A Seuso-kincs Magyarországra érkezett részét a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki. A kiállítás belsőépítészeti kialakítását, installációját Jerger Krisztina művészettörténész koncepciója alapján a Narmer Építészeti Stúdió tervezte. A KÖZTI Zrt. építészeti tervei ehhez biztosították az építészeti/szakági hátteret. Cikkünk az Octogon magazin 171-es (2021/7-es) lapszámából.
A beavatkozás a kiállítás I. emeleti négy helyiségén kívül a kiállítási folyosót, az Apponyi folyosót és a Todoreszku I-II. termeket, valamint a pinceszintet és ahhoz kapcsolódóan az épületen kívül a földben lévő angolakna-rendszer egy részét és a két szint között a földszintet is érintette az átvezetések miatt. Ezért a tervezési terület jóval nagyobb volt, mint a kiállítás területe.
A Seuso-kincs bemutatásához a műtárgyak védelme érdekében olyan – épületgépészeti, elektromos és biztonságtechnikai – rendszereket kellett kialakítani, amelyeknek építészeti, szerkezeti vonzatuk van. Mindezeket úgy kellett megvalósítani, hogy a legminimálisabb mértékben jelenjenek meg a konkrét kiállítási, illetve az épület egyéb, közönség által látogatott területein, egyben feleljenek meg az épület kiemelt műemléki jellegének.
A kiállítási területet kezelt, szabályozott páratartalmú és minőségű levegővel kell szellőztetni, ezért teljes gépi szellőzés került kiépítésre. Ennek gépháza a pincében, üzemi területen kapott helyet. Mivel mind a légtechnika, mind az elektromos és gyengeáramú rendszerek a padlóba (illetve a padlóburkolat alá) kerültek, teljes felületen fel kellett bontani a kőburkolatot, és a munkálatok után – a múzeum más, már felújított területeivel azonosan – eredeti kelheimi mészkővel kellett azt visszaburkolni.
Az épület belső térszervezésében egy gipszkarton válaszfal átépítésével a kiállító tér területének kibővítésére is lehetőséget nyílt. Az installáció tervezését az a művészeti koncepció határozta meg, hogy minden figyelem a Seuso-kincs darabjaira összpontosuljon és a lehető legkevesebb – installáció – épüljön a környezetükben.
Épített installációs falak csak a bevezetőtérben – a folyosón – készültek, egyfajta felvezetésként a belső terek letisztult hangulatvilágához. Az ezüsttárgyak nagyméretű üvegvitrinekben, üveg posztamenseken lebegő érzetet keltenek. Szempontként fogalmazódott meg továbbá, hogy a látogatók a lehető legközelebbről szemlélhessék a finoman kimunkált részleteket.
Építész munkatárs: MOLNÁR TIBOR (KÖZTI ZRT.)
Kiállítás:
Kurátor: DÁGI MARIANNA (SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM) MRÁV ZSOLT (MAGYAR NEMZETI MÚZEUM)
Művészeti koncepció: JERGER KRISZTINA
Szakmai lektor: TÖRÖK LÁSZLÓ (MTA)
Kiállítás tervezés: KOVÁTS PETRA, VASÁROS ÁKOS, VASÁROS ZSOLT DLA (NARMER ÉPÍTÉSZETI STÚDIÓ) Kiállítás grafika: FARKAS ANNA (ANAGRAPHIC)
Projektirányítás:
VARGA BENEDEK korábbi főigazgató,
REZI KATÓ GÁBOR főigazgató-helyettes,
ZSURKI ATTILA gazdasági igazgató,
TOMKA GÁBOR projektvezető, főigazgató-helyettes,
MÉSZÁROS BALÁZS projektmenedzser,
VARGA LUJZA projektmenedzser,
CSOM ZSÓFIA projektasszisztens
Numizmatikai szakértő: TORBÁGYI MELINDA (MAGYAR NEMZETI MÚZEUM)
Műtárgyfotók: DABASI ANDRÁS, KARDOS JUDIT (MAGYAR NEMZETI MÚZEUM)
Műtárgyvédelem: LENCZ BALÁZS, FÖLDESSY PÉTER Restaurálás: DÚZS KRISZTINA, LENCZ BALÁZS, LUKÁCS BALÁZS, NAGY MELINDA, NÉMETH NORBERT
Biztonságtechnika: PATAKI JÁNOS
Múzeumpedagógia: KENESEI ZSÓFIA, SUBA ESZTER, VATTAY LILIÁNA, BIRICZ DÓRA
Még több és nagyobb fotóért katt a képgalériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
