A nyaraló, amelynek tereit a családdal és a természettel való együttlét formálta

Ennél a Leányfalun felépített háznál a kertet tudatosan őrzik és gondozzák egy liget, vagy virágos rét összképében. Erről szóló cikkünk a 128-as, 2016/4-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Pleskovics Viola
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Felépítése saját múltjáról mesél, formáját a természet befolyásolta, míg alaprajzát a családi együttlét komponálta. Egy örökölt házból különféle kulturális és környezeti inspirációk által született újjá egy különleges nyaraló Leányfalun. Létrejöttét építész és építész megrendelő együtt alakította.

Az 1970-es években itt épült struktúra még egy klasszikus típust képviselt: a domboldalba süllyesztett, falazott szint felett faszerkezetes felépítmény magasodott. A tulajdonosok svédországi tartózkodásuk után szerettek bele a skandináv házak stílusába, így a Minusplus építészei Alexa Zsolt vezető tervezővel ennek tudatában transzformálták át a régi alapokat.

Kültér és beltér szinte egybeolvad. A lejtő miatt északról kétszintes, míg dél felől földszintes homlokzat mutatkozik. Méretei minden oldalról túlszárnyalják az alsó traktust, északra pedig két piloti által támasztott konzol építmény húzódik a Duna irányába. A tömeg faház jellegét azonban a körbe folytatódó faburkolat, s a hatalmas ablaknyílások segítenek megtartani, légiesíteni.

Külső esztétikája tudatos tulajdonosi igények, építési szabályozások és az ezekre adott kreatív tervezési attitűd eredménye. Enyhe törésvonal hívja fel az ember figyelmét az alaprajzban, melynek egyik oka, hogy a telek viszonyaira vonatkozó keretek csekély bővítési lehetőséget engedtek nyugati irányba. Kelet felé ugyan terjeszkedhetett volna, melyet a kedvező tájképre való irányítás meg is követelt, ám a döntő szerep egy örökzöldé volt. A kertet tudatosan őrzik és gondozzák egy liget, vagy virágos rét összképében. Ebből a szempontból is megőrzendőnek bizonyult a keleti rész zöldje, s annak magas lucfenyője. A ház apró kanyart tesz körülötte, s később zavartalanul tekint a felejthetetlen tájra. Ez a momentum már önmagában kölcsönöz egyfajta bájt a koncepciónak, de az épület további karakterisztikumai is ebből a megoldásból következtek.

Jó példa erre a tetőzet megfogalmazása. Az eredeti kiindulópont egy zöld-, és lapostetős megoldás lett volna, a lapos kialakítás viszont a környezeti tájra vonatkozó építészeti szabályozásokkal ellentétes ötlet volt. A feltételekből oly módon sikerült előnyt kovácsolni, hogy a törésvonallal összhangban emeltek egy alacsony hajlásszögű födémet, az viszont továbbra is növényi borítással teremt szorosabb kapcsolatot a természettel.

A homlokzat szintén látványosan reflektál az alaprajzi váltásra. A burkolati falécek ahelyett, hogy függőlegesen rendeződnének a felületen, 10 fokos dőlésszöggel sorakoznak körbe az alaprajzi váltáshoz képest két különböző irányba. Első pillantásra úgy tűnik, mintha az egész tömb egy rétegelt lemezből volna kifaragva, s kíváncsian várjuk, hogy belül is folytatódik-e a minta. Az épület egyik legmeghatározóbb esszenciája volt ez a lépés, mely a harmonikus körülmények ellenére egy visszafogott dinamikát is kölcsönöz a háznak.

Belső tereket tekintve az alsó szinten a jövőben nyári konyha kialakítása a cél. Kilépve a helyiségből, az itt lakók által preferált kellemes terasznak nyílt hely, melyre a konzolépítmény vetít hűsítő árnyékot. A felső térelrendezés számára a lehető legnagyobb felületet a család közös életterének szánták, minden másnak minimális helyigényre kellett törekednie. Egy nagy, osztatlan tér került kialakításra nappalinak, étkezőnek és konyhának együtt. A figyelem mind északon, mind délen üvegfelületeken át a hőn szeretett ligetre összpontosul. A terek és a funkciók ezzel a tájjal együtt élnek.

A belsőépítészetet az egyik tulajdonos, Pozna Anita dolgozta ki, aki maga is építész. Meghatározó része a berendezésnek újrahasznosított elemekből készült. Ilyen a tér közepén álló két konyhasziget, melyeket asztalosok alkottak újra használt bútorokból, de eldobott fagyálló csempéből burkolták a fürdőszobát is. A megrendelők a 2006-os velencei biennálé magyar pavilonjának alkotói között voltak, ahol építészeti hackelések következtében hoztak létre technológiai tereket. Családi közegben folytatva ezt az attitűdöt, a bútorok újraszerelése, az elhagyott fadarabok berendezési tárgyakká való hackelése jól tanítja arra a gyermekeket is, hogy a világ formálható, abban alkotókként is részt vehetnek.

A keleti oldalon egy kisméretű fürdőszoba ugyan ki lett alakítva, de már a közös élettér legszembetűnőbb résztvevője a monumentális családi kád a szétnyitható déli üvegfal előtt. A gyerekek külön kívánsága volt ez a beltéri medence, melyet a világhírű Mijazaki Hajao, Totoro című rajzfilm klasszikusában látott családi fürdőzés ihletett számukra. A skandináv visszautalás mellett ily módon egy japán anime inspirációja is gazdagítja a nyaraló sokszínűségét.

A hálóhelyiségek igény szerint a lehető legkevesebb helyet foglalják el az összterületből. Tulajdonképpen kis kabinokról van szó, melyek falai a tároló funkciót is ellátják egyben. Az elhatároló falemezek és a valódi szerkezet támaszainak összekapcsolását vizuálisan is felvállalják, és a díszítetlen falakon megmutatkozó „építészeti igazság” abszolút jól is működik egy letisztult felületen. Hasonlóan izgalmas decorum a padlóburkolat mozgalma. Akárcsak a külső homlokzaton, a törésvonal mentén itt is dőltsorban rendeződik a parketta.

A telken, melyre a ház épült, a természet már évek óta dolgozott. Az, hogy ennek tudatában formálódott az építkezés az attraktív külsőn és kreatív belsőn túl valódi tartalommal megtöltött elképzelést is tükröz. Szimpátiát, mely a család és az építész számára fontos volt a környezet felé. Az együttlét formálta ezeket a tereket. Az együttlét a családdal, és a természettel.

További képek a cikk végén található galériában!