A Metropol Parasol köztér-organizáló építménye Sevillában.
Nemrég adták át a Széllkaput, Budapest új parkját, amellyel zöld tengellyé bővült a Millenáris Park. A projektről már közöltünk egy előzetest az OCTOGON következő, 162-es (2020/6-os) lapszámából, ám nemcsak előrefelé mehetünk az időben, hanem vissza is: ugyanis az új tér egyik központi eleme a három, gombára emlékeztető árnyékoló szerkezet, melyek egyik előképe – ahogy a cikkben említjük is – Sevillában található. Az OCTOGON 2011/5-ös számában (a jövőt nem sejtve) a sevillai installációról közöltünk cikket. Ezt idézzük fel most.
A méltán híres sevillai katedrális érzelmi szomszédságában, a sűrű városszövetből kimaradt egykori városi piac területét nagyvonalú térinstallációval kapcsolták újra a város vérkeringésébe – írta Vukoszlályev Zorán a kilenc évvel ezelőtti Octogonban. – Az eddigi méltatlan állapotok (az egykori piac rendezetlen felülete, parkolók) felszámolásával a Plaza de la Encarnacion a dél-spanyolországi város turisztikai gócpontjává kíván válni.
Az 1842-ben emelt, majd 1973-ban kiszolgált piaccsarnok helyén létrejött esetleges térrendszer helyére a városi vezetést mélygarázst tervezett – azonban a 90-es években megindult előásatások egy római kori település maradványait tárták fel: értékes figurális mozaikok és lakóházak jól rekonstruálható falelemei kerültek elő. A közlekedés-szolgálat helyett új koncepcióra vártak ötleteket. A nemzetközi pályázatban kiválasztott fiatal német építész, Jürgen Mayer H. terve nem is igazán építészeti organizáció szempontjából volt kiemelkedő, hanem gáláns kompozíciója miatt.
A szimbolikusan nehezen azonosítható (gomba, felhő vagy térbeli amőba) forma kortárs designelemként értékes igazán – s ez a vállalás a legnagyobb erénye az új építménynek. Nemcsak az építész alkotói koncepciójában jelenthető ez ki, hanem a város perspektivikus kulturális fejlődésében is gondolkodó városatyák és urbanisztikai döntnökök szintjén is.
E tér már elég messze van a nagy látványosságoktól, de még a történeti városszövet kesze-kusza utcahálózatán belül. A városmagot átszelő főút felett is átível a térlefedés – az új látványelem kétség kívül a turisztikailag topra járatott belváros kiterjesztése lehet. (...)
  |
A feltárt római romok helyzete viszonylag korlátozta a beépítés szerkezeti vonatkozásait. Jürgen Mayer H. a nemzetközileg ismert Arup berlini szerkezettervezőinek szakmai ajánlására (szó szerint) támaszkodva hat kör alakú vasbeton toronymagot határozott meg, mely a 28 méter magasba is felszökkenő, amorf körvonalú kazettás rácsostartót cipeli. A romok így sértetlenül bemutathatók a mélyszinten.
Az utca szintjén légkondicionált őstermelői piacot, felette kávézókat, boltokat, éttermeket hoztak létre – e két szint épület-palotába foglalva jött létre, tehát egy emelt városi köztér, melyen kiállítófelületek és pihenőpark kap helyet. A platót több irányból hatalmas lépcsők csatolják a városi térszinthez. A vasbeton tornyokba lépcsők és liftek kerültek, melyek segítségével megközelíthető a felhőszint.
A „gombák kalapjában” különleges látványt nyújtó sky-éttermet és az egységes városi tetőszint fölé emelkedő sétányt alakítottak ki, melyekről átlátás nyílik a város nevezetességei felé, valamint letekintés a szerkezeten át a felszakadó térrészek között az alsó szintre.
A különleges tartószerkezetet parametrikus szoftverek segítségével definiálták. Az öncélú formavilág személyes érzékenysége racionális rácsszerkezetbe nagyítva különleges technológiát igényelt. A rétegelt, ragasztott rácselemeket összefeszítést biztosító acélkapcsok tartják a helyükön, de valójában ragasztott kapcsolatokkal áll össze a teljes térlefedés. A faelemeket az erős napsugárzás, az esetleges tűzhatás és a csapadék ellen speciális poliuretán bevonattal látták el. A felhőkbe emelkedett gondolat-rajzolat így bizony az igencsak földön járó valóságos igényeknek is teljesen megfelel.
A teljes cikket a hozzá tartozó képekkel ezen az oldalon találod.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
