A budajenői magtár felújítása.
Egy magtár szembetűnő, monumentális tömege mellett nem lehet elmenni kérdés nélkül. Milyen üzenettel bír a ma emberének az elmúlt két évszázadot átvészelő műemlék? Szolgálhatják-e egyszerű, provinciális építészeti eszközei a 21. század élményközpontú kultúráját, egy zarándok lelki elmélyülését?
  |
A közelmúltban közösségi helyként, zarándokszállásként és kiállítótérként megújult budajenői magtár a 18-19. század fordulóján a telki apátság uradalmi majorságának részeként épült. A község történelmében, a sváb falutól a külvárosi zöldövezetig tartó úton meghatározó jelentőséggel bírnak a konfliktusos helyi viszonyokhoz vezető lakosságcserék. A település legrégibb téralkotó elemei közé tartozó magtár erről tudomást sem véve trónol a házak felett. Épp ez a szuverenitás teszi lehetővé, hogy új funkciójában minden helybéli magáénak érezhesse, az egyébként kevés nevezetességgel bíró Budajenő identitásának új elemeként.
A korábban évtizedeken keresztül használaton kívül álló épület ma egyrészt otthont teremt a helyi közösség mindennapjainak, másrészt – a vándorlás történeti motívumának sajátos újraértelmezéseként – szervesen kapcsolódik a településen keresztülhaladó Mária-úthoz is.
Megérkezéskor az oromfal búzaszálat mintázó fakapuja, Kuli László munkája fogad; a minta egyszerre utal az eredeti rendeltetésre és a mai közösségi használatra. Eredetileg nem ez volt a kiemelt bejárat, de a lépcsőház két oldalán, szimmetrikusan elhelyezkedő épületszárnyak közül mára csak a délkeleti oldal maradt meg. A bontás során kialakult hátsó oromfal lehetővé tette a belső közlekedés korszerűsítését. A tagozatok nélküli bővítés szerencsés módon nem bontja meg a múlt századi fal harmóniáját, és a csatlakozó lift-torony haranglábakat idéző formája és egyszerű anyaghasználata is azonosulni tud a régi épület adottságaival. A hosszhomlokzaton megmaradt és gondos munkával korszerűsített ökörszem ablakok aszimmetrikus rendszeréből érzékelhető a magtár eredeti nagysága. A nyílásokat eredendően csak külső oldali, felnyitható fémtábla takarta, így a felújításkor mindenhol hőszigetelő üvegezés készült.
A földszinti csehsüveg-boltozatos kialakítás és az emeleti dór fejezetű faoszlopok az építtető skót bencés rend ízlésvilágát tükrözik. A tetőszinten lehengerlő látványt nyújt a megőrzött függesztőműves ácsszerkezet. A raktárfunkcióból adódó tágas terek ideálisak nagyobb rendezvények befogadására.
A tetőtér beépítésével az egykori magtár négy szinten fogadja látogatóit: a földszinten közösségi tér, az első emeleten ifjúsági- és zarándokszállás, a felső két szinten pedig kiállítótér létesült. Az építész, Csóka Balázs DLA az eredeti szerkezetek és hangulat megőrzésére törekedett, míg a fa, fém, kő és tégla alkalmazásával az egységes hatású, természetes és időtlen építészeti kialakításra – tulajdonképp a szerves továbbépítésre. Ezeket a törekvéseit ismerték el 2018-ban Pro Architectura díjjal.
A „Mária útjain – Zarándoklatok a Kárpát medencében” címet viselő kiállítás belsőépítészeti koncepciója Bihary Sarolta és Vasáros Zsolt tervei, valamint dr. Vass Erika kurátori munkája alapján készült. A kiállítás első része a zarándoklat átmeneti rítusát jeleníti meg, a profántól a szent megtapasztalásán keresztül a mindennapi élethez való visszatérésig. Az installáció alapgondolatát az adja, hogy a megtett út állomásai a keresztút folyamatához hasonlíthatók. A belógatott, hengeres molinók a stációkat szimbolizálják: belső oldalukon az állomásokhoz kapcsolódó szokásokról lehet olvasni, külső felületükön pedig a zarándoklatokon készült életképek láthatók. A hengerek elforgatása, a bejáratok eltérő pozíciója útkeresést generál, szabadon felfedezhetővé teszi a kiállítást. Az olvasó körüli molinók intimitása is fokozza a zarándoklat érzését. A befelé figyelés és a közösségi élmény kettőssége ez.
A látogatóval sétáló sziluettek és az összegyűjtött énekek emlékeztetnek rá, hogy az utat mindig társakkal teszi meg az ember. Az elhelyezett interaktív felületekkel, társasjátékokkal a helyi közösségek és a zarándokok bevonása volt a cél. A kiállítás második része a játék által megszerzett tudásról szól. A Kárpát-medencét ábrázoló dobogó QR-kódok és kijelzők segítségével mutat be különféle búcsújáró helyeket. Az élményhez kapcsolt kegytárgy is fontos eleme a zarándoklatnak, így a Szentendrei Skanzen gyűjteményéből egy kisebb kiállítás készült. A kiállítás önálló belsőépítészeti egységet képez a gondosan felújított műemléken belül; eltartott szerkezeteivel tiszteletben tartja a meglévő téri adottságokat és óvatos kiegészítést ad.
A cikk megjelent az Octogon Magazin 2019/149. lapszámában.
Adatok
- Vezető tervező: Csóka Balázs DLA
- Előkészítő tervek: dr. Mátéffy Anna, Kuli László
- Művészettörténeti kutatás: Szekér György
- Műemlék-felügyelő: Klaniczay Péter
- Kerttervező: Buella Mónika - Tájrajz Bt.
- Faanyagvédelem: Dr. Szabó Miklósné
- Lift: Makovsky Zsolt
- Megbízó: Budajenő Község Önkormányzata
- Kivitelező: Maros 35’ Bt.
- A kiállítás vezető tervezői: Bihary Sarolta, Vasáros Zsolt (Narmer Építészeti Stúdió)
- Munkatársak: Hurták Gabriella, Nagy Gábor , Vasáros-Lévai Melinda, Czipor Adrienn, Lovas Klára, Garaczi Glória
- Kivitelezés: Vasáros Ákos, MUSEUMSTOR E K FT; BEIGE BAU K FT.
- A kiállítás kurátora: dr. Vass Erika
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
