A Dóm térre néző a kulturális intézmény hagyományosan kedvelt turisztikai célpont.
Milánó város Önkormányzata nemzetközi építészeti tervpályázatot hirdetett a Museo del Novecento bővítésére. A múzeum épületegyüttese a Dóm térre néz, a kulturális intézmény hagyományosan kedvelt turisztikai célpont. A tervpályázat fő célkitűzése a múzeumi látogatóterek korszerűsítése és újraszervezése, valamint ennek elősegítésére az intézmény különálló épületeinek híddal történő összekötése volt. Az első díjat Sonia Calzini építészirodája nyerte – míg a Robert Gutowski Architects pályázatát az iroda leírásában közöljük.
A „Museo del Novecento” megújítása túlmutat az Arengario épületeinek egyszerű átalakításán. A Dóm tér déli oldalát szegélyező épületegyüttes a milánói városkép meghatározó eleme, és jelenlegi állapotában is teljességet sugárzó építészeti alkotás. A meglévő épületek híddal történő összekapcsolása reprezentatív és városkép-alakító elem, amely különösen körültekintő építészeti megfogalmazást igényel.
Pályázati tervünkben a két épület funkcionális összekötése egy olyan híddal valósul meg, melynek karakterét egy torony teszi jellegzetessé. A kapcsolat így lényegileg egy jelszerűen kimagasló torony által valósul meg, amely a múzeum városi jelenlétét is hangsúlyozza.
A jelenlegi múzeum épületben (Első Arengario) kis léptékű beavatkozásokat terveztünk, a látogatói útvonal apró korrekcióit szolgálva. A kiállítótérként bevonni kívánt nyugati épületszárny (Második Arengario) jelenleg irodaházként működik, a közönségforgalom elől elzárt állapotban van. Az új összeköttetés révén a kiállítási útvonal a Sala Fontanát követően a kronológiának megfelelően folytatódik a Második Arengarióban, melynek belső átszervezésénél a legfontosabb szempont az eredeti terek megőrzése és rekonstruálása volt. A hídon átérve nagy belmagasságú tér biztosít helyet a kitüntetett alkotók műveinek, kültéri kiállítási lehetőséggel a kapcsolódó teraszon. Az épület középső szintjén a 80-as évek utáni művészet tárlata kap helyet. A kiállítás végén a földszinti csarnokban alakítottuk ki az új könyvesboltot, amely a kávézóval, valamint a koncerteknek és előadásoknak helyet adó auditóriummal együtt a múzeumtól függetlenül is működhet.
  |
A torony architektúrája az Arengario homlokzati megjelenését veszi mintául, formálása a múzeum kortárs művészeti tartalmát jeleníti meg. Szerkezete önálló alapozással magasodik az épületek fölé, figyelembe véve a régészeti leleteket is. Az üvegezett hídszerkezet minimálisra szorítja az Arengario épületein végzendő beavatkozást, hiszen a torony révén a híd fesztávja minimális.
Az összekötésre adott válasz nemcsak az Arengario épületeire reagál, de a város tágabb történeti és kulturális rétegeire is hagyatkozik. A Dóm tér kialakításának történetében visszatérő elem a torony gondolata, amely végső soron a mostani épületek mértéktartó és alkalmazkodó léptékű tömegeiben öltött formát. Azonban számos olyan toronyterv is ismert a század eleji tervpályázatokból, melyek különböző tartalommal, például a dóm campaniléjeként, emelkedtek volna a város fölé. A torony ötletével a korábbi történeti elképzeléseket is megidézzük: tömege nem pusztán a két épület között létesít kapcsolatot, hanem a Dóm tér számára is méltó kaput képez a Galleria Vittorio Emanuele II kapuzatához hasonlóan. A Torre Martini párjaként magasodó torony a „Museo del Novecento” új jele a városban.
Stáblista
Tervező: Robert Gutowski Architects
Felelős tervező: Gutowski Robert
Építész munkatársak: Kovács Hunor László, Kaknics Péter, Sipos Kornél, Bollók Gáspár, Szokolay Béla Ákos
A nagyobb képekért kattints a galéirára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
