A stílus örök

Villa a Haris Parkban

• Szöveg: Pleskovits Viola
• Fotó: Jaksa Bálint, Hlinka Zsolt
• Olvasási idő: …

Ki kell mondani, e szóban forgó villa tervezője, azaz a RAPA Architects napjainkban az az iroda, amely munkáit tekintve talán a legérdekfeszítőbb kihívásokkal próbál hidat képezni múltbéli és progresszív kortárs építészet között. Legutóbb elkészült kihívásukban egy kortárs luxusvilla és a ’20-as, ’30-as évek modernizmusa talált egymásra. Cikkünk az OCTOGON magazin 187-es (2023/7-es) lapszámából.

Jelen lapszámban helyet kapott a nemrég elkészült Normafa Síház bővítése is, mely épület kapcsán már elgondolkodtató volt számomra a tény, hogy milyen kreatív lett a magyar kortárs szcéna a 20. század eleji modern revideálásában. Ám a modernizmus újrafelfedezése szerintem valahol a Bajza utcai Walter Rózsi-villa felújításával jutott el egy fontos mérföldkőhöz: míg egy századforduló környéki műemléknél elmondható, hogy az ország rendelkezik tapasztalt szakemberi-restaurátori gárdával, addig a Bajza utcai emlék személyzeti csigalépcsőjének szegecselési rekonstrukciója előtt be kellett ismernie a kivitelezőknek is, hogy itt bizony van még tanulnivaló. A Le Corbusier-féle és a Bauhaus építészetének intenzívebb felfedezése tehát aktívan jelen van történészek, építészek és maguk a megrendelők körében is most már. Persze lehet mondani, hogy a modern és későmodern tulajdonképpen folyamatosan öröklődött át napjaink építészetébe, mégis más dolognak kell tekinteni egy függönyfal használatát, vagy a konkrét korabeli formai gegek játékát új épületek tervezésekor.

A fenn említett két projekt előtt azonban született már a témához köthető olyan terv, amelynek megépülését régóta vártuk. Amikor 2019-ben elkészült a Marczibányi téren álló, Hofhauser Antal által tervezett neoreneszánsz lövőház rehabilitációja, az átadó idején a szemfülesek már a hátsó telek történéseit figyelték szép csendben. A felparcellázott hatalmas terület szintén a Haris Park tulajdonosaihoz tartozott, és a RAPA Architects weboldalán tűntek fel bizonyos lehengerlő víziók a műemléki együttes északkeleti sarkához szánva. Megdöbbentő méretű és tömegvilágú villát láthattunk a képeken, melyeken egyszerre keverednek az áramvonalas, a Bauhaus és Le Corbusier-féle gesztusok, megfűszerezve mindezt Buda tipikus, felsőkategóriás fehér-villa építészetével.

Időközben tulajdonosváltásra került sor, az új megbízó pedig figyelembe vette Reisz Ádám és csapatának részletekre vonatkozó meglátásait, és a korábbi kivitelezés közbeni változtatásokat igyekeztek az eredeti terv szellemében befejezni. A villa napjainkra elkészült az alábbi állítással: a modernizmus bizony újra szexi. Háromemeletes otthonról van szó, melynek a -1 szintje is lakótér ráadásul. A méretekhez hozzátartozik, hogy eredetileg többgenerációs ház volt a koncepció, mára viszont nem külön apartmanokról, hanem egyetlen nagy családi otthonról beszélünk. Alaprajzi szempontból izgalmas, felfedezésre váró épület született így, amelynek a korábbi felállás miatt lett bejárata a Felvinci útról és az Alvinci út felől is. 
 

A Felvinci út irányából megelevenednek Fischer József, Molnár Farkas ívei, de még Árkay Bertalan Beretvás-villája is eszünkbe jut, míg északon egy absztrakt ívekkel és fény–árnyék-hatásokkal operáló, minimalista kortárs nézet fogad. A másik két oldal sem okoz kisebb meglepetést – a ház tényleg minden oldaláról unikális főnézetet nyújt. Reisz Ádám elmondta, hogy kezdetben készítettek egy mindössze ujjnyi méretű makettet, és úgy voltak vele, ha a tömegjáték ilyen kicsiben hatásosan működik, akkor nagy méretben csak fokozódik az intenzitás.

A különböző szinteket ívelt, monolit korlátos lépcső köti össze északon, de a -1 szintről egy zugos kislépcsőn is kibukkanhatunk a ház szívébe, azaz a hatalmas konyha-nappaliba. Innen nyílik egy ötletes kis studiolo, valamint a külső homlokzat egyik legizgalmasabb részlete, a villa törzstömegéből kiugró, a vár panorámájára tekintő konzolos traktus. Ennek a Mendelsohn streamline stílusát idéző lounge-nak az íves lezárása nagy kihívások árán készült el, végül az eredeti terv szerinti hajlított, edzett üvegből. 

Az épület részleteiben minden mindennel összefügg: a belsőépítészetben találunk utalást erre a látványos íves konzolra is, míg a párkányok és szegélyek műkő burkolatai az épület fehér és díszítetlen karakterét hivatottak nyomatékosítani.

Mindehhez szintén apró, de kifinomult cizelláció, hogy diszkrét, hálós korlát fut végig az épület peremein. A villa legalsó szintjén wellness részleg, a kiszolgálóterek és a gépészetet rejtő helyiségek helyezkednek el, a lejtős telekadottság miatt azonban e délnyugati oldalnak is nagy kertkapcsolata lett gyerekszobák miatt.

Legfelül egy külön apartman méretével vetekedő „penthouse” van, amelynek lebegő lezárása a Járitz-villa pilotival támasztott íveit idézi fel a szemlélőben. A modern villaépítészetre gondolva Budáról ötlenek fel bennünk ezek a jelentős építészeti referenciák, és valahol erre is reflektál az egész projekt: ennek a stílusnak itt van erős múltja, itt van erős kötődése – és az új építtetőknek érdemes belőlük táplálkozni.

Ha játszanék a tűzzel, azt mondanám, historizálásról van szó. A szó ugyanis a közvélekedéssel ellentétben nem feltétlenül kima és szíma tagozatok vagy korinthoszi oszlopfők újrarajzolását jelenti. Lehet stílusban tervezni úgy is, hogy az építész egy korszak eszköztára, annak formai megoldásai, lyukarchitektúrái által inspirált, és nem pedig általa „vezetett” személy. Ahogy az iroda a „csupa nád háza” (OCTOGON 178.; 2022/6.) esetében tette, úgy itt sem szolgai utánzással, hanem egy kockázatos, de bátor újrafelfedezéssel integrál. Az is sokat elárul, hogy az ablakok végül nem a modernizmusra jellemző, filigrán alumínium osztó arányokat prezentálják, hanem jelenkorunk megszokott ablakait. Mindez szintén hangsúlyozza, hogy nem színlelésről, hanem ötletes idézetről van szó, amely közben gúnyosan oda is szól a környék kevésbé kvalitásos (ámbár nagyon drága) építészetének e felhanggal: „lehet ezt így is”.
 

Megjelent az OCTOGON magazin legújabb, 187-es (2023/7-es) lapszáma, amelyben sok egyéb mellett a BORD Építész Stúdió tervezte BudaPrés épületről, az Országos Széchényi Könyvtár új Archivális Raktáráról (TSPC Kft., Tectum-Art Studio), a Krizsán András DLA által jegyzett piliscsabai új evangélikus templomról és a Margit körúti HomeWork, lakó- és iroda-komplexumról is olvashattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.