenyitásával, saját tetőteraszos, előkertes penthouse lakásként) rendkívül változatos alaprajzok és alapterületek állnak rendelkezésre. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az előregyártott elemként a helyszínen szerelt, hullámzó vonalú, rendhagyóan megmunkált felszínű-textúrájú erkély-mellvédekbe integrált virágládák, illetve a teraszok, erkélyek, árnyékoló-oromzata az üzemeltető kezelésben maradt, tehát az egységes homlokzati megjelenéstől nem lehet eltérni, nem „szlömösödhet el” az összesen 11 kilométer (!) hosszúságú homlokzat.

Végül a beruházó mert nyitni a történelmileg negatív töltetet hordozó lakáscélú vasbeton-előregyártás irányába. Míg a nagypaneles (Tapolcán csúszózsalus) rendszer lakótelepei rendkívül kötött formát eredményeztek a hatvanas évektől, addig a jól optimalizált megoldásoknak köszönhetően a gyártmánytervezés, a vasbeton-előregyártás és a -szerelés átfutási ideje kevesebb mint két és fél év volt. A tervező csapatnak és a 3D programoknak köszönhetően olyan gördülékennyé vált a gyártás, hogy az több országban is folyhatott egy időben, így a kivitelezés intenzívebbé vált. 
 

Bevallom őszintén, féltem ennek a cikknek a megírásától, mert korábban láttam látványterveket, szélesvásznú drón videót, építés közbeni fotókat, és a formaalakítás egyedisége, a szegedi helyszín elbizonytalanított. Pontosabban fogalmazva a legmagasabb pontján 25 m (földszint plusz 4-6 szint) épületegyüttes befelé sűrűsödő nyolc épületéről készült drón videó perspektívája és látószöge zavart meg, amiből gigantikusnak és összefüggéstelennek éreztem a kompozíciót.

Noha értem a dinamika és a sasperspektíva szupervizualizációjában rejlő mámort, de ezek a szegedi házak csak az utca, illetve erkélyszintről érthetőek, ahol az összemetsződések, áramló szintvonalak, lágyulások, ritkulások és tömörödések ritmusa áll össze valamiféle különös harmóniába. Nem édes, hanem intellektuálisan telített harmóniában, ami változatos, megunhatatlan – és az itt lakók számára is egyediséget hordozó nézőpontokat fon össze. 

 
B. A. D, Architects and Design Studio | Web

Az OCTOGON magazin 188-as (2023/8-as) lapszámában sok egyéb mellett a szegedi Cédrus Liget lakóparkról (B.A.D Architects and Design Studio Kft.), a Normafa Síház felújításáról és bővítéséről (Studio Konstella, Hetedik Műtere), a Dorothea Hotelről (Lissoni & Partnersm TSPC Kft.) és az Archikon legújabb óvodaépületéről is olvashattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.