A Református Egyetem tervpályázatának megvételben részesült pályaműve

A Hetedik Műterem pályázati anyagát a tervezők leírásával mutatjuk be.

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: …

Egyszerűségben rejlő gazdagság. Erő és a megújulás képessége. Hétköznapiság és ünnep egyszerre. Hagyomány és progresszió. Lokalitás és egyetemes érvényesség.

A Református Egyetemváros pályázati felhívásának különlegessége annak komplexitásában áll: egyszerre motivált bennünket a cél, hogy a református hagyományokhoz méltó, az egyház egyik legnagyobb új közintézménye jöjjön létre úgy, hogy ugyanakkor adjon választ arra a különleges urbanisztikai kontextusra is, amelyet a meglévő épület, az Üllői úti foghíj és a Markusovszky tér együttese legalább annyira fémjelez, mint a nagy hagyományú Ráday utcai egyházi épület közelsége. Mindezeken túl térszervezési értelemben alapvető célunk volt, hogy az egyetem úgy legyen korszerű belső téri világot magából sugárzó, hogy az az időtállóságot, az örök érvényűt is képessé váljon kifejezni. 

Pályaművünkben a beépítést és a főbb térszervezési egységek elhelyezését, egymáshoz képest megfogalmazott viszonyát az alábbi szempontok egységes kezelése, harmóniájuk megteremtése motiválta, alakította:

• Az egykori dohányraktár-épület értékeinek átmentése. A meglévő, egykori dohányraktár épületének téri integrációja az új kompozícióba nem csupán annak védettsége, vagy a meglévő terek fenntartható újrahasznosítása szempontjából rendkívüli jelentőségű az egyetemváros születő új téri világában, de azért is, mert ennek az ódon épületnek az atmoszférája, az időt magán hordozó anyagi valósága alapvetően képes meghatározni az új egyetem hangulatát, karakterét is. Ezért számunkra evidens volt, hogy annyit meg kell tartani az épületből, amennyit csak ésszerűen lehetséges. Emiatt a két beforduló rövid szárnyat bontottuk csak el, valamint az utólagos ráépítéseket, belső válaszfalakat és a tűzfalat, minden mást hasznosítottunk. A meglévő épülethez úgy csatlakoztunk, hogy azokon a helyeken, ahol beforduló szárnyait elbontottuk, ott az új szövet „hozzátapad” a régihez, befoltozza a keletkezett „sebet”, ott azonban, ahol most az U-alakú épület öblében a tér felőli homlokzat akként viselkedik, belső homlokzatként igyekeztünk megmutatni, érvényesülni hagyni azt a továbbiakban is. 
• Városképi megfontolások: a téri hangsúlyok alkalmazása. Úgy gondoljuk, hogy míg a tér felé a minél alacsonyabb tömeg, addig mind az Üllői út, mind a kollégium felőli sarok esetében a toronyszerű kiemelés, téri hangsúly a kívánatos. Az Üllői út felől ez biztosítja a nagy léptékű közintézmény rangjához méltó megjelenését, a Ráday utca felé eső másik végén alkalmazott téri hangsúly pedig egyfajta keretbe foglalását jelenti a „kígyózó” épülettömeg két végének. 
• A Markusovszky térrel való intenzív kapcsolat. A tömegalakítási koncepciónk alapvetése volt, hogy a jelenleg U-alakú volt dohányraktár öblébe kerülő tömeg-kiegészítés a lehető legalacsonyabb legyen, így egyfajta lelépcsőzést tegyen lehetővé metszetében a meglévő Kinizsi utcai szárnytól a tér irányába. Ez nem csak kedvezőbb tér- és térfal-arányokhoz vezet, hanem az alacsonyabb tömeg tetején - kiegészítve a parkot - az egyetem saját belső tanulási táját szabadtéren folytató teraszát, zöldtetejét tudtuk létrehozni. A belső terek parkkal való vizuális kapcsolata mellett a lehető legtöbb téri kapcsolat megvalósítására is törekedtünk. A főbejáratnak az L-alakú beépítés “hónaljában” való súlyponti elhelyezése mellett a beépítés két szélén alternatív bejáratok kapnak helyet
• Igazodás a szomszédos épületekhez. Mind a Kinizsi utcai, mind az Üllői úti homlokzatok esetében igyekeztünk a meglévő épületekhez úgy csatlakozni, hogy a párkánymagasságokat lényegében tartsuk. Mindezt nem pusztán a szabályozás miatt, de amiatt is javasoljuk, hogy a sarki két épülettel együtt, azokkal összhangban, harmonikusan együtt élő városi szövet jöjjön létre ezen a helyen.
• A határokra kifeszülő beépítés. A két telket beépítésünk 100%-ban kihasználja, egyrészt azért mert ezt diktálja a szűkebb és tágabb környezet beépítéseinek morfológiája, de azért is, mert a nagy volumenű program így helyezhető el a területen úgy, hogy a belső tér helyenkénti fellazítására, a térszövet porózus kialakítására, azaz az élhető, izgalmas és inspiráló tanulási környezet megvalósítására maradjon lehetőség az épületen belül. 
• Tanulási tájak láncolata. E fellazításokat, mint tanulási terek láncolatát képzeltük el, amelyek különféle típusúak: a teljes épületmagasságot átszelő kürtőktől, hasítékoktól elkezdve a csak 2-3 szintet összekötő kisebb légterekig terjed kialakításuk, és a teljes épületet szervező közlekedőrendszerre vannak felfűzve.
• A tornaterem mint közösségi tér optimális helyzete. A tervezési program legnagyobb volumenű terének véleményünk szerint egyszerre érdemes rejtve maradni, nem foglalva az értékes terepszint feletti területeket más, homlokzati kapcsolatot inkább igénylő helyiségektől. Ugyanakkor van annyira jelentős funkció (hisz nem csak sporteseményeknek, de a különféle rendezvényeknek, ünnepi alkalmaknak is reprezentatív tere lehet), hogy nem érdemes teljesen elrejteni sem. A magassági értelemben ⅔ részben a térszint alá pozicionálásával izgalmas át- és lelátások alakulnak ki mind a tér, mind az egyetem belső tereinek irányából, meghagyva annak az esélyét, hogy a campus valóban legfontosabb nagy közösségi terévé váljon, ugyanakkor sportolói- és közönségforgalmi megközelítése is nagyvonalúan megoldható maradt.
• Világos téri hierarchia megfogalmazása. A térszervezéssel egyrészt arra törekedtünk, hogy a campus két egysége (kara és intézete) - azok nyilvánvaló szinergikus működése mellett - jól elkülönülten szerveződjenek: míg az ÁJK a meglévő épülethez csatlakozó, az Üllői útra is kiforduló északi szárnyba koncentrálódik, addig a PE Egység a meglévő épülethez csatlakozó déli, Ráday utca felőli szárnyba. Másrészt lényeges elvünk volt a vertikális térszervezés logikája: az alsóbb szinteken (a -1 pinceszinten, a földszinten és az 1. emeleten) a nagyobb közönségforgalmi terek, feljebb (a 2. és 3. szinteken) a hallgatók oktatási és közösségi terei, s legfelül (a 4. és 5. szinteken) a tanszéki, elsősorban oktatói-kutatói használatú terek helyezkednek el.

Az alkalmazott architektúrával kapcsolatos alapvetéseink

Az építészeti formálást, tömegalakítást és a részletképzést, anyaghasználatot is az időtállóság, egyfajta klasszikus építészeti rend, és a nyugodt egyszerűség református hagyománya mellett az indokolt építészeti hangsúlyok, a reprezentativitás kifejetése vezérelte tervünkben. 

Régi és új homlokzatok: a volt dohányraktár architektúrájának integrálása

Meghatározó szempont volt számunkra, hogy a megtartott épületrész eredeti homlokzatából a lehető legtöbbet az új kompozíció részévé tegyünk. Míg a Kinizsi utcai homlokzatot az eredeti állapot szerint javasoljuk rekonstruálni, kivéve a 3. szintet, ahol a homlokzattól nem idegen, de a mögöttes terek bevilágítását biztosító nagyobb nyílászárókat alakítottunk ki, addig a tér felőli, a tervünkben belső homlokzattá váló épületrészt vakolatától megfosztottan, festett téglafelületként javasoljuk továbbéltetni az új épület meghatározó aulaterének egyik karakteres belső térfalaként.

Az új épülettömeg szervesen igyekszik folytatni a volt dohányraktár épületének geometriai, szerkesztési szabályrendszerét, mintegy foglalatba helyezve azt, a 4. és részben a tetőszinti (5. emeleti) ráépítéssel össze is fogva a meglévő-megmaradó és új épületrészeket, homlokzatokat. A tetőformák is ebből a logikából alakulnak: a Kinizsi utca felőli magastető lapostetős tetőformákká alakul át a merőleges, ill. az Üllői úti szárnyak vonatkozásában is. A Ráday utca felőli véghomlokzat magán hordozza az új állapotban is a régi és új kettősségét: a jelenlegi tűzfal helyén olyan új homlokzatot javaslunk építeni, amelynek - a mögöttes terek bevilágítás miatt szükséges nyílásaik kialakításán túl - valamiképp megőrződik a “tűzfalas” karaktere is, és kifut a homlokzatra a meglévő és új épület határán végigfutó több szint belmagasságú aulatér megnyitása is.

A tégla időtlensége és jelentésbeli gazdagsága

A tégla alkalmazásának gondolatát több szempont mérlegelése vezette tervünkben. A volt dohányraktár erős atmoszférájához való csatlakozás az egyik ilyen, hiszen így szellemi értelemben óhatatlanul kialakul egy szoros, a tériségen túlmutató kapcsolat a régi és az új között. Ugyanakkor legalább ilyen meghatározó volt a pesti városszövet tagoltságához, a tűzfalak spontán nyerstégla-világához való illeszkedés, ahogy a tégla önmagában is az időtlenséget, a tartósságot, a méltóságot kifejező képzettársításának lehetősége is lényeges szerintünk. Hogy mindezek mellé a tégla időtállósága is társul, az a hosszútávú fenntarthatóság szempontjából lehet kulcsfontosságú.

A téglát különféle módon alkalmaztuk tervünkben, A földszinten sötétebb égetett kerámia burkolat teli fúgázva igazodik a lábazat-karakteréhez, de ez az anyaghasználati mód jelenik meg a magasabb épületszárnyak közé behelyezett alacsonyabb, tornatermi-előadótermi épületrész teljes magasságában is. A felette lévő szinteken világosabb, teli fúgás, akár a felületen a fúgaanyag áthúzva, „gúzolva” megjelenve monolit hatást kölcsönöz az épületnek. A legfelső két szint téglalamellái azt az elvet is megvalósítják, amelynek eredményeképp az épület a tér szintjétől felfelé egyre könnyedebbé, oldottabbá válik. 

A homlokzatképzés hármasságának hierarchiája

Az új homlokzatokat általában vertikális értelemben hármas tagolás jellemez. 
A földszinti sáv nagyobb megnyitásokra és faltestekre tagolt karaktere egyfajta lábazati zónát kíván definiálni. A nagyobb megnyitások teszik lehetővé az épület homlokzata mentén az árkádos fedett-nyitott kapcsolatokat, valamint a bejáratok kialakítását és a közösségi terekbe való belátást, az azokból történő kitekintést biztosító nagy üvegfelületeket is.

 
Az 1., 2. és 3. emeleteken egységes, sűrűbb és vertikálisan tagolt nyílásosztás a jellemző, amellyel egyrészt e szintek elsősorban közösségi, oktatótereinek mögöttes tartalmát sugározza az épület, másrészt egyfajta kiegyensúlyozott, egyszerű, de mégis méltóságteljes ritmust kölcsönöz az architektúrának.

A felső két szint (4. és 5.) téglalamellás, a lamellák mögött, az összefogottan megfogalmazott nyílászárók síkjában bronz színű, fémburkolatos, áttört homlokzati karaktere a tanszéki, intézeti, vezetői helyiségeket magába foglaló terek szintjeinek homlokzati megoldása, amely szinte zárópárkányzatként, koronaként vonul végig a kígyózó épülettömegen.

Mindezek alól kivételt képez a tornaterem és a felettük lévő 3 auditorium maximumot befoglaló tömeg Markusovszky tér felőli homlokzata, ahol a földszinti zóna felett a téglalamellás kialakítás dominál, ahogy erre a kétszintes tömegre teljes egészében “felkúszik” az egyéb homlokzatszakaszokon 1 szint magas lábazat anyaghasználata is.

Meggyőződésünk, hogy a homlokzatképzésnek ez a nyugodt, klasszikus arányú szerkesztése egyrészt képes összefogni az eltérő irányba néző, változó mögöttes funkcionális tartalmú épületszárnyakat, másrészt időtlenségével nem idegen testként, hanem szerves folytatásaként tud megvalósulni mind a volt dohányraktár épületének, mind a szűkebb és tágabb, tűzfalakkal tarkított, tagolt pesti városszövetnek is.

Téri- és tömegalakítási hangsúlyok: az előcsarnok, a kápolna és a tanácsterem

A homlokzati rendből 3 kiemelt szerepű, az egész campus szempontjából meghatározó, szimbolikus tér homlokzati-téri megformálása alakul egyedi, expresszívebb irányban. 

Az egyik ilyen az előcsarnok boltíves, téglával borított, felülvilágított tere, amely az intézmény fő megközelítésének, központi, “átszellemülést” elősegítő és egyszerre praktikus, elosztóterének rendeltetését tölti be. Ez a célzottan monumentális, ünnepélyes felülvilágított tér jelképesen is az égre nyitott - opeionjának eozin burkolatával megidézve a kékes árnyalatú kazettás famennyezetű református templomok sokaságát, az ezzel kapcsolatos kollektív élményeinket -, alaprajzi irányultsága közvetlenül vezeti be a látogatót a régi és új épületrész határán húzódó többszintes közösségi térbe. Az a különleges térbeli forma természetesen fut ki a homlokzatra is, ott kétszint magas jelként hívogatva az egyetemi épületbe érkezőket már messziről, amint összemetsződik a homlokzat tömör téglafelületével.

A másik az egész egyetem kápolnájának toronyszerű, kéthéjú tömege, amely az 5. emeletről nyílik, pozícióját tekintve egyértelműen a Ráday Kollégium felé orientálódik, lényegében a campus Markusovszky téri saroktornyát képezi, és belső kétszintes magasságával, felülvilágítójával az egész campus egyik legkülönlegesebb tere. Íves homlokzati felülete elszakad a téglalamellás külső héjtól, s e köztes tér mennyezetén ismét megjelenik az eozin mázas burkolat, amely a tér szintjéről egyértelmű, mégis finom jelként mutatja meg az egyetem szakrális közösségi területének egyértelmű helyét.
A harmadik ilyen elem a másik, főbejáratra merőleges épületszárny 5. emeletén elhelyezkedő tanácsterem, mint a Kar legfőbb döntéshozó fórumának helyszíne, jelképesen és valójában is a kar “parlamentje”. Az itt a főhomlokzat síkjától ívesen visszahúzódó tanácstermi üvegfal előtt kis reprezentatív terasz alakul ki, amely a tér szinte bármely pontjáról jól láthatóan utal erre a rendeltetésre, a terasz feletti tető alsó felületén szintén megjelenő eozin mázas kerámia burkolat egyértelmű jelölésének segítségével. 

Tájépítészeti koncepció

A Markusovszky tér a Belső-Ferencváros kevés összefüggő zöldfelülettel rendelkező tereinek egyike. A tér jelenleg is fontos helyszín a környéken lakók számára a kikapcsolódás, a játék, a szabadidő eltöltése szempontjából. A Református Egyetemváros kialakítása a tér használatát mindenképpen jelentősen befolyásolni fogja. A Markusovszky tér átalakításával a célunk egy olyan tér létrehozása, mely mindamellett, hogy méltó környezetet biztosít az új campusnak, a városrészi jelentőségű park alapvető funkcióit is megtartja. Cél a jelenleg is meglévő funkciók új formában, de magas minőségben való átalakítása, és újra a lakosság rendelkezésére bocsátása. 

Az új campus épület alapvetően átrendezi a közlekedési kapcsolatokat a téren. A meglévő átlós irányú gyalogos közlekedés biztosan megmarad, de jelentőssé válik az új épületet használók közlekedése, és erősödik a tér, mint találkozási pont funkciója is. A tér fő gyalogos felületei az Egyetemváros bejáratai mentén jönnek létre. A zöldfelület két önálló egységre tagolódik: a Markusovszky tér fő részén és a “Cicapark” területén. Cél, hogy ezeken a zöldfelületi egységeken belül minél nagyobb, összefüggő zöld jelenjen meg, ezen belül burkolt felület csak minimális mértékben, a funkcionális igények kielégítése végett kapjon helyet. 

Az épületkomplexum meghatározó tájépítészeti elemei a tetőkertek. Az 5. emeleti feletti zárófödémen kialakított extenzív zöldtető karbantartást alig igényel, viszont 5. homlokzatként egységes, harmonikus tetőtájat eredményez. Ellenben a 3. emelet szintjén kialakított nagyméretű közösségi teraszhoz kapcsolódó intenzív zöldtető valódi mikroklíma megteremtésére képes, amely mind a teraszon tartózkodás minőségi atmoszférájában, mind az alatta lévő auditorium maximumok hőcsillapításában komoly szerepet játszana.

Forrás: Hetedik Műterem