A kiállítás újragondolja, hogyan lehetne befogadóbbá, még közösségibbé tenni a közterületet.
Ma nyitja meg kapuit a 17. Velencei Építészeti Biennále, mi pedig szemezgettünk az idei pavilonok kínálatai között. A British Council megbízásából létrejött brit kiállítás arra keresi a választ, hogyan lehetne még befogadóbbá tenni a közterületet, és a magántulajdonban lévő közterületek gyors növekedésének ellensúlyozására egy olyan inspiráló, alternatív elképzeléssel állt elő, amely mindkét szektort arra ösztönzi, hogy együttműködve hozzanak létre mindenki számára jobban megtervezett tereket.
Mivel tavaly a biennálét a globális járvány miatt elhalasztották, a The Garden of Privatized Delights, azaz Privatizált gyönyörök kertje keretein belül tárgyalt témák még relevánsabbá váltak. A kiállítás a nyilvános terekre összpontosít a főutcák átalakulását, az arcfelismerési technológiák alkalmazását, valamint a tizenévesek társasági tereinek csökkenését vizsgálva. Madeleine Kessler kifejtette: „a globális járvány rávilágított az elérhető nyilvános terek fontosságára, és még sürgetőbbé tette az egyenlőtlenség problémájának kezelését.
A Privatizált Gyönyörök Kertje proaktív módszereket javasol, amelyekben közösen dolgozhatunk egy igazságosabb társadalmon, többek között szélesebb körű konzultáció és inkluzivitás révén a tervezésben, annak érdekében, hogy a nyilvános terek valóban mindenki számára elérhetők legyenek.”
A brit pavilon hat részből álló tere interaktív építészeti élményt ad majd, és Hieronymus Bosch holland művész Gyönyörök kertje triptichonjából merítve ihletet, felteszi a kérdést, hogy ki is birtokolja és használja a nyilvános tereket. Ezen kívül rávilágít a közterek használatának kihívásaira, és betekintést nyújt a zöldterületek jobb kihasználásának lehetőségeibe a városi környezetben. A kiállítás olyan kérdéseket feszeget mint, hogy „átgondolhatjuk-e a közterületek birtoklását és felhasználását vagy hogyan lehet a helyi kocsmát úgy átalakítani, hogy az a közösség tágabb körét szolgálja? Manijeh Verghese elmondta: „A főutca, a kocsma, de még a nyilvános WC is nagyobb veszélynek van kitéve, mint valaha. Az ezekre a helyekre való bejutás körüli kihívások különösen relevánsak, mivel a közösségekben való elszigetelődés még élesebben érezhető. A közterületeket hagyományos kialakítását és használatát sürgősen át kell gondolni, a Privatizált Gyönyörök Kertje pedig ösztönzést kíván adni ehhez.”
Kessler és Verghese öt másik tervezőcsoporttal dolgozott együtt a brit pavilon megalkotásakor, így a rendelkezésre álló hat terem mindegyike egy-egy közterekkel kapcsolatos témára fókuszál. Így a The Decorators Publicani nevet viselő terme felteszi a kérdést, hogy nyújthatnak-e a kocsmák társadalmi szinten többet annál, mint, hogy egy olyan hely, ahol inni lehet. A Studio Polpo High Street of Exchanges című munkája azt vizsgálja, hogy a kereskedelmi érdekeken túl válhatnak-e főutcák egy sokszínű társadalmi térré, míg a vPPR Play With(out) Grounds című kiállítása azt a kérdést teszi fel, hogy tervezhetünk-e olyan új tereket a városban tinédzserek számára, amiket ők saját feltételeik szerint foglalhatnak el. Az Unscene Architecture-féle Gyönyörök kertje pedig azzal a gondolattal játszik el, hogy megnyitva az exkluzív kerti tereket több nyilvános külterület jöjjön létre.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
