A magyar csapat első szóló kiállítása a kockaházat, a magyar építészet elutasított emlékét értelmezi újra.
Hogyan lehet újra értelmezni a kockaházat? Hogyan lehet új kereteket adni a magyar építészet elutasított emlékének? A Paradigma Ariadné első szóló kiállításán, a bécsi Architektur Im Magazinban erre tesz kísérletet. Céljuk, hogy kiemeljék a szociokulturálisan és politikailag terhelt összefüggéseiből és a látogató a maga valójában szemlélhesse.
A Paradigma Ariadné építésziroda elméleti és kulturális szervezői tevékenységet is folytat, a kockaház problémája egy konkrét megrendelés kapcsán került az iroda látszószögébe. Bár az akkori tervezési megbízásból nem lett valóság, a kockaház bővíthetőségének és fejlesztésének építészeti és formai problémái igencsak felkeltették az építésziroda érdeklődését. Az Architektur Im Magazin a régió egyik meghatározó építészeti galériája Bécsben, amely nemzetközi és osztrák építészek, építészeti csoportok és művészek építészettel és épített környezettel kapcsolatos kiállításait mutatja be.
Dóra Ilona és Székely Gáborné 2016-ban készült Miben élünk? A 2015. évi lakásfelmérés főbb eredményei című tanulmánya alapján 500.000 kockaház lakja be a magyar tájat. Bár a számosság jelentős, de az építészeti diskurzus teljes egészében elkerülte ezt az 500.000 darab épületet. Beszélni és gondolkodni a kockaházról marginális kérdés, és a kockaház értelmezése szigorúan energetikai és szociális kérdésként kezelt.
Abban az esetben, ha a kockaházat mint építészeti produktumot kell értelmezni – úgy, ahogyan egy hollókői parasztházat értelmezünk – akkor már a kockaház rendszerint elutasítás és gúny tárgya. Csak néhány terv és művészeti megközelítés próbálta az elmúlt években értelmezni a kockaház formai-esztétikai és jelentésbeli minőségeit. A kiállítás éppen ezért elmerülve a magyar építészet ezen banális produktumában újrakeretezi és újraértelmezi a kockaházat. A Paradigma Ariadné célja, hogy egy rövid alkalom erejéig kiemelje a szociokulturálisan és politikailag terhelt összefüggéseiből, és a maga valójában szemlélje.
Ennek köszönhetően a kiállítás egy érzékenyítő tréning a kockaház tiszta geometriájának, díszítéseinek és alaprajzi rendszerének megértéséhez.
A kiállítás egy naiv és játékos utazás a képzelőerő és a kreativitás terepén, amely fogalmak kulcsszerepet töltenek be az építésziroda munkáiban. Innen tekintve a kockaház szerepeltetése egy bécsi galériában apropó is: egy eszköz, amely hordozza azt a posztszocialista identitást, amely az országot is jellemezi, miközben egy remek tárgy annak szemléltetésére, hogy az építészirodában folyó tevékenység és az épített környezet értelmezése milyen módon történik a tervezés és az építészet elmélet felől közelítve.
Ennek megfelelően a kiállításon bemutatandó anyag olyan témák szerint szerveződik, melyekkel kapcsolatban már folyik tevékenység. Ilyen az építészet nagyság kérdése, a magánmitológiák, a felület és a díszítés problémája vagy a formai innovációra való törekvés. Nem mellékes továbbá a Paradigma Ariadné folyamatos vágya, amellyel a közép-kelet-európai régió tudását próbálja a nemzetközi építészet tendenciáihoz linkelni és fordítva.
Az Internalizing the Rejected nem pusztán egy kiállítás tehát, hanem egy tudatos szerepjáték az iroda részéről. Mi történik akkor, ha egy építésziroda képes elfogadni a kockaházat megsemmisítő kritikai attitűd és a vak szeretet szélsőségei nélkül. Innen nézve, a Paradigma Ariadné első szóló kiállítása kísérletezés is az „építészeti hozzáállások” és „szakmai meggyőződések” újrahangolásával.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
